Na négereim, április van, és ezzel hivatalosan is megkezdődik az én hat hónapom.
Ünnepeljünk együtt, drága barátaim.
Mára már 19 fokot mondott az előrejelzés, és kurvára ajánlom, hogy igaza is legyen. Sajnos a reggelek még kurvára hidegek, ezen azért nem ártana lassan változtatni, mert ugye ilyenkor az embernek már nincs túl nagy kedve befűtögetni, főleg ha napközben már amúgy is elég meleg van. Szerencsére fám maradt bőven, így akár azt is megtehetem, hogy nyitott ajtónál is bedurrantok, de azért ha nem muszáj, nem tenném.
A madarak szerint teljesen tavasz van, én nem tudom hogy nem fagynak teljesen szét; a fű szerint is teljesen tavasz van, úgyhogy lassan itt is lesz az ideje ledarálni a témát, mielőtt észrevétlenül a fejemre nő, ahogyan tavasz elején általában szokott.
A kint levés és a mozgás már kurvára hiányzik, mert hiába edzek én ezerrel, az mégsem olyan, mint az erdőben sétálni. Most az ünnepek alatt elmentünk egy egész naposat járni a csajommal, meg az ő barátaival (akik nagyon jó arcok egyébként), megmutattam nekik a környéket; és nem győztem élvezkedni azon, hogy milyen iszonyatosan jó végre az erdőben lenni. Sár az volt, de leszartuk, mindenki annyira akart már menni. És még csak most kezdődik a tavasz!
A kedvenc büfésem is nyomja az ipart ezerrel, úgyhogy az elmúlt pár napban alaposan feltankoltam halászléből és hamburgerből, de még nem untam meg. Majd következő ősz végére megunom, talán.
Szóval lassan nekiállok metszegetni, füvet nyírni, meg egyáltalában rendbevágni a kertet, bár az elmúlt évek szorgoskodásainak hála egyre kevesebb meló van vele, és ezt a trendet szeretném még folytatni... amíg unatkozó nyugger nem leszek, mert akkor nekiállok durván tolni a kertészkedést, terveim szerint.
Addig azonban megelégszem a fűnyírással, meg a metszegetéssel; bár a csajom nagy virágbuzi, és a fejében már el is kezdte teleültetni a kertet, én pedig nem fogom ebben megakadályozni, feltéve ha nem nekem kell baszakodni vele. Elképzelni én is el tudom, hogy milyen szép lenne, ha, de a gyakorlatban inkább másra szánom azt az időt meg energiát, na.
Szerencsére most már nem vagyok egyedül ezzel sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése