One man down!

Szegény kis vadonjáró beszívta - véletlenül szarul esett, és mint utólag kiderült, zöldgally-törése lett a csuklójánál. Azért csak utólag derült ki, mert csak másnap vitte az anyja orvoshoz, mert egyébként más tünete nem volt némi kis fájdalmon kívül.

Úgyhogy most egész héten nyakig gipszben van a bal keze, de remélhetőleg most pénteken kap egy kisebb és kényelmesebb műanyag "gipszet" helyette.

A manócska egyébként teljesen jól tűri a megpróbáltatásokat; végre ülhet itthon nyugodtan és nézheti a Youtube-ot, meg gépezhet, meg egyáltalán, lehet békében. Billentyűzetet ugyan nem használhat a bal kezével a csuklótekergetés miatt, de konzolt azt igen.

Vízbe nem mehet még egy darabig, ezért az egyetlen dolog, ami igazából kimarad, azok az úszóedzések, de őszintén szólva a gyerekem attól sem szenved egyáltalán. Mindent egybevetve némi átmeneti kényelmetlenségen kívül, úgy érzem, nem rázta meg őt különösebben ez az egész. Szerencsére. Valószínűleg én jobban izgulok miatta, mint ő.

Remélem, azért minél gyorsabban gyógyul majd a karja, és visszatérhet a normál életbe, vagyis nézheti a Youtube-ot és gépezhet - de már billentyűzettel! - egész nap; a strandolás a legkevésbé sem izgatja őt. Lehet hogy azért, mert még kicsi, lehet hogy azért, mert velem ellentétben neki a tél a kedvenc évszaka, és a nyár amúgy sem hozza annyira lázba, mint engem. Mindegy is, én aztán nem erőltetek rá semmit, úgysem vagyunk mindig együtt sajnos, így amikor nincs velem, majd akkor kinyaralom magam.

Szóval nagyon büszke vagyok a gyerekemre, amiért ennyire jól bírja a hadirokkantságot - mondjuk nem is stresszelem semmivel, ellentétben az anyjával, de szerencsére a héten nálam van, így ők nem tudják basztatni. Nagyon bízom benne, hogy ha már a szupererős csontokat nem is, de legalább a gyors gyógyulás képességét tőlem örökölte a kis vadonjáró, és egykettőre lekerül róla a maradék csomagolás is.

Akkor azért még elkényszerítem párszor strandra a kis testét még a nyáron.