Ezen a héten az utolsó edzésen a lendítést teszteltem, de azt érzem, hogy végül inkább az egylábas guggolást, vagy a hátsó guggolást fogom használni. Egyrészt, mert kellenek a nagy súlyok, másrészt meg mert a lendítés inkább a deadlift dinamikus párja, semmint a guggolásé, és ahogy már régebben is megfigyeltem, elsősorban a seggem durran be tőle, nem a combom. Seggre meg már ott a kitörés. Harmadrészt meg a lendítés kurva fárasztó, és én nem azért gyúrok, hogy elfáradjak, bazdmeg. Hát mi vagyok én? Cardio bunny?
Meg is mértem magam végre a héten, 103 kiló vagyok; az jó, nem? De. Viszont azt veszem észre, mondjuk ez lehet, hogy csak optikai illúzió, de kell az a kurva fehérje, mert mintha kisebb lennék nélküle. Na majd megint veszek egy bödön kokszot a közeljövőben.
1. nap
boksz (3 x 3 ütés)
nyújtás (nyújtózkodás, 60 hasprés, nyak, konyok/csukló, vall, terd/boka/vádli, hullahopp/törzsforgatások, torzsdontesek/windmill, bokafogas, hatgorbites/homoritas, tamadoallas/cossack, combnyujtas/tgu, spárga/híd, nyujtas ulve)
(minden gyakorlatból 5 sorozat, minden sorozat 2 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)
conventional deadlift kétkezes rúddal (80 kg 3 ismétlés, 90 kg 3 ismétlés, 100 kg 3 ismétlés, 110 kg 3 ismétlés, 120 kg 3 ismétlés)
2. nap
boksz
nyújtás
fekvenyomas ketkezes ruddal (80 kg 6 ismetles, 90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles)
bicepsz ülve egykezes sulyzoval (8/8 ismetlesek)
sétáló kitörés kétkezes rúddal (40 kg, 6/6 lépések)
vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
3. nap
boksz
nyújtás
mellre vetel es nyomas kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
tricepsz állva egykezes súlyzóval (8/8 ismetlesek)
kétkezes lendítés kettlebellel (24 kg, 20 ismétlések)
2017. július 30., vasárnap
2017. július 27., csütörtök
90. zen történet
A tanítványokhoz, akik állandóan a bölcsesség szavaiért nyaggatták, a mester így szólt:
– A bölcsességet nem lehet szavakban kifejezni. Az a cselekvésben nyilvánul meg.
De amikor azt látta, hogy a tanítványok hanyatt-homlok vetik magukat a munkába, a mester hangosan felnevetett és azt mondta:
– Ez nem cselekvés, hanem csupán mozgás.
– A bölcsességet nem lehet szavakban kifejezni. Az a cselekvésben nyilvánul meg.
De amikor azt látta, hogy a tanítványok hanyatt-homlok vetik magukat a munkába, a mester hangosan felnevetett és azt mondta:
– Ez nem cselekvés, hanem csupán mozgás.
2017. július 24., hétfő
Kalandok a vadonban 65.
Hát azt nem lehet mondani, hogy olyan kurva sokat kéne kertészkednem ezen a nyáron, öcsém.
Fűkaszálni talán egyszer fűkaszáltam, a füvet pedig kétszer nyírtam le eddig - lent asszem háromszor -, de akkor is ez az eddigi rekord szerintem. Vannak, akik nyávognak az állandó nagy meleg, meg a szárazság miatt, ÉN NEM. Legalább nem a fűvel kell baszakodnom, hanem neki tudtam állni mindenféle más dolognak is a kertben. (És tudod, hogy engem aztán az edzésben sem zavar akármekkora meleg sem.)
Megküzdöttem például a vízaknával; még le akarom OSB-zni az alját, de azt majd csak ősszel, amikor elzárom kint a vizet, és amúgy is leszigetelem télire az egész szart.
Aztán végre összeszedtem az erőt, és rövidesen eltávolítom a parabolaantennákat a sufni tetejéről, meg az egyéb antennákat is - végülis, csak azóta nem használom őket, amióta itt lakom, szerintem már nem is fogom ennél jobban a jövőben sem. Ezzel aztán össze is jön egy jó kör a szeméttelepre, de kivárom amíg mindent leszerelek, amit le akarok, és csak aztán tömködök be mindent a kocsiba és viszem a telepre.
A cigányok álma lenne ez a sok szar, hogyha kiraknám a kapum elé az útra, de nem akarom ideszoktatni őket, ha már maguktól nem járnak erre.
A kérdés csak az, hogyha az antennákat leszereltem, mihez kezdjek azzal a fémrúddal, ami kiáll a fészer tetejéből - mert levágni, azt nem akarom. Eddig az a legjobb ötletem, hogy zászlórudat fogok belőle varázsolni. Gondolkoztam aztán azon is, hogy milyen zászlót kössék ki rá, és végül arra jutottam, hogy vagy Skyrim, vagy a Horda zászlója érdemes egyedül arra, hogy itt lobogjon a hátsó kertemben. És inkább a Horda, ha már úgyis ork vagyok. Még nem néztem, de már most biztos vagyok benne, hogy lehet Hordás zászlót rendelni a neten. Nagyon meglepne, ha nem lehetne.
A fát is megrendelem lassan, mert szeretném még a nyáron bepakolni a fészerbe az egészet télire, illetve összevágni azt, ami túl hosszú a kandallómba. Végre akarok egy nyugis őszt, amikor időben felkészültem rendesen a télre! Meg aztán a melóra is gondolnom kell lassan; őszintén szólva nem szívesen teszem...
Most a héten megint manócskázok, vagyis megy a game ezerrel. Toljuk a WoW-ot, a Starcraft 2-t, meg kipróbálunk pár új játékot is. A manócska nemrég rákattant a rage game-ekre, mert neki még van idegrendszere hozzá, az enyém már kétséges, hogy bírni fogja. Tudod, ezek a direkt szivatós ügyességi játékok, ahol igencsak könnyű meghalni. Na ezeket nyomatjuk most kettesben. Mondjuk más dolgom nincs, úgyhogy hajrá.
Bring it on!
Fűkaszálni talán egyszer fűkaszáltam, a füvet pedig kétszer nyírtam le eddig - lent asszem háromszor -, de akkor is ez az eddigi rekord szerintem. Vannak, akik nyávognak az állandó nagy meleg, meg a szárazság miatt, ÉN NEM. Legalább nem a fűvel kell baszakodnom, hanem neki tudtam állni mindenféle más dolognak is a kertben. (És tudod, hogy engem aztán az edzésben sem zavar akármekkora meleg sem.)
Megküzdöttem például a vízaknával; még le akarom OSB-zni az alját, de azt majd csak ősszel, amikor elzárom kint a vizet, és amúgy is leszigetelem télire az egész szart.
Aztán végre összeszedtem az erőt, és rövidesen eltávolítom a parabolaantennákat a sufni tetejéről, meg az egyéb antennákat is - végülis, csak azóta nem használom őket, amióta itt lakom, szerintem már nem is fogom ennél jobban a jövőben sem. Ezzel aztán össze is jön egy jó kör a szeméttelepre, de kivárom amíg mindent leszerelek, amit le akarok, és csak aztán tömködök be mindent a kocsiba és viszem a telepre.
A cigányok álma lenne ez a sok szar, hogyha kiraknám a kapum elé az útra, de nem akarom ideszoktatni őket, ha már maguktól nem járnak erre.
A kérdés csak az, hogyha az antennákat leszereltem, mihez kezdjek azzal a fémrúddal, ami kiáll a fészer tetejéből - mert levágni, azt nem akarom. Eddig az a legjobb ötletem, hogy zászlórudat fogok belőle varázsolni. Gondolkoztam aztán azon is, hogy milyen zászlót kössék ki rá, és végül arra jutottam, hogy vagy Skyrim, vagy a Horda zászlója érdemes egyedül arra, hogy itt lobogjon a hátsó kertemben. És inkább a Horda, ha már úgyis ork vagyok. Még nem néztem, de már most biztos vagyok benne, hogy lehet Hordás zászlót rendelni a neten. Nagyon meglepne, ha nem lehetne.
A fát is megrendelem lassan, mert szeretném még a nyáron bepakolni a fészerbe az egészet télire, illetve összevágni azt, ami túl hosszú a kandallómba. Végre akarok egy nyugis őszt, amikor időben felkészültem rendesen a télre! Meg aztán a melóra is gondolnom kell lassan; őszintén szólva nem szívesen teszem...
Most a héten megint manócskázok, vagyis megy a game ezerrel. Toljuk a WoW-ot, a Starcraft 2-t, meg kipróbálunk pár új játékot is. A manócska nemrég rákattant a rage game-ekre, mert neki még van idegrendszere hozzá, az enyém már kétséges, hogy bírni fogja. Tudod, ezek a direkt szivatós ügyességi játékok, ahol igencsak könnyű meghalni. Na ezeket nyomatjuk most kettesben. Mondjuk más dolgom nincs, úgyhogy hajrá.
Bring it on!
2017. július 22., szombat
Edzésnapló 147.
Nagyon elégedett vagyok az edzésemmel így, főleg hogy még egy lábgyakorlatot berakok a harmadik edzésnapra; remélem a derekamnak sem lesz ellene kifogása hosszú távon. Most a heti utolsó edzésen több gyakorlatot is teszteltem: kettlebelles goblet squatot, egylábas guggolást (bulgarian split squat) és swinget is. Az egylábas guggolás egy kurva jó gyakorlat, talán túl hasonló a kitöréshez, de azért még próbálnám erőltetni, csak egyelőre elég balfaszul megy, még rá kell éreznem a mozdulatra, de szerintem érdemes megtanulni. A swing persze tuti befutó, szóval vagy az egylábas guggolás lesz végül, vagy a swing.
Most éppen a felsőtestemmel 100%-ig meg vagyok elégedve - kurvára meglátszik a heti két húzódzkodás, neked is csak ajánlani tudom -, de a lábaimat vastagítani és erősíteni kell, öcsém, mert kezdenek lemaradni. A front squatot egyelőre nem merem 80 kiló fölé emelni, de a deadliftben haladok fölfelé lassan, és biztosan.
1. nap
boksz (3 x 3 ütés)
nyújtás (nyújtózkodás, 60 hasprés, nyak, konyok/csukló, vall, terd/boka/vádli, hullahopp/törzsforgatások, torzsdontesek/windmill, bokafogas, hatgorbites/homoritas, tamadoallas/cossack, combnyujtas/tgu, spárga/híd, nyujtas ulve)
(minden gyakorlatból 5 sorozat, minden sorozat 2 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)
conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 3 ismétlés, 80 kg 3 ismétlés, 90 kg 3 ismétlés, 100 kg 3 ismétlés, 110 kg 3 ismétlés)
2. nap
boksz
nyújtás
fekvenyomas ketkezes ruddal (80 kg 6 ismetles, 90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles)
bicepsz ülve egykezes sulyzoval (8/8 ismetlesek)
sétáló kitörés kétkezes rúddal (40 kg, 6/6 lépések)
vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
3. nap
boksz
nyújtás
lábgyakorlat tesztelések: goblet squat, egylábas guggolás, swing
mellre vetel es nyomas kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
tricepsz állva egykezes súlyzóval (8/8 ismetlesek)
Most éppen a felsőtestemmel 100%-ig meg vagyok elégedve - kurvára meglátszik a heti két húzódzkodás, neked is csak ajánlani tudom -, de a lábaimat vastagítani és erősíteni kell, öcsém, mert kezdenek lemaradni. A front squatot egyelőre nem merem 80 kiló fölé emelni, de a deadliftben haladok fölfelé lassan, és biztosan.
1. nap
boksz (3 x 3 ütés)
nyújtás (nyújtózkodás, 60 hasprés, nyak, konyok/csukló, vall, terd/boka/vádli, hullahopp/törzsforgatások, torzsdontesek/windmill, bokafogas, hatgorbites/homoritas, tamadoallas/cossack, combnyujtas/tgu, spárga/híd, nyujtas ulve)
(minden gyakorlatból 5 sorozat, minden sorozat 2 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)
conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 3 ismétlés, 80 kg 3 ismétlés, 90 kg 3 ismétlés, 100 kg 3 ismétlés, 110 kg 3 ismétlés)
2. nap
boksz
nyújtás
fekvenyomas ketkezes ruddal (80 kg 6 ismetles, 90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles)
bicepsz ülve egykezes sulyzoval (8/8 ismetlesek)
sétáló kitörés kétkezes rúddal (40 kg, 6/6 lépések)
vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
3. nap
boksz
nyújtás
lábgyakorlat tesztelések: goblet squat, egylábas guggolás, swing
mellre vetel es nyomas kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
tricepsz állva egykezes súlyzóval (8/8 ismetlesek)
2017. július 18., kedd
Életszakaszok
Tegnap beszélgettem a legjobb gimis barátommal - ez önmagában nem egy nagy dolog, viszonylag gyakran beszélünk - és megint szóba került, hogy vajon miért volt mind a kettőnknek annyival meghatározóbb a gimi az emberi kapcsolatok, barátságok szempontjából, mint mondjuk az egyetem?
Hiszen azt gondolnád, hogy egyetemre ugye érettebben, felnőttebben kerülsz, ott vannak azok az emberek, akiknek hasonló az érdeklődési köre és a mentalitása, meg akikkel valószínűleg hasonló helyzetekbe és területekre sodor az élet a későbbiekben is.
Ehhez képest nekem egyetlen ember nincs, akivel tartanám a kapcsolatot az egyetemről, pedig 6 évig jártam oda, és voltak ott barátaim. Még csak az sem igaz, hogy nem voltunk napi 8 órát összezárva, mint a gimis osztálytársakkal, mert volt egy eléggé szűk csapat angol szakon és filozófia szakon is, akikkel állandóan együtt lógtunk, ugyanazokat az órákat vettük fel, és az egyetemen kívül is sokat találkoztunk.
Persze, a gimiben sokat számít, hogy ugyanazokkal az emberekkel töltesz el 4 évet nap mint nap, de azt érzem, nem csak erről van szó. Nekem a gimi azért maradt meg, mert ott tudtam megtanulni introvertáltként, hogyan lehetek szociális, hogyan érezhetem jól magam társaságban, és hogyan lehetek kibaszottul népszerű. Mert az voltam. Nagyjából a gimi harmadik évére én voltam az egyik legmeghatározóbb arc a gimiben, és ezt nagyon élveztem. Amikor hazaértem, persze teljesen leeresztettem, mert egy introvertált embert nagyon ki tud meríteni az állandó szereplés, de egy életre megtanultam, hogyan kell úgy viselkedni, hogy bírják az embert. És ez a hatalmas sikerélmény nagyon meghatározó volt 15-16 éves koromban.
Egyetemre már úgy mentem, hogy tudtam, mire vagyok képes, már ami az embereket illeti, de ott valamiért ennél tovább nem merészkedtem, már ami a komfortzónámat illeti. Csajoztam, de nem voltam egy Casanova, buliztam, de nem voltam egy partiállat. Akkor már a gimiben sokkal vadabb dolgokat toltunk, és talán ezért is emlékszem arra nagyobb örömmel - és ezért is emlékszem jobban.
Igen, azt hiszem ez jellemzi legjobban az egyetemi éveimet: megálltam egy szinten, és nem merészkedtem tovább, sőt, talán hátráltam is néhány lépést az életben. Számtalan lehetőséget kihagytam arra, hogy éljek... persze ezt a mai eszemmel látom csak így.
Plusz, amit beszéltünk a barátommal is, hogy gimiben valahogy nagyobb súlya volt a dolgoknak. Nagyobb súlya volt a tanulásnak, nagyobb súlya volt az emberei kapcsolatoknak, nagyobb rizikója volt a balhéknak - mert egyetemen már haverkodsz a tanárokkal, rengeteg az ember, tehát kevesebb a tétje, ha valakivel rosszban vagy, és a tanulás meg lófasz.
Persze a gimis élet tétjeit csak gimisként érzi nagynak az ember, így utólag már röhejes az egész, de akkor véresen komoly volt. Ennek ellenére amennyire utáltam az általános iskola utolsó 2-3 évét, annyira imádtam a gimnázium 4 évét, elejétől a végéig. Azt hiszem azért, mert akkor éreztem igazán, hogy a helyemen vagyok; de erről írtam már. Akkor éreztem azt, hogy jó döntés volt idejönni, és hogy egy fantasztikus élet vár rám, és minden rendben van, mert az élet királyság.
Most is minden rendben van velem, sőt, kurvára az élet császárának érzem magam, de azt mondtam a barátomnak, hogy valahol furcsa, hogy testileg és lelkileg is jobban érzem magam 37 évesen, mint huszonévesen bármikor is. És most azt sem érzem, hogy bármit is kihagynék, vagy hogy bármiről is lemaradnék.
Az egyetem alatt is voltak persze kurva jó dolgok; meg gimi után Amerikába mentem, ami nagy kaland volt, utána ismertem meg a szerepjátékos geek csapatot, utána kezdtem el komolyabban írással és fordítással foglalkozni - de ez mind nem az egyetem. Ez mind egyetem mellett volt. Azt hiszem, amikor Amerikából haza kellett jönnöm, az megakasztott. Lefagytam, mert azt éreztem, hogy ennek nem így kellett volna történnie. Hihetetlenül jó volt hazajönni persze, de akkor történt egy változás - mai eszemmel azt mondanám, fordult a sorskerék egy nagyot - és az a folyamat, ami a gimiben elkezdődött, és aminek természetes folytatása lett volna egy amerikai egyetem és aztán meló, meg egy élet a tengerparton vagy a sivatagban - megakadt.
Ne érts félre, nem sajnálom, hogy így alakult. Megint mondom, kurva jól érzem most magam. De az, hogy nem így alakult, engem évekre lefagyasztott, azt hiszem. Megcsináltam az egyetemet, ahová még azelőtt fölvettek, hogy Amerikába mentem volna, de annyira nem érdekelt az egész. Fogalmam sem volt, mi akarok lenni, mihez akarok kezdeni, és éppen azért voltam annyira boldog a geek haverokkal - azok az orfűi nyaralások, te jó kurva élet! - , mert ők is hasonlóak voltak, mint én. Olyan dolgokat tudtam erősíteni magamban, amiben jó vagyok, például az írást; fordítottam, megjelent több novellám is, de látod, ebből az irányból sem lett semmi, pedig a lehetőségem abszolút megvolt rá.
Aztán a mostani munkámat is ebben a baráti körben találtam meg, vagyis csak a lehetőséget - amivel aztán bravúrosan tudtam élni. És meg is érkeztünk a jelenbe, mert az elmúlt 8 évben ezt a melót toltam. És ahogy most kinéz, fogom is még egy darabig, mert a lóvé kurva sok, magát a munkát pedig jól tudom csinálni. Úgyhogy látod, végeredményben beérkeztem én, csak máshogyan, mint ahogyan legelőször gondoltam.
A gimit sosem fogom elfelejteni; sem azt, aki akkor voltam, sem azt, aki akkor hittem, hogy leszek. Egy nagyon meghatározó élménye volt az életemnek, jókor, jó időben, és nagyon örülök annak, hogy jó pár ember megmaradt a mai napig azok közül, akikkel ezt együtt élhettem át - olyan sok évvel ezelőtt.
Hiszen azt gondolnád, hogy egyetemre ugye érettebben, felnőttebben kerülsz, ott vannak azok az emberek, akiknek hasonló az érdeklődési köre és a mentalitása, meg akikkel valószínűleg hasonló helyzetekbe és területekre sodor az élet a későbbiekben is.
Ehhez képest nekem egyetlen ember nincs, akivel tartanám a kapcsolatot az egyetemről, pedig 6 évig jártam oda, és voltak ott barátaim. Még csak az sem igaz, hogy nem voltunk napi 8 órát összezárva, mint a gimis osztálytársakkal, mert volt egy eléggé szűk csapat angol szakon és filozófia szakon is, akikkel állandóan együtt lógtunk, ugyanazokat az órákat vettük fel, és az egyetemen kívül is sokat találkoztunk.
Persze, a gimiben sokat számít, hogy ugyanazokkal az emberekkel töltesz el 4 évet nap mint nap, de azt érzem, nem csak erről van szó. Nekem a gimi azért maradt meg, mert ott tudtam megtanulni introvertáltként, hogyan lehetek szociális, hogyan érezhetem jól magam társaságban, és hogyan lehetek kibaszottul népszerű. Mert az voltam. Nagyjából a gimi harmadik évére én voltam az egyik legmeghatározóbb arc a gimiben, és ezt nagyon élveztem. Amikor hazaértem, persze teljesen leeresztettem, mert egy introvertált embert nagyon ki tud meríteni az állandó szereplés, de egy életre megtanultam, hogyan kell úgy viselkedni, hogy bírják az embert. És ez a hatalmas sikerélmény nagyon meghatározó volt 15-16 éves koromban.
Egyetemre már úgy mentem, hogy tudtam, mire vagyok képes, már ami az embereket illeti, de ott valamiért ennél tovább nem merészkedtem, már ami a komfortzónámat illeti. Csajoztam, de nem voltam egy Casanova, buliztam, de nem voltam egy partiállat. Akkor már a gimiben sokkal vadabb dolgokat toltunk, és talán ezért is emlékszem arra nagyobb örömmel - és ezért is emlékszem jobban.
Igen, azt hiszem ez jellemzi legjobban az egyetemi éveimet: megálltam egy szinten, és nem merészkedtem tovább, sőt, talán hátráltam is néhány lépést az életben. Számtalan lehetőséget kihagytam arra, hogy éljek... persze ezt a mai eszemmel látom csak így.
Plusz, amit beszéltünk a barátommal is, hogy gimiben valahogy nagyobb súlya volt a dolgoknak. Nagyobb súlya volt a tanulásnak, nagyobb súlya volt az emberei kapcsolatoknak, nagyobb rizikója volt a balhéknak - mert egyetemen már haverkodsz a tanárokkal, rengeteg az ember, tehát kevesebb a tétje, ha valakivel rosszban vagy, és a tanulás meg lófasz.
Persze a gimis élet tétjeit csak gimisként érzi nagynak az ember, így utólag már röhejes az egész, de akkor véresen komoly volt. Ennek ellenére amennyire utáltam az általános iskola utolsó 2-3 évét, annyira imádtam a gimnázium 4 évét, elejétől a végéig. Azt hiszem azért, mert akkor éreztem igazán, hogy a helyemen vagyok; de erről írtam már. Akkor éreztem azt, hogy jó döntés volt idejönni, és hogy egy fantasztikus élet vár rám, és minden rendben van, mert az élet királyság.
Most is minden rendben van velem, sőt, kurvára az élet császárának érzem magam, de azt mondtam a barátomnak, hogy valahol furcsa, hogy testileg és lelkileg is jobban érzem magam 37 évesen, mint huszonévesen bármikor is. És most azt sem érzem, hogy bármit is kihagynék, vagy hogy bármiről is lemaradnék.
Az egyetem alatt is voltak persze kurva jó dolgok; meg gimi után Amerikába mentem, ami nagy kaland volt, utána ismertem meg a szerepjátékos geek csapatot, utána kezdtem el komolyabban írással és fordítással foglalkozni - de ez mind nem az egyetem. Ez mind egyetem mellett volt. Azt hiszem, amikor Amerikából haza kellett jönnöm, az megakasztott. Lefagytam, mert azt éreztem, hogy ennek nem így kellett volna történnie. Hihetetlenül jó volt hazajönni persze, de akkor történt egy változás - mai eszemmel azt mondanám, fordult a sorskerék egy nagyot - és az a folyamat, ami a gimiben elkezdődött, és aminek természetes folytatása lett volna egy amerikai egyetem és aztán meló, meg egy élet a tengerparton vagy a sivatagban - megakadt.
Ne érts félre, nem sajnálom, hogy így alakult. Megint mondom, kurva jól érzem most magam. De az, hogy nem így alakult, engem évekre lefagyasztott, azt hiszem. Megcsináltam az egyetemet, ahová még azelőtt fölvettek, hogy Amerikába mentem volna, de annyira nem érdekelt az egész. Fogalmam sem volt, mi akarok lenni, mihez akarok kezdeni, és éppen azért voltam annyira boldog a geek haverokkal - azok az orfűi nyaralások, te jó kurva élet! - , mert ők is hasonlóak voltak, mint én. Olyan dolgokat tudtam erősíteni magamban, amiben jó vagyok, például az írást; fordítottam, megjelent több novellám is, de látod, ebből az irányból sem lett semmi, pedig a lehetőségem abszolút megvolt rá.
Aztán a mostani munkámat is ebben a baráti körben találtam meg, vagyis csak a lehetőséget - amivel aztán bravúrosan tudtam élni. És meg is érkeztünk a jelenbe, mert az elmúlt 8 évben ezt a melót toltam. És ahogy most kinéz, fogom is még egy darabig, mert a lóvé kurva sok, magát a munkát pedig jól tudom csinálni. Úgyhogy látod, végeredményben beérkeztem én, csak máshogyan, mint ahogyan legelőször gondoltam.
A gimit sosem fogom elfelejteni; sem azt, aki akkor voltam, sem azt, aki akkor hittem, hogy leszek. Egy nagyon meghatározó élménye volt az életemnek, jókor, jó időben, és nagyon örülök annak, hogy jó pár ember megmaradt a mai napig azok közül, akikkel ezt együtt élhettem át - olyan sok évvel ezelőtt.
2017. július 15., szombat
Edzésnapló 146.
Wie geht's mein neger?
A héten rájöttem, hogy az inverz evezés egy kicsit overkill ebbe az edzéstervbe - elvégre így is heti kétszer húzódzkodok - meg talán a második napi bicepszezés is az, viszont a harmadik edzésnapon meg nem tolok lábat, ami hiányzik is olyankor. Főleg, hogy én elvileg teljes test edzéseket tolok, vagyis minden edzésen tetőtől-talpig végignyújtom/végiggyúrom magam, csak amióta a deadliftet átpakoltam a guggolás napjára ez sajnos nem valósul meg.
Nyugi a deadlift marad ott, ahol van, inkább berakok még egy guggolást a harmadik napra jövő héttől, egyelőre kettlebellel, aztán majd meglátjuk, mi kell ahhoz, hogy rendesen bedurranjanak a combjaim. Az egykezes bicepsz egyelőre marad a második napon, ártani nem árt, jobbat meg most nem tudok helyette.
Nézd, a főgyakorlataim fixek, a kiegészítő gyakorlatokból is megvannak már a nagy kedvencek, az az egy-két gyakorlat, ami meg állandóan változik, az meg kell a változatosság miatt. Megoldhatnám persze egyszerűen, és tolhatnám a 6 alapgyakorlatomat heti kétszer, de azért az oldalemelés, a vállvonogatás meg a bicepsz/tricepsz is hiányoznának, úgy érzem.
1. nap
boksz (3 x 3 ütés)
nyújtás (nyújtózkodás, 60 hasprés, nyak, konyok/csukló, vall, terd/boka/vádli, hullahopp/törzsforgatások, torzsdontesek/windmill, bokafogas, hatgorbites/homoritas, tamadoallas/cossack, combnyujtas/tgu, spárga/híd, nyujtas ulve)
(minden gyakorlatból 5 sorozat, minden sorozat 2 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)
deadlift kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
2. nap
boksz
nyújtás
fekvenyomas ketkezes ruddal (80 kg 6 ismetles, 90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles)
inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
sétáló kitörés kétkezes rúddal (40 kg, 6/6 lépések)
bicepsz ülve egykezes sulyzoval (8/8 ismetlesek)
3. nap
boksz
nyújtás
mellre vetel es nyomas kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
tricepsz állva egykezes súlyzóval (8/8 ismetlesek)
vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
A héten rájöttem, hogy az inverz evezés egy kicsit overkill ebbe az edzéstervbe - elvégre így is heti kétszer húzódzkodok - meg talán a második napi bicepszezés is az, viszont a harmadik edzésnapon meg nem tolok lábat, ami hiányzik is olyankor. Főleg, hogy én elvileg teljes test edzéseket tolok, vagyis minden edzésen tetőtől-talpig végignyújtom/végiggyúrom magam, csak amióta a deadliftet átpakoltam a guggolás napjára ez sajnos nem valósul meg.
Nyugi a deadlift marad ott, ahol van, inkább berakok még egy guggolást a harmadik napra jövő héttől, egyelőre kettlebellel, aztán majd meglátjuk, mi kell ahhoz, hogy rendesen bedurranjanak a combjaim. Az egykezes bicepsz egyelőre marad a második napon, ártani nem árt, jobbat meg most nem tudok helyette.
Nézd, a főgyakorlataim fixek, a kiegészítő gyakorlatokból is megvannak már a nagy kedvencek, az az egy-két gyakorlat, ami meg állandóan változik, az meg kell a változatosság miatt. Megoldhatnám persze egyszerűen, és tolhatnám a 6 alapgyakorlatomat heti kétszer, de azért az oldalemelés, a vállvonogatás meg a bicepsz/tricepsz is hiányoznának, úgy érzem.
1. nap
boksz (3 x 3 ütés)
nyújtás (nyújtózkodás, 60 hasprés, nyak, konyok/csukló, vall, terd/boka/vádli, hullahopp/törzsforgatások, torzsdontesek/windmill, bokafogas, hatgorbites/homoritas, tamadoallas/cossack, combnyujtas/tgu, spárga/híd, nyujtas ulve)
(minden gyakorlatból 5 sorozat, minden sorozat 2 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)
deadlift kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
2. nap
boksz
nyújtás
fekvenyomas ketkezes ruddal (80 kg 6 ismetles, 90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles)
inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
sétáló kitörés kétkezes rúddal (40 kg, 6/6 lépések)
bicepsz ülve egykezes sulyzoval (8/8 ismetlesek)
3. nap
boksz
nyújtás
mellre vetel es nyomas kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
tricepsz állva egykezes súlyzóval (8/8 ismetlesek)
vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
2017. július 12., szerda
One man down!
Szegény kis vadonjáró beszívta - véletlenül szarul esett, és mint utólag kiderült, zöldgally-törése lett a csuklójánál. Azért csak utólag derült ki, mert csak másnap vitte az anyja orvoshoz, mert egyébként más tünete nem volt némi kis fájdalmon kívül.
Úgyhogy most egész héten nyakig gipszben van a bal keze, de remélhetőleg most pénteken kap egy kisebb és kényelmesebb műanyag "gipszet" helyette.
A manócska egyébként teljesen jól tűri a megpróbáltatásokat; végre ülhet itthon nyugodtan és nézheti a Youtube-ot, meg gépezhet, meg egyáltalán, lehet békében. Billentyűzetet ugyan nem használhat a bal kezével a csuklótekergetés miatt, de konzolt azt igen.
Vízbe nem mehet még egy darabig, ezért az egyetlen dolog, ami igazából kimarad, azok az úszóedzések, de őszintén szólva a gyerekem attól sem szenved egyáltalán. Mindent egybevetve némi átmeneti kényelmetlenségen kívül, úgy érzem, nem rázta meg őt különösebben ez az egész. Szerencsére. Valószínűleg én jobban izgulok miatta, mint ő.
Remélem, azért minél gyorsabban gyógyul majd a karja, és visszatérhet a normál életbe, vagyis nézheti a Youtube-ot és gépezhet - de már billentyűzettel! - egész nap; a strandolás a legkevésbé sem izgatja őt. Lehet hogy azért, mert még kicsi, lehet hogy azért, mert velem ellentétben neki a tél a kedvenc évszaka, és a nyár amúgy sem hozza annyira lázba, mint engem. Mindegy is, én aztán nem erőltetek rá semmit, úgysem vagyunk mindig együttsajnos, így amikor nincs velem, majd akkor kinyaralom magam.
Szóval nagyon büszke vagyok a gyerekemre, amiért ennyire jól bírja a hadirokkantságot - mondjuk nem is stresszelem semmivel, ellentétben az anyjával, de szerencsére a héten nálam van, így ők nem tudják basztatni. Nagyon bízom benne, hogy ha már a szupererős csontokat nem is, de legalább a gyors gyógyulás képességét tőlem örökölte a kis vadonjáró, és egykettőre lekerül róla a maradék csomagolás is.
Akkor azért még elkényszerítem párszor strandra a kis testét még a nyáron.
Úgyhogy most egész héten nyakig gipszben van a bal keze, de remélhetőleg most pénteken kap egy kisebb és kényelmesebb műanyag "gipszet" helyette.
A manócska egyébként teljesen jól tűri a megpróbáltatásokat; végre ülhet itthon nyugodtan és nézheti a Youtube-ot, meg gépezhet, meg egyáltalán, lehet békében. Billentyűzetet ugyan nem használhat a bal kezével a csuklótekergetés miatt, de konzolt azt igen.
Vízbe nem mehet még egy darabig, ezért az egyetlen dolog, ami igazából kimarad, azok az úszóedzések, de őszintén szólva a gyerekem attól sem szenved egyáltalán. Mindent egybevetve némi átmeneti kényelmetlenségen kívül, úgy érzem, nem rázta meg őt különösebben ez az egész. Szerencsére. Valószínűleg én jobban izgulok miatta, mint ő.
Remélem, azért minél gyorsabban gyógyul majd a karja, és visszatérhet a normál életbe, vagyis nézheti a Youtube-ot és gépezhet - de már billentyűzettel! - egész nap; a strandolás a legkevésbé sem izgatja őt. Lehet hogy azért, mert még kicsi, lehet hogy azért, mert velem ellentétben neki a tél a kedvenc évszaka, és a nyár amúgy sem hozza annyira lázba, mint engem. Mindegy is, én aztán nem erőltetek rá semmit, úgysem vagyunk mindig együtt
Szóval nagyon büszke vagyok a gyerekemre, amiért ennyire jól bírja a hadirokkantságot - mondjuk nem is stresszelem semmivel, ellentétben az anyjával, de szerencsére a héten nálam van, így ők nem tudják basztatni. Nagyon bízom benne, hogy ha már a szupererős csontokat nem is, de legalább a gyors gyógyulás képességét tőlem örökölte a kis vadonjáró, és egykettőre lekerül róla a maradék csomagolás is.
Akkor azért még elkényszerítem párszor strandra a kis testét még a nyáron.
2017. július 8., szombat
Edzésnapló 145.
For the record: most nézek ki úgy, és most érzem magam úgy, ahogyan szeretném. Csak a jövőre nézve szeretném ezt leszögezni. Nyilván szeretnék még fejlődni guggolásban és deadliftben (meg úgy általában jó lenne elérni a 2/3/4/5-öt a négy nagy nyomásban), de ami a külsőt illeti, az teljesen rendben van. Vigyázok magamra, vigyázok a derekamra, edzek kitartóan és keményen, meg persze tolom a fehérjét, és ennek így együtt meg is van az eredménye. Azért is mondom el ezt neked, hogy ne add fel soha: hidd el nekem, hogy ha kitartó vagy, neked is sikerülni fog.
De tényleg; ha megnézem, hogy mik az edzés elemei, és azok közül mi számít a legjobban, mi a legeslegfontosabb, akkor egyértelműen a consistency jön ki elsőnek: mert lehet, hogy nem eszel a lehető legideálisabban. Lehet, hogy az edzésterved nem tökéletes. Lehet, hogy nem tudsz eleget pihenni. Lehet, hogy nem tudsz a lehető legtöbb időt az edzésedre fordítani; de ha éveken át kitartóan pumpálod a vasat, annak meglesz az erdeménye. Pont.
1. nap
boksz (3 x 3 ütés)
nyújtás (nyújtózkodás, 60 hasprés, nyak, konyok/csukló, vall, terd/boka/vádli, hullahopp/törzsforgatások, torzsdontesek/windmill, bokafogas, hatgorbites/homoritas, tamadoallas/cossack, combnyujtas/tgu, spárga/híd, nyujtas ulve)
(minden gyakorlatból 5 sorozat, minden sorozat 2 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)
deadlift kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
2. nap
boksz
nyújtás
fekvenyomas ketkezes ruddal (80 kg 6 ismetles, 90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles)
inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
sétáló kitörés kétkezes rúddal (40 kg, 6/6 lépések)
bicepsz ülve egykezes sulyzoval (8/8 ismetlesek)
3. nap
boksz
nyújtás
mellre vetel es nyomas kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
tricepsz állva egykezes súlyzóval (8/8 ismetlesek)
vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
De tényleg; ha megnézem, hogy mik az edzés elemei, és azok közül mi számít a legjobban, mi a legeslegfontosabb, akkor egyértelműen a consistency jön ki elsőnek: mert lehet, hogy nem eszel a lehető legideálisabban. Lehet, hogy az edzésterved nem tökéletes. Lehet, hogy nem tudsz eleget pihenni. Lehet, hogy nem tudsz a lehető legtöbb időt az edzésedre fordítani; de ha éveken át kitartóan pumpálod a vasat, annak meglesz az erdeménye. Pont.
1. nap
boksz (3 x 3 ütés)
nyújtás (nyújtózkodás, 60 hasprés, nyak, konyok/csukló, vall, terd/boka/vádli, hullahopp/törzsforgatások, torzsdontesek/windmill, bokafogas, hatgorbites/homoritas, tamadoallas/cossack, combnyujtas/tgu, spárga/híd, nyujtas ulve)
(minden gyakorlatból 5 sorozat, minden sorozat 2 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)
deadlift kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
2. nap
boksz
nyújtás
fekvenyomas ketkezes ruddal (80 kg 6 ismetles, 90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles)
inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
sétáló kitörés kétkezes rúddal (40 kg, 6/6 lépések)
bicepsz ülve egykezes sulyzoval (8/8 ismetlesek)
3. nap
boksz
nyújtás
mellre vetel es nyomas kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
tricepsz állva egykezes súlyzóval (8/8 ismetlesek)
vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
2017. július 6., csütörtök
Hova utaznék szívesen?
Valójában ez egy rejtett geek poszt lesz, mert a World of Warcraft kapcsán jutott eszembe, hogy össze kéne szednem, mik azok a helyek, ahová a legjobban vágyom (már a saját házamon és hátsó kertemen kívül).
A WoW azért is van zseniálisan megcsinálva, mert a hatalmas kontinensek bekalandozható területei mind más-más tematika alapján lettek megalkotva. A Skyrim is egy hatalmas játék (bár nyilván nem akkora, mint a WoW), de nagyjából ugyanolyan tájon barangolod végig az egészet, és ha nem tolod föl a kúl modokat, akkor hamar egyhangú lehet a környezet, főleg annak, aki nem a havas, sziklás északi tájakat, hanem inkább a homokos, pálmafás, trópusi éghajlatot bírja.
A lényeg, hogy a WoW-ban nagyon tetszik a változatosság, főleg hogy egy területet nagyjából egy teljes nap (néha kettő) végigvinni, így nem mindegy, hogy az utána következő táj is éppen olyan, vagy egészen más.
Mivel kedvenc karakterem (Robaj, a kopasz kigyúrt ork sámán) már elég magas szintű, ezért megtehetem, hogy alaposan körbenézegessek vele a kontinenseken, és eldönthessem, melyek a nekem legjobban tetsző területek, hogy aztán azokon toljam végig a küldetéseket. (Persze a karakterszint is számítana, de azt magasról leszarom, én az élményért játszom.)
A WoW azért is van zseniálisan megcsinálva, mert a hatalmas kontinensek bekalandozható területei mind más-más tematika alapján lettek megalkotva. A Skyrim is egy hatalmas játék (bár nyilván nem akkora, mint a WoW), de nagyjából ugyanolyan tájon barangolod végig az egészet, és ha nem tolod föl a kúl modokat, akkor hamar egyhangú lehet a környezet, főleg annak, aki nem a havas, sziklás északi tájakat, hanem inkább a homokos, pálmafás, trópusi éghajlatot bírja.
A lényeg, hogy a WoW-ban nagyon tetszik a változatosság, főleg hogy egy területet nagyjából egy teljes nap (néha kettő) végigvinni, így nem mindegy, hogy az utána következő táj is éppen olyan, vagy egészen más.
Mivel kedvenc karakterem (Robaj, a kopasz kigyúrt ork sámán) már elég magas szintű, ezért megtehetem, hogy alaposan körbenézegessek vele a kontinenseken, és eldönthessem, melyek a nekem legjobban tetsző területek, hogy aztán azokon toljam végig a küldetéseket. (Persze a karakterszint is számítana, de azt magasról leszarom, én az élményért játszom.)
Robaj a legjobban homokos tengerpartokon szeret zúzni a csopperével
A játékban két frakció közül lehet választani: van az Alliance, ezek a "jófiúk", itt vannak az emberek, elfek, törpék, satöbbi. Az ő területeik inkább erdősek, hegyesek, sok a patak, tó, általában nyugis, barátságos vidékek, ami illik a klasszikus fantasy érzéshez. A másik csapat a Horde, akik a "rosszak", itt vannak az orkok, goblinok, trollok; az ő tájaik a sivatag, a sztyeppe, a dzsungel, a szavanna, a trópusi tengerpart - mondanom sem kell ugye, hogy nekem melyik a szimpatikusabb.
A játékban egyébként mind a két csapat bejárhatja ugyanazokat a területeket pár kivétellel, de nekem egyértelműen jobban tetszenek az eredetileg Hordához tartozó tájak. Ha a játékban ork karaktert indítasz, Durotar kopár, sziklás kősivatagában kezded a játékot, és azt a kurva életbe ez mennyire fílinges már. A trollokról nem is beszélve, akik pedig egy karibi szigetvilágra hajazó kis területen kezdenek Durotartól kicsivel délre.
Mindent egybevéve most, hogy már bejártam a játék nagy részét, és a különféle tájakat, a következők tetszettek a legjobban: a goblinok (egyik) kezdőpályája, a Lost Isles, ami egy trópusi sziget. A már említett troll/ork kezdőpálya, a trópusi sziget/kősivatag. Mulgore, ami a taurenek (bikaemberek) kezdőpályája, és az észak-amerikai prérire emlékeztet (a taurenek egyébként gyakorlatilag az indiánok). A Northern Barrens, ami az afrikai szavanna, Northern Stranglethorn és a Cape of Stranglethorn, ami dzsungel, és egy trópusi kalóztanya (a legkirályabb!!!), Tanaris, ami egy sivatag - Robajjal itt vagyok most éppen, és csak nagyon lassan tolom a küldetéseket, hogy minél több időt tölthessek itt, mert valami gyönyörű a táj. Legvégül pedig a Thousand Needles, ami egy hatalmas tengerszemben lévő sok hegycsúcs vidéke, szintén lenyűgöző. Főleg, hogy kapsz egy csónakot, amivel kedvedre furikázhatsz a szigetek között, öcsém.
Ezek a játékbeli kedvenceim persze azt is megmutatják, hova utaznék a legszívesebben a való életben. Egyik sincs közel sajnos, de még fiatal vagyok, és csak lesz elég időm és pénzem ahhoz, hogy ezekre a helyekre igazából is eljuthassak. Addig pedig marad a játék, de hidd el nekem, ezeken a képzeletbeli tájakon kalandozni így is kurva nagy élmény nekem.
2017. július 3., hétfő
Kalandok a vadonban 64.
Hát elkezdődött a július. Egyelőre maximálisan elégedett vagyok a nyárral, eleget süt a nap, eleget van meleg (bár most éppen nem) és én nagyon jól érzem magam.
Megvolt a második manócskás hetem is a nyáron, és szerencsére eléggé könnyű volt. Főleg, hogy nem dolgozom, de azért állandóan intenzíven gyerekezni akkor is kemény dolog. Én örülök neki, hogy sokat tudunk együtt lenni, és sokat tudunk együtt játszani, mert tudom jól, hogy ezt igazán csak most tudjuk megtenni - ha már nagyobb lesz az én kis manócskám, akkor egyre kevésbé leszek neki már partner, bár ki tudja. Én azért remélem, hogy egész életünkben fogunk tudni együtt játszani...
Edzeni tudok mellette, füvet nyírni és a házimunkát végezni is, úgyhogy semmi gond. Szeretném, ha kicsit szívesebben mozdulna ki itthonról, de egyrészt az anyjáék cibálják eleget, másrészt meg emlékszem még, milyen volt nekem gyereknek lenni, és én sem szerettem mászkálni, a legjobb volt otthon nyugiban ülni és játszani.
Azt meg lehet velem, sőt talán azt lehet a legjobban, mert én is azt élvezem. Annyira, hogy nagyjából a mostani hétre sem terveztem mást. Ha jó idő lesz, persze megyek bringázni meg strandolni, egyébként meg WoW-ozok itthon. Nagyon jól esik ez most nekem, csak abbahagyni lesz majd nehéz.
Eldöntöttem, hogy kipróbálom a babzsákfotelt; már meg is rendeltem az elsőt, remélem a héten meg is érkezik. Ha bejön a téma, akkor rendelek még belőle, van kültéri is, az meg mennyire király lenne már. Nem szeretem ezeket a foteleket, amik most vannak a házban, mert nem annyira kényelmesek, ráadásul nehézkes őket mozgatni, és állandóan útban vannak. Nagyon jó lenne, ha a babzsák tetszene nekem és a kis vadonjárónak is; végre lenne tőlük valami karaktere a házamnak.
Közben intézek egy csomó apróságot is, persze szokásomhoz híven le akarok rögtön tolni mindent a hét legelején, hogy később ne kelljen, és emiatt kapkodok. Na de majd a gyúrás lenyugtat. A tűzifát is szeretném a héten megrendelni, és - végre hosszú évek óta először - nyugodt tempóban bepakolni a fészerbe. Nagyon király lesz; hiába kemény munka, ha kényelmesen lehet csinálni, akkor nem is olyan borzalmas.
Más újságom most nincsen, szerencsére. Tudod mit, ne is legyen.
Megvolt a második manócskás hetem is a nyáron, és szerencsére eléggé könnyű volt. Főleg, hogy nem dolgozom, de azért állandóan intenzíven gyerekezni akkor is kemény dolog. Én örülök neki, hogy sokat tudunk együtt lenni, és sokat tudunk együtt játszani, mert tudom jól, hogy ezt igazán csak most tudjuk megtenni - ha már nagyobb lesz az én kis manócskám, akkor egyre kevésbé leszek neki már partner, bár ki tudja. Én azért remélem, hogy egész életünkben fogunk tudni együtt játszani...
Edzeni tudok mellette, füvet nyírni és a házimunkát végezni is, úgyhogy semmi gond. Szeretném, ha kicsit szívesebben mozdulna ki itthonról, de egyrészt az anyjáék cibálják eleget, másrészt meg emlékszem még, milyen volt nekem gyereknek lenni, és én sem szerettem mászkálni, a legjobb volt otthon nyugiban ülni és játszani.
Azt meg lehet velem, sőt talán azt lehet a legjobban, mert én is azt élvezem. Annyira, hogy nagyjából a mostani hétre sem terveztem mást. Ha jó idő lesz, persze megyek bringázni meg strandolni, egyébként meg WoW-ozok itthon. Nagyon jól esik ez most nekem, csak abbahagyni lesz majd nehéz.
Eldöntöttem, hogy kipróbálom a babzsákfotelt; már meg is rendeltem az elsőt, remélem a héten meg is érkezik. Ha bejön a téma, akkor rendelek még belőle, van kültéri is, az meg mennyire király lenne már. Nem szeretem ezeket a foteleket, amik most vannak a házban, mert nem annyira kényelmesek, ráadásul nehézkes őket mozgatni, és állandóan útban vannak. Nagyon jó lenne, ha a babzsák tetszene nekem és a kis vadonjárónak is; végre lenne tőlük valami karaktere a házamnak.
Közben intézek egy csomó apróságot is, persze szokásomhoz híven le akarok rögtön tolni mindent a hét legelején, hogy később ne kelljen, és emiatt kapkodok. Na de majd a gyúrás lenyugtat. A tűzifát is szeretném a héten megrendelni, és - végre hosszú évek óta először - nyugodt tempóban bepakolni a fészerbe. Nagyon király lesz; hiába kemény munka, ha kényelmesen lehet csinálni, akkor nem is olyan borzalmas.
Más újságom most nincsen, szerencsére. Tudod mit, ne is legyen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)