Az utóbbi hónapokban - alaposan elnyúlik a szabim, mi? - szépen sorban tolom végig a Sherlock Holmes játékokat, ezekről szeretném leírni a véleményemet és benyomásaimat röviden.
Kezdtem ugye a Crimes & Punishments-szel, sajnos. Azért sajnos, mert az a játék annyira kibebaszottul jól van megcsinálva, hogy egyből nagyon magasra tette a mércét. Gyakorlatilag akármeddig tudtam volna folytatni, azt éreztem. A játék során hat ügyet kell megoldani, de tőlem lehetett volna száz is, kibírtam volna. Írták a játékról, hogy könnyű, hát, nekem éppen annyira volt nehéz, hogy segítség nélkül is ki tudjam pörgetni; komoly kihívásokat kapok az élettől is eleget, köszönöm, én egy játékkal szórakozni akarok, nem szenvedni.
Másodikként a Testament of Sherlock Holmes-szal játszottam, és az már egy más jellegű játék - nem volt rossz, de az előzőnél határozottan nehezebb (és gyengébb) volt. A végét, azt már nagyon nyögvenyelősnek éreztem, és alig vártam, hogy befejezhessem. A feladványok ugyan jobbak voltak, mint az előző játékban, de nyomozás és gondolkodás kevesebb volt. Ezt nem hiszem, hogy újra fogom játszani.
Harmadikként jött a The Awakened, amire a legjobban rá voltam gerjedve - már évek óta tervezem, hogy nekiállok egyszer - mert hát egyszerre Lovecraft és Sherlock Holmes, ez csak kurva jó lehet. Meg írták is róla, hogy nagyon jó játék. Hááááát. Az eleje jó volt, a cselekmény és a történet lassú felépítése is, de a feladványok néhol eléggé idegesítőek voltak, és a vége is el lett baszva szerintem. Utólag visszanézve a történet eléggé lapos, Lovecraftból azért ennél jóval többet ki lehet hozni, lásd Dark Corners of the Earth. Amennyire sokat vártam a játéktól, annyira nagyot csalódtam benne. Pár hangulati elemtől eltekintve szerintem még Sherlock Holmes játéknak is gyenge, nemhogy lovecrafti történetnek. Az eddigi három játékból tehát ez az, ami eddig a legkevésbé tetszett.
Azt gondolhatnád ezek alapján, hogy már bele sem kezdtem a következő játékba, annyit csalódtam az előzőekben, de nem így van; és milyen jól van, hogy nem így van. Merthogy a Sherlock Holmes vs Arsene Lupin már az eleje után rögtön az első helyre ugrott! A feladványok pont elég nehezek, a történet kurva jó, a helyszínek kurva jók - és még csak az elején vagyok - és csak azért haladok vele lassan, mert nem akarom, hogy gyorsan vége legyen. Majd ha befejeztem, írok róla többet is, egyelőre nagyon örülök már annak is, hogy belekezdtem - és örök tanulság, hogy nem kell a kritikákkal foglalkozni, főleg ha valaki olyan elvarázsolt mókus, mint én vagyok. Ritkán osztom a közvéleményt, na.
Ha ezt a játékot befejeztem, még vár a Sherlock Holmes vs Jack the Ripper és a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter, ez utóbbi egyébként a legújabb a sorozatban. Mind a kettőre nagyon kíváncsi vagyok, és érzésem szerint ezek már tutira jók is lesznek. De nem sietek sehova, egyelőre azzal a kis francia seggfejjel akarok alaposan elbánni, aztán jöhet a többi.
The game is afoot, Watson!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése