Kalandok a vadonban 61.

A vakondok klánja összefogott ellenem, és eltökélték, hogy ezúttal a hátsó kertemet túrják fel. Azért gondolom, hogy ezúttal az egész klán benne van az összeesküvésben, mert kizárt dolognak tartom, hogy egyetlen vakond ennyit tudna áskálódni meg furkálódni, ráadásul a kert egymástól igen távol eső pontjain is.

Tegnap nekiálltam az idei első fűnyírásnak a hátsó kertben is, félig meg is csináltam - azért csak félig, mert ezentúl az a terv, hogy két részletben tolom le, nem egyben, ezzel is kímélve a derekamat. Ma befejezem még délelőtt. Aztán már nyírhatom is lent másodszorra. Majdnem az összes vakondtúrást elegyengettem tegnap, de azért hagytam mára is; abban reménykedem, hogy a fűnyíró majd elijeszti a kis gengsztereket. Nem tudom, miért nem a gazdátlan szomszéd telken áskálódnak, ott aztán nem zargatná őket senki. Lúzerek.

A rézsűt meg az oldalsó részt az utcafronthoz hasonlóan idén már a motoros fűkaszával fogom intézni, mert a kurva életbe már. Azzal sokkal gyorsabb és egyszerűbb lesz reményeim szerint, és akkor tovább tudom folytatni azt a trendet, hogy a kert rendezése évről-évre könnyebb dolog legyen.

Egyébként idén végre minden szeméttől, illetve kidobandó cucctól sikerült megszabadulnom, és ez hatalmas dolog. Jó, biztos tudnék találni cuccot, amit ki tudnék dobni, én ebben nagymester vagyok, de a lényeg, hogy ami zavart, az már nincs. Szólt a szomszéd lelkesen pár napja, hogy lesz náluk lomtalanítás, szóval vigyem csak át, amit esetleg ki akarok dobni, de bazdmeg, hiába néztem körül, nem találtam semmit. Ez azért egy vadonbeli családi háznál komoly achievement, úgy érzem.

Egyébként is jól haladok a dolgokkal, a héten a kocsimat is meg tudom javíttatni, úgy néz ki - valami zörög benne, de már kiderítettem, hogy mi az, és a haver seperc alatt megszereli - úgyhogy minden okés. Ha már nem találok magamnak több tennivalót, még a végén elkezdek valamit dolgozni is végre, a néger életbe.