Betegségnapló

Hát lehet, hogy Jézus Urunk éppen Húsvét napján támadott föl halottaiból, de én meg éppen most lettem beteg, annyi idő után.

Döbbenetes belegondolni, de tavaly január óta nem voltam beteg egyáltalán*. Nem tudom, hogy ez miért volt így, vannak elméleteim, de inkább csak remélem, semmint tudom, hogy azért, mert úgy általában helyesen élek.

Most sem nagyon vészes a helyzet, mindössze meg vagyok fázva, de azért a fejem zúg, meg taknyadzok, és az elmúlt két napban kifejezetten szarul éreztem magam, ami nálam valóban ritka dolog. Persze éppen most kellett betegnek lennem, amikor a kis Vadonjáró nálam van tavaszi szünetben, mikor máskor. Az elmúlt két hónapban bármikor lehettem volna beteg, semmi problémát nem okozott volna, de nem, nekem most hiányzott ez a legjobban. De azért tartom magam, bár az edzésem megszenvedi ezt a náthát, más sürgős dolgom szerencsére nincs. Az a döbbenetes dolog, hogy bár éppen nem dolgozom, így is annyi dolgom van - takarítás, edzés, fűnyírás - hogy egy betegség komolyan belezavar a rendszerbe, és aztán meg kapkodhatok, hogy minden rendben meglegyen.

Mindegy, remélem most már gyorsan jobban leszek, hiszen semmi komoly bajom nincsen, de tényleg.

Nagyon tanulságos egyébként, hogy azzal kezdődött az egész pár napja, hogy azt éreztem, hogy fáj az állkapcsom. Fogalmam sem volt, hogy mitől lehet, azt hittem, hogy elaludtam, és kész. Aztán mikor elkezdett folyni az orrom, akkor meg azt hittem, hogy allergia, mert ugyan mi más lenne ilyenkor? De mikor már borogatni kellett a homlokomat, meg tényleg szarul voltam, akkor kezdtem gyanítani, hogy itt másról van szó. A csajom a tanú rá, hogy milyen nehezen sikerült rájönni, hogy tulajdonképpen beteg vagyok. Komoly, mi?

Hát ez van, mégsem én vagyok Bruce Willis a Sebezhetetlen-ből. Valahogy túlteszem majd magam ezen a csalódáson.

*A beteg az én szótáramban azt jelenti, hogy olyan rossz a közérzetem, hogy veszekszem a csajommal, és nem tudok terv szerint edzeni