Mostanában éppen nem bírok nyugodtan ülni a seggemen; muszáj intéznem a dolgokat, hogy történjenek végre, mert a faszom már, hogy minden olyan kibaszottul bonyolult, mindenre annyit kell várni, és ha valaki mástól várod, hogy intézzen neked valamit, az meg öcsém, az meg alapból el van baszva.
De azért haladok, szó se róla, megint ilyen majd' egy éve húzódó dolgokat tolok le, de még egyszer jelezném: semmit sem könnyű elintézni, főleg azokat a dolgokat nem, amikről azt hinnéd, hogy az: például találni egy kibaszott üvegest, megváltoztatni a telefon előfizetésed, de megtartani a számodat, egyéni vállalkozónak lenni, vagy venni egy új kerámialapot a kandallódra a törött helyett.
Az élet egy kibaszott checklist, megint meg kell állapítanom, de ha beledöglök is letolom, legalább azelőtt, hogy a halál pipálna ki engem a saját listáján. Ismered a szöveget: ha beledöglök is megeszem - ha megeszem, bele is döglök.
De legalább a nap süt, és jó kint lenni. Amilyen elbaszott volt a február, olyan király a március, és ahogyan nézem, ez már így is marad. Ma reggel sétáltam egyet, délután pedig a kis vadonjáróval óvatosan felmerészkedtünk a hátsó kertbe, hogy felmérjük a terepet. Összeszedtük a gallyakat, és rituálisan felgyújtottuk azt a félig fű-, félig nádszerű izét, ami a legfelső rézsűn lakik. (Ezt minden márciusban megtesszük, ezt kell vele csinálni, és akkor egyre szebben és dúsabban nő újra. Főnixfű, asszem ez lehet a neve.) A szomszédok dermedten, meredt szemmel kamillázták az embermagas lángokat, de aztán megnyugodtak. Kibaszott vakondok, remélem egyszer rájuk hozom az infarktust. Amennyit itt baszódnak a telkükön, és amilyen öregek, amúgy is esélyes, hogy itt fordulnak egyszer föl.
Aztán a kis vadonjáró - ha már gyufa volt a keze ügyében - begyújtotta a tűzrakót is, amit egész ősszel és télen pakoltam, az is leégett gyorsan. Más tennivaló nem is volt odafenn, a füvet még nem kell lenyírni, de azért legkésőbb jövő héten a fűnyírót is elviszem szervizbe, mert tavaly nyáron már eléggé beteges hangja volt. Mondjuk jó régóta megvan már, de ezek a cuccok elvileg sosem mennek tönkre. Az első fűnyírásra legyen pöpec, ez a lényeg.
A kocsimnak is elég beteges hangja van, úgyhogy azt is megnézetem haverral, úgysem lett még átnézve mióta megvettem, és hát na. Meg aztán meg is akarom tanulni, hogy mi hol merre van a járgányon, mert a fűnyíróhoz hasonlóan ezt is szeretném még jó pár évre megtartani, és az sosem árt, ha pár dolgot én is meg tudok rajta bütykölni.
Gyere tavasz, aztán sugározzad nekem az energiát, hadd töltődjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése