Na, aztán hirtelen előkerült a tavasz.
Nem bánom, hogy ennyire korán előkerült, mert amennyire emlékszem (meg amennyire a fényképek alapján vissza tudom nézni), az elmúlt években a március mindig hidegebb és komorabb volt ennél. Már csak azt remélem, hogy ha lassan és fokozatosan is, de egyre jobb idő lesz, ahogyan telnek-múlnak a napok. (Oké, most éppen esik, de úgy általában értem.)
Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, a tűzifám szépen kitartott, és a házam sem dőlt össze a télen, jippijájó. Néha még be fogok azért gyújtani, bár igazából nincsen már rá szükség, főleg ha egész nap süt a nap, de ha borult idő van, azért hideg tud lenni reggelente a házban.
Hogy a tavasz milyen lesz, azt még meglátom. Nem indult valami jól, de nem az idő, hanem a többi szarság miatt... Persze sokan szenvedtek, hogy milyen hosszú és hideg volt ez a tél, de elnézve a márciust eddig, én annyira azért nem érzem borzalmasnak. Jó, a nyári gumizás a hóban, a befagyott bojler, meg a rendszeres reggeli jégvakarászás az tényleg durva volt, de ezeket leszámítva nem volt itt semmi gáz. Ilyenkor mindig örülök, hogy kandallóm van, az legalább nem tud olyan könnyen elromlani, és ha meleg van a házban télen, az már több, mint fél siker, nem? A többit pedig megoldottam.
Annyira vicces, hogy alighogy kisütött a nap, egyből megjelentek a vakondok (nem azok, amik a földben laknak, én a kertészkedő szomszédokat hívom így), és olyan rémülten kezdtek el vakondkodni, hogy én el nem tudom képzelni, hogy ezek mi a faszomat csinálnak otthon egész télen. Bonszájokat metszegetnek? Paradicsomot ápolgatnak a fürdőszobában? Füvet növesztenek a nappaliban? Gombát a spájzban?
Arra mindenesetre rádöbbentettek, hogy lassan nekem is el kell kezdenem intézni a tavaszra betervezett dolgaimat, amikből van jó pár. Oké, a nyugágyakat már lehoztam a padlásról, hogy ne csak bent, hanem kint is tudjak henyélni, ez eddig rendben van. A lényeg már megvan. Meg a listám is megvan a többi elintéznivalóról, majd erőt gyűjtök, és nekiállok ledarálni őket.
Még a munkának kéne nekidurálnom magam, de úgy látszik, a napi életritmusomba ez most éppen sehogyan sem fér bele. Sajnos most már pedig muszáj lesz; csak nekem muszáj volt megvárnom, amíg tényleg muszáj. Ain't that nice.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése