Walkabout

Biztosan írtam már, hogy kis surmó koromban (na nem annyira kis surmó koromban, hanem már tizenévesen) gyalog jártam suliba reggelente, oda és vissza is, és mindig nagyon szerettem. Legalábbis úgy emlékszem, hogy mindig nagyon szerettem, de amennyire én vissza tudok emlékezni múltbéli dolgokra, az valami félelmetes; úgyhogy semmi okom sincsen kételkedni abban, hogy ha így emlékszem, akkor így is volt.

Mindig nagyon szerettem sétálni. Főleg akkor, amikor rá is értem. Szerettem nézni az utcákat, az épületeket, a tájat, meg az embereket - és persze a legjobban mindig a természetben szerettem sétálni, de azért a lakott területeknek is megvan számomra a szépsége, kezdve a vidéki tanyáktól egészen a lepukkant, feltöredezett aszfaltú gettókig. Én mindenhová szeretek elmenni, és mindent szeretek megnézni.

Szóval amikor még Pécsen éltem, messze többet sétáltam, de ez nem is csoda. Ahol most lakom, onnan legfeljebb bringával érdemes nekiindulni bárhova is, gyalog minden túl messze lenne, bár szerintem fél óra alatt kábé beérnék a civilizációba, ha igen jól kilépnék. Úgyhogy marad a helyben sétálgatás, ami nagyon jó, mert itt a környéken rengeteg jó útvonal meg kirándulóhely van, de ez csak a természet. Ha a városban akarok sétálni, ahhoz autóba kell ülnöm.

Most hétvégén mindkét nap bementünk a kisvárosba a csajommal, Nyomival (nájomi-nak kell ejteni), és a Bazilika körül sétálgattunk (mert ott van a legtöbb Pokémon, és mert imádom azt a környéket). Letoltunk mindkét nap vagy négy kilométert, és átkozottul jól esett. Annyira, hogy azóta is érzem a lábamban - pozitívan -, meg valahogyan mozgékonyabbnak is érzem magam ettől a két sétától. El is döntöttem, hogy odafigyelek arra, hogy rendszeresen gyalogoljak; azt nem mondom, hogy mindennap járok egyet (pedig azt kéne, baszki), de legalább hetente párszor. Igen, ez megint hátrébb tolja például a harcművészetet/küzdősportot a képzeletbeli listámon, de legyünk őszinték: többet is ér azoknál.

Csak az a baj, hogy már eléggé felnőtt vagyok ahhoz, hogy csak úgy ne induljak neki; nekem már kell valami, amiért útra kelhetek. A Pokémon Go ezért kurva jó, mert megadja azt a kis lökést, ami az induláshoz kell, aztán már megy a dolog magától, és tegnap találtam egy hasonló zombis appot is, majd ki fogom próbálni és beszámolok róla. Nagyon jó lenne, ha a jövőben több ilyen cuccot is csinálnának, olyan játékokat, amiket úgy lehet játszani, hogy ki kell mozdulni hozzá; meg lehetne benne harc, meg rejtvényfejtés, meg, meg... á, baszki, komolyan nekem kéne csinálnom egy ilyen játékot, az lenne a legjobb.

Mi? Hogy egyszerűen használjam a fantáziámat? Hülye vagy te bazdmeg, nem azért van iPhone 6-osom meg korlátlan netem, hogy a fantáziámat pazaroljam ilyen dolgokra - ide nekem a megfelelő appot, gecc, aztán hadd szóljon!