2017. január 31., kedd

Kicsit bekeményítek...

...és kipróbálom végre, milyen teljesen saját lábon állni.

Összekapartam egy kis pénzt az elmúlt években keserves munkával, és most arra jutottam, hogy átmegyek egyéni vállalkozóba, és megpróbálok úgy zúzni tovább az életben. (Tudod, "amit összekuporgattunk véres verítékkel, most felhasználjuk. Tedd fel az egészet arra, akit mondtam!" Na, melyik filmből van az idézet?)

Ha úgy vesszük, a tőkém megvan hozzá, hogy EV legyek, és ha megszorulok, bármikor visszamehetek alkalmazottnak, de ezt az évet szeretném arra szánni, hogy kipróbálom, lehet-e így tolni ezt a rojtosra kúrt szekeret.

Az első kihívás, hogy megszervezzem a saját cégemet, ennek már neki is álltam. Ezután pedig megbízásokat és lóvét kell szereznem viszonylag rendszeresen. Az első megbízásom már meg is van, finoman szólva a komfortzónámon kívül, de kellenek a kihívások az életben, a kurva életbe is. A február erre rá is fog menni, márciustól pedig nekiállok keresgélni, hogy mit tudok még csinálni a szakmámban külsősként, alkalmi megbízásokkal.

Freelancer. Imádom ezt a kifejezést. Régen a zsoldoskatonákat hívták így, akik professzionálisan, pénzért katonáskodtak, de szabad emberek voltak, és nem tartoztak hűséggel senkinek. Hát most én is ez leszek. És ha valamit, ezt érdemes megpróbálni legalább egyszer ebben az elbaszott életben. Végre egy kihívás, ami kedvemre való. Nem a szokásos szarság, hogy benyalj a főnöknek, meg megfelelj a cég elvárásainak, meg szolgáld a vezetőség érdekeit, meg keresd a nagy lóvét a részvényeseknek. Az az érzésem, hogy mindezzel hosszú távon többet veszít az ember, mint amennyit nyer.

Hát én most megpróbálok magamnak nyerni. Ebben a játszmában magamra fogadtam, és végre csakis rajtam áll, célba érek-e, és ha igen, hányadikként. Úgyhogy akkor álljunk is a starthoz, és figyeljük, mikor dörren a startpisztoly. Tudod: vigyázz, kész, rajt, a szokásos.

Most végre én jövök.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése