Tegnap egy jot setaltunk a kis vadonjaroval egy befagyott tavon, ami nekem felelmetes elmeny volt, mert ezer eve nem maszkaltam jegen ugy, hogy volt alattam viz is, meg tofenek. Szoknom kellett az erzest; a kis vadonjaro persze vigan rohangalt, meg csuszkalt, de o feleannyi kilo, mint en.
Es akkor meg az a jeg zavar a legkevesbe, ami a vadonban van; bar csak ennyi gondom lenne. De ez a ket nap, ami most zajlik eppen, eleg kemeny lesz ahhoz, hogy
Na, legalabb a nap kisutott.
Utana persze lazithatok, amennyit akarok, de a faszom mar, hogy vagy annyi minden van, hogy belepusztulok, vagy semmi sincsen. A nagy lecket megtanultam, es neked is ajanlom: a cegtol semmit nem fogadsz el bazdmeg, intezed sajat magad. Mert amit egyszer kaptal, azt majd vissza is kell adnod, es az mindig kurva sok maceraval jar. Nekem is vagy ket napom es egy csomo energiam megy ra erre a hulye logisztikara. Soha tobbet, eskuszom.
Jol van, igazabol nincsen semmi baj, azert elunk, hogy tanuljunk, es vegul okosan haljunk meg. Ugye, mennyivel jobb, mint hulyen meghalni?
Megyek is nyuzsogni, hogy tutira mindennel vegezzek. Legkozelebb edzesnaplo, aztan majd beszamolok a vegjatekrol.
Az Ero legyen veletek, meg a vizvezetekszerelo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése