Lazy old days

Hát, testvérem, egyelőre jól bírom a semmittevést*, de azért érzem, hogy lassan újra kedvem lesz belevágni valamibe - és minő véletlen egybeesés, lassan muszáj is lesz belevágnom egy újabb kihívásba. Ha ez a dolog be fog jönni, az nagyon nagy durranás lesz; ha meg nem jön be, akkor bejön helyette más.

Maradok a szakmámban, mert miért ne: elvégre van itt még elég gesztenye, amit kikaparhatok magamnak. Folytatódjon hát a rogue adventure, gecik!

Pár napot azért még szeretnék magamnak, pár napot, amit a lehető legaktívabban pihenéssel akarok tölteni. Csak, hogy rákészüljek a kihívásokra, tudod.

Nem bánnám ám, ha most nyár lenne, meleg nyár, mert akkor nem kéne itthon ülnöm és a kandallót pakolnom, hanem a Palánál csapatnám a Hondával, vagy a városi strandon hesszelnék - esetleg a Balatonnál, de hát ez most így jött ki.

Végre tudok eleget Skyrimezni, kártyázni, olvasni, aludni és filmeket nézni - és nem, egyiket sem untam még meg eddig. Sétálni kevesebbet sétálok, mint terveztem, de hát bazdmeg, kurva hideg van kint. Legfeljebb vásárolni mozdulok ki, vagy ha a kis vadonjáróért kell mennem, vagy ha szoliba megyek. A szoli a legjobb dolog ilyenkor, mert ott legalább elég meleg van.

Ki tudja, mikor baszhatom megint a rezet így és eddig; biztos ami biztos, én minden egyes percét kihasználom és kiélvezem. Most is megyek, mert sürgősen henyélnem kell egy kicsit.

*Persze az igazság az, hogy nálam a vadonban nincs olyan, hogy semmittevés. Edzek, fát hordok, fűtök, intézem a háztartást, intézem a kis vadonjárót - az, hogy nem dolgozom, sokkal kevésbé számít, mint gondolnád.