Na vegre elkezdtuk a kis vadonjaroval a Skyrimet, baszki! Mar egy ideje itt pihen nalam a jatek, ugy voltunk vele, hogy persze, majd ha befejeztuk a Morrowindet, meg az Obliviont, akkor majd elkezdjuk a Skyrimet is. Azt hiszed, kibirtuk? Elvegre mar mind a ketten kivulrol fujjuk a jatek zenejet, meg ismerjuk a sztorit, ugyhogy eddig birtunk varni, es nem tovabb.
Ugyhogy most a Morrowindet jegeljuk egy darabig; az igazsag az, hogy ott a karakterem mar eleg eros ahhoz, hogy a foellenseget is legyozze, viszont csak vegig kene gyurni legalabb a fo kuldetessorozatot, ha mar a mellekkuldetesek kezdenek unalmasak lenni. Na majd esetleg most a teli szunet alatt befejezem. Csak az a baj, hogy most engem is a Skyrim izgat jobban. Oregem, ezek a donteshelyzetek!
En vegul megsem egy norddal, hanem egy Tyrone nevu kigyurt, kopasz, szakallas negerrel kezdtem neki Skyrim felderitesenek, a manocska pedig egy Legolas nevu erdei elffel. En nehez vertben tolom, egy baszott nagy ketkezes csatabarddal, a manocska pedig borpancelban, ijjal es ket konnyu karddal. Igy kivaloan ossze tudjuk hasonlitani a harcmodoraink hatekonysagat, bar en teljesen meg vagyok elegedve a csatabarddal, azert az ij is rohadt eros. Meg hat az elf lopakodik is, ami nagy elony, en meg csak becsortetek mindenhova a nehez vasaimban, es minden geci egybol nekem esik. De en ezt nem banom, legalabb hamarabb tul esek a konfrontaciokon.
Egyebkent a Morrowindben nekem is olyan a karakterem, mint a kis vadonjaroe most, mert ugy ereztem, ahhoz a jatekhoz az illett inkabb, de a Skyrim mas, itt egy uvolto barbarral is kivaloan lehet ervenyesulni.
Varazslatokat en egyelore nem akarok hasznalni, a manocska persze belekontarkodik a magiaba is, de egeszsegere. En mar csak a nehez csatabard alatt reccseno csontok hangjat szeretem jobban a varazstuztol perzselodo hus sercegesenel. Egyebkent a varazslatok is kurva jok, csak en a harcos karaktereket jobban szeretem.
Ja, a karakteralkotas tenyleg vicces, eppen csak a karaktered anuszrozsajanak a szinarnyalatat nem lehet kulon beallitani, minden mast igen, ehhez kepest a jatekban sosem mutatnak szembol, csak ha te nezegeted magad. Nezd, en szeretem, ha olyan karakterrel jatszhatok, amilyet en megalmodtam magamnak, de tizedennyi opcioval is tokeletesen meg lettem volna elegedve. Merthogy ehhez kepest peldaul a felszerelesben es a fegyverekben lenyegesen kevesebb az opcio, mint a Morrowindben, es inkabb fegyverbol lenne tobb fajta. Ez a fajta butitas nekem csalodas volt a sorozat elozo jatekaihoz kepest, de legalabb vannak meno kivegzesi jelenetek a valasztott fegyveremmel, gjaaaa!
Meg persze vegre lehet lovam is. Eppen nemreg loptam egyet. (Negerrel jatszom, na. Fat is vagok, es ellopom, banyaszok is, azt is ellopom, meg a szantofoldon is dolgoztam mar, igaz, a leszedett kaposzta felet is elloptam, es csak a tobbit adtam oda a gazdanak. Egyaltalan, ami nincs odaszogezve, es eppen nem nezi senki, azt ellopom.)
Es mar legyaktam az elso sarkanyomat is! Bizony, mikor vegre leszallt, en orditva eleugrottam, es betortem a pofajat a csatabardommal, hehe. Ja, es kesobb allitolag lehetek majd farkasember is, baszki! Valamelyik ejjel eppen ezt almodtam, szerintem a jatek hatasara. Mar alig varom, ocsem.
Szoval az eddigiek alapjan azt gondolom, hogy tenyleg kibaszottul jo ez a jatek; azt ugyan meg nem tudom, hogy mikent leszek kepes rendszeresen jatszani vele, merthogy idom meg energiam az nem nagyon van erre, de majd megoldom valahogy. Kell az a kis szorakozas. Inkabb, mint hogy a tevet nezzem.
Na, megyek is banditakat meg sarkanyokat olni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése