Akik kezdetben inkabb voltak majmok, mint emberek; akik fan eltek es gyumolcsot zabaltak, es csak amikor ket labra alltak es elkezdtek eszkozoket hasznalni, meg a tuzet, csak akkor valtak valoban emberre. Valahol ott kezdodott minden.
Sokat adnek erte, ha megtudhatnam, hogyan is valt az allat emberre. Hogy mikor tortent meg az alapveto valtozas, es mi volt az oka. Valamiert azt erzem, hogy a tuz, a csillagos eg, es a halal. Ezzel a harommal indult minden. Az antropologusok azt mondjak, az asszociativ gondolkodas tesz minket elsosorban emberre, ez teszi lehetove hogy gondolatban ne csak a jelenben eljunk, hogy kepesek legyunk kombinalni, es tervezni, es tanulni, es fejlodni. Elmeletek, elmeletek azok vannak. De megtudjuk-e valaha is, hogyan tortent pontosan? Attol felek, nem.
A ket legjobb film ebben a mufajban a Quest for Fire, es a Clan of the Cave Bear, bar ez utobbi allitolag ezerszer jobb konyvben, de az erzes az benne van nagyon a filmben is. Engem egyebkent nem is onnantol kezdve nyugoznek le az osemberek, amikor meg csak ismerkedtek a tuzzel, hanem amikor mar magabiztosan hasznaltak, fegyvereik es eszkozeik voltak, es szembe mertek szallni a legerosebb vadallatokkal is a tulelesert. Sot, nem is csak a tulelesert; barmibe lefogadom, hogy a harcos szellem ezekben a kokorszaki vadaszokban mar kokemenyen megvolt, es nem puszta onvedelembol vegeztek a kozelukben elo nagyragadozokkal. Hanem a trofea miatt. A dicsoseg miatt.
Igen, ezek a harcosok az oseim voltak, es mi, mai emberek mar sosem tudjuk meg, hany kemeny kuzdelem, hany halal, es mennyi merhetetlen szenvedes vezetett ahhoz, hogy mi most itt lehessunk, es egy kanapen meresszuk a seggunket a tevet bamulva. Allitolag nem is voltak olyan sokan azok az osemberek, akiknek mind a leszarmazottai vagyunk, ez esetben meg nagyobb tisztelet illeti oket.
A gyokereit szerintem senkinek sem szabad felednie; es mielott meg buszken verned a melled, hogy mekkora magyar vagy, meg mekkora europai vagy, meg mekkora kereszteny vagy, legelobb gondolj erre az emberre:
Mert neki tobbet koszonhetsz, mint barki masnak az oseid kozul. Ha o annak idejen nem marad eletben, akkor te most nem verhetned a nyalad, hogy osi juss, meg isten kivalasztott nepe, meg a tobbi szarsag. Az o szamara ezek a baromsagok mamutszart sem jelentettek. Az a vilag, amiben o elt, felelmetes volt, kemeny, de tele csodakkal es varazslattal.
Valahol irigylem ot. Szerintem egyszerubb volt az elet akkoriban, meg ha rovidebb es kegyetlenebb is. Oszinten tisztelem ezt az embert, es mindazt, amit jelkepez. Benne megvan minden, ami jo az emberi fajban, ami miatt megis megeri, hogy ez a parazita leny itt bassza a rezet ezen a bolygon. Felek, mi, mai emberek mar nem vagyunk meltok ehhez a kokorszaki vadaszhoz, egyedul a kumulativ tudasunk nagyobb, de minden masban elmaradunk tole.
Es egyetlen napig se maradnank eletben ott, ahol o elt.
Neha racsodalkozom, hogy meg itt a vadonban is mekkora elkepeszto kenyelemben elek ohozza kepest. Aztan annyival boldogabb vagyok-e, mint o volt?
Mindenesetre eltokeltem, hogy tisztelgek az oseim emleke elott azzal, hogy megtanulok nehany dolgot azok kozul, amik az o szamukra a kozonseges mindennapokat jelentettek: peldaul megtanulok tuzet gyujtani ket fadarabbal, vagy kiprobalom, milyen kezben tartani azokat az eszkozoket es fegyvereket, amelyeket o hasznalt, amelyekkel o harcolt. A kemeny kinti edzeseimmel is leginkabb oelotte tisztelgek.
Sosem fogom elfelejteni, hogy valaha ezen a foldon elt. Mert neki tartozom a legnagyobb halaval azert, hogy most itt lehetek. Es bar tobbezer ev valaszt el bennunket egymastol, most megfogadom neki, hogy melto leszek hozza.
Koszonom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése