Sokszor keseregtem mar azon, hogy amikor anno kidobtam a kazettaimat, mennyi nagy kedvencemtol voltam kenytelen megszabadulni; de hat egyszeruen nem tudtam volna mar hol meghallgatni oket, meg aztan nagy reszuk mar majdnem teljesen tonkre is ment.
Van, ami megvolt CD-n is - vicces egyebkent, hogy mig a kazettaim evtizedekig megvoltak, a CD-korszak par ev alatt el is mult nalam. Sosem sikerult megszeretnem, mostanra nem is nagyon vannak mar CD-im, kidobaltam, vagy elajandekoztam oket.
Na, de visszaterve a regi kedvenceimre, volt, amirol azt hittem, elveszett orokre, es mert akkoriban eppen nagyon is kidobalos hangulatban voltam, meg csak azt sem irtam ossze, hogy mik is azok a nagy kedvenceim, amiket kidobalok. Biztosan azt gondoltam, hogy ha annyira kedvencek, majd rajuk talalok ujra.
Es kepzeld, igy is lett. Mostanaban a Youtube-on egyre-masra bukkannak fel ezek a regi kedvenceim, en meg toltom oket lefele, mint aki megveszett; annyira felek, hogy ujra elveszitem oket. Komolyan mondom, valosagos csodanak elem ezt meg, es igyekszem ezerrel begyujteni, amit csak tudok. Es vegre sem kazetta, sem CD, csak mp3, tisztan es egyszeruen. Nem is kell kiirnom sehova sem, mert a kocsim, meg a szamitogepem is lejatssza pendrive-rol. Egeszen elkepeszto, ha arra gondolok, hogy regen egy kurva nagy walkmant hurcolasztam magammal mindenhova, egy csomo ceruzaelemet hozza, meg egy valag kazettat a vadaszgatyam kulonbozo zsebeiben. Most meg.
Na de nem is pofazok tobbet, inkabb folytatom a letoltest. Szikrazzon az a savszelesseg, a kurva eletbe, feszuljon a netkabel; a csajom sem sziv olyan jol, mint a vinyom, gecci!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése