Elnézve az időjárás-előrejelzést azt hiszem, végre elkezdjük a jó életet.
Azért még lehet, hogy befűtök néha, de áprilisban, ahogy emlékszem, nem szoktam már annyira vadul tüzelni; legfeljebb úgy, hogy ajtó-ablak nyitva, mert gazdaságosság van, geci.
És elkezdődik az én fél évem az évben, és ezt meg is fogom ünnepelni. Arról még fogalmam sincs, hogy mivel, meg hogyan, de meg fogom, mert ez az igazi újév, nem az az elbaszott december vége.
Már érzem a jeleket, például egyre többet akarok mozogni, egyre többet akarok kint lenni, és egyre korábban bírok fölkelni magamtól. Nyáron minden nap felpattan hatkor a szemem, és ez a normális - a nyárból egyetlen órát sem szabad elvesztegetni.
De még csak kezdődik, nyugi, még nem vesztegettem el belőle semmit, és minden az enyém lesz, az egész. Királyság.
Most hétvégén voltunk szarvasagancsot keresni egy hatalmas csapattal: csajom, kiscsajom, kis vadonjáró, meg a kis vadonjáró birkózóedzője az egész pereputtyával. Nem találtunk ugyan semmit, de azért én nem adom föl, tudok még pár tuti helyet. Jó, persze a dolog nem arról szól, hogy találjunk is valamit; bár valamit mindig találunk, az erdő már csak ilyen. Most például agancsot nem, de egy egész szarvasra elegendő csontot találtunk. Már alig várom a következő túrát, mert nagyon jól éreztem magam. Nem is csoda, nekem ez tiszta nosztalgia, gyerekkoromban mindig ez volt a program, ha itt voltam a kisvárosban, és jó volt az idő. És ahogyan emlékszem, nekem soha nem kellett ennél több. Sokat akarok a vadonban lenni most, hogy jön a jó idő. Kimenekülni oda mindig jó.
Bár ne kéne már menekülnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése