Arról van mindössze szó, hogy befejeztem az Ezerarcú Hős című könyvet. Döbbenetes, hogy ennek a könyvnek az első kiadása 1949-ben jelent meg. Mondjuk a tudományban, legyen szó bármilyen tudományról, mindig megdöbbent az, hogy mennyi mindent képes elérni - mennyi mindent elért máris - és az emberek mennyire kevéssé tudnak erről. Ez nyilván a tudományokat művelők hibája is nagyban, hogy nem képesek a tudásukat és az eredményeiket érthetően átadni - pedig lehet, ezt biztosan állítom - másrészről meg természetesen ott a hübrisz, hogy nem akarják a gyöngyeiket disznók elé szórni, mint azt nagyon szerencsétlenül Jézus is megjegyezte. Na nem a megjegyzés volt szerencsétlen; bárcsak jobban ráment volna erre a gondolatkörre az egész Újszövetség a nagy váltsunk meg mindenkit helyett, hanem az, hogy mint annyi mindent, ezt is félreértették.
Joseph Campbell könyve nagyon jó volt, mert érthető, nincs tele azzal az elbaszott tudományos maszlaggal, amiről én már régen tudom, hogy csak porhintés, de egyetemi állást azért még mindig lehet szerezni vele, tudományos kárrierről nem is beszélve. Aki igazán okos és bölcs, ezt mindig így gondoltam, az képes tömören és érthetően megfogalmazni a gondolatait. (Akinek nincsenek megfogalmazható gondolatai, az ír több száz oldalas könyveket.)
Az Ezerarcú Hősről már írtam, meg van egy kurva jó összefoglalás róla a Youtube-on, ezt is belinkeltem már. Érdemes többször megnézni. Ami igazán eredeti, az a monomítosz kifejezés. Vagyis hogy azt a sok ezer történetet amit sok száz nép mesélt és mesél, vissza lehet fejteni, és a mélyén ott rejtőzik az egyetlen történet, a hős útja. Ami a néprajzkutatásban a monomítosz, az a fizikában az egyetlen képlet, amivel leírható az egész világegyetem. Ugyanolyan elképesztő kutatás, ugyanolyan elképesztő cél, lényegében ugyanaz az utazás. És ez a csodálatos ebben az egészben. Az ember mindenre más szemmel néz ezután.
Nyilván ott a csapda is, a mindent leegyszerűsítés csapdája, de aki a bölcsességet keresi, annak meg kell értenie a hétköznapi jelenségek mögött megbúvó szabályos mintázatokat. Mert ezek igenis léteznek, erre a materialista tudomány éppen elég bizonyítékot szolgáltatott, aki nem hiszi, szálljon repülőre, vagy sétáljon át egy hídon. Vagy kapcsolja be a számítógépet. Ezt semmibe venni hihetetlenül nagy ostobaság. Legalább akkora, mint a mítoszokat szó szerint venni, és nem érteni, hogy mi az a metafora.
Nem fogom most elemezni az egész könyvet, felesleges, el kell olvasni mindenkinek legalább egyszer az életben, mert alapvető dolgokról szól. A legfontosabb gondolatnak azt tartom belőle, hogy megértsük: a mítosz nem valóság. Azok a történetek nem történtek meg soha, mert nem történelmi beszámolók, ugyanis nem ez a funkciójuk. Ha valaki ekként kezeli őket - például a Bibliát - akkor sohasem lesz része abban a beavatásban, amelynek véghezvitele a mítosz valódi feladata. Mert a mítosz metafora; a célja pedig, hogy az egyéni ember életét magasabb szintre emelje újra és újra, egy egyre feljebb emelkedő spirálban, mígnem eléri a teljes önmegvalósítást. De ezek csak szavak, ezt a folyamatot nem lehet egzaktul leírni, egyrészt mert az emberi lélek olyan szintjein zajlik, amelyet nem vagyunk képesek közvetlenül érzékelni - a tudattalanban - , másrészt pedig mert végtelenül személyes. Minden egyes ember aki csak él, élt vagy élni fog ezen a bolygón, más utat fog végigjárni, ha elindul a hős útján. Ennek az útnak a felfedezése és a végigjárása az egyetlen emberi feladat, amely méltó ahhoz a lényhez, akit Isten a saját képmására teremtett. Minden más csak időpocsékolás, ez az igazság.
A többi benne van a könyvben, tessék elolvasni. Nem annyira nehéz, mint mondjuk az Aranyág, de az a könyv egészen más céllal, más közönségnek íródott. Kedvet kaptam végigrágni magam rajta, úgyhogy most majd az következik.
Az Ezerarcú Hőst pedig időről-időre újraolvasom majd, és már most tudom, hogy minden egyes alkalommal más élmény lesz, és ez így van jól.
"Lo, der ser jeg min far.
Lo, der ser jeg min mor,
mine søstre og mine brødre.
Lo, der ser jeg mine forfedres
linje
helt tilbake til tidenes morgen.
De kaller på meg.
De ber meg innta min plass hos
dem
i Valhall, der de modige får
evig liv."
/ismeretlen szerző, i.sz. 100
körül/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése