A szokásos bunyós rinyálás...

...de azt hiszem, most már végre az utolsó.

Írtam már erről sokszor. Aztán most, ahogyan itthon ülök, és a seggemet vakarászva bámulok ki az ablakon, egyszer csak rájöttem, hogy ideje lenne már ezt lezárni. Merthogy a seggvakarás közben hirtelen ráébredtem, mekkora baromság volt mindig is az életemben ez a harcművészes/küzdősportos hülyeség. Mennyit erőltettem én ezt bazdmeg, ahelyett, hogy mindig is gyúrtam volna. Mert ami nekem fontos volt, az mindig is a gyúrásban volt meg, nem a küzdősportban. Az az én harcom, öcsém.

Alighanem a filmek miatt kezdődött. Ott volt a mindenkit szarrá verő hős, és én is olyan akartam lenni. Önbizalomhiány, meg álmodozás, meg ilyenek. Vágytam az erőre, és azt hittem, ebben van. Csak a helyzet az, hogy én sosem voltam kicsi, gyenge, és még csak félénk sem. De valamiért hittem abban, hogy nekem meg kell tanulnom puszta kézzel bunyózni, mert az jó lesz. Ki is próbáltam egy valag stílust, és sokat szenvedtem attól, hogy egyik mellett sem voltam képes elköteleződni - közben mindig kurvára irigyeltem azokat, akik meg igen - és képtelen vagyok rávenni magam arra, hogy teljesen átadjam magam ennek a dolognak. Lelkesedés volt, meg fellángolások, de komoly kapcsolat egyik stílussal sem alakult ki, és sohasem értettem meg, hogy miért. Hiszen akartam ezt a dolgot! Kitartó is vagyok, és ha a fejembe veszek valamit, végigcsinálom, ezzel nincs gáz. Aztán leesett végre.

Ez nem én vagyok. Ennyi.

És én olyan ember vagyok, hogyha a lelkem mélyén érzem, hogy valami nem én vagyok, akkor az nekem nem megy, akármennyire tudom is az eszemmel, hogy kellene, meg akarom - nem megy, és kész. Akármennyit erőltessem is. Ilyen dolgokat pedig nem lehet komoly motiváció nélkül rendesen csinálni, és hát a másik alapelvem a vagy rendesen, vagy sehogy.

És így csinálni én kizárólag a súlyzózást tudom. Volt egy mondásunk az egyik legjobb barátommal: az élet értelme... A GYÚRÁS! Nekem ebben van a szenvedély. A bunyót, bár mindig is imádtam, sohasem tudtam úgy tekinteni, mint a súlyzózást. Mi a faszért van ez így? Fogalmam sincs. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bokszolnék, brazil-jitsuznék, vagy ketrecharcolnék szívesen. (A többi stílust legalább már leépítettem az évek során, és mostanra csak ezek maradtak.) De igen, szívesen tolnám, mert szeretem ezeket a cuccokat, és szeretek küzdeni. Az érzés, hogy el tudsz picsázni valakit puszta kézzel, ráadásul könnyedén, az igenis jó. De nekem ez csak játék, mindig is az volt. És sosem tudnám komoly arccal előadni az utcai terminátort, elröhögném magam saját magamtól. Mert nem én vagyok. A kurva életbe már.

Nem jövök többet azzal, hogy nincs rá időm meg energiám, mert ha úgy akarnám ezt is, mint ahogyan a baszott nagy súlyokat emelgetem, akkor lenne rá bőven mindkettő. Tudod, felnőtt embernek arra van ideje, amire szán. Meg ami ott ég a lelkében, és nem hagyja nyugodni.

Szóval így vagyok ezzel most.

A hős útjának vége

Nyugi, nem az én utam ért véget. Ez a hős még nagyon sokáig fog zúzni, mint az állat. Csak figyeld.

Arról van mindössze szó, hogy befejeztem az Ezerarcú Hős című könyvet. Döbbenetes, hogy ennek a könyvnek az első kiadása 1949-ben jelent meg. Mondjuk a tudományban, legyen szó bármilyen tudományról, mindig megdöbbent az, hogy mennyi mindent képes elérni - mennyi mindent elért máris - és az emberek mennyire kevéssé tudnak erről. Ez nyilván a tudományokat művelők hibája is nagyban, hogy nem képesek a tudásukat és az eredményeiket érthetően átadni - pedig lehet, ezt biztosan állítom - másrészről meg természetesen ott a hübrisz, hogy nem akarják a gyöngyeiket disznók elé szórni, mint azt nagyon szerencsétlenül Jézus is megjegyezte. Na nem a megjegyzés volt szerencsétlen; bárcsak jobban ráment volna erre a gondolatkörre az egész Újszövetség a nagy váltsunk meg mindenkit helyett, hanem az, hogy mint annyi mindent, ezt is félreértették.

Joseph Campbell könyve nagyon jó volt, mert érthető, nincs tele azzal az elbaszott tudományos maszlaggal, amiről én már régen tudom, hogy csak porhintés, de egyetemi állást azért még mindig lehet szerezni vele, tudományos kárrierről nem is beszélve. Aki igazán okos és bölcs, ezt mindig így gondoltam, az képes tömören és érthetően megfogalmazni a gondolatait. (Akinek nincsenek megfogalmazható gondolatai, az ír több száz oldalas könyveket.)

Az Ezerarcú Hősről már írtam, meg van egy kurva jó összefoglalás róla a Youtube-on, ezt is belinkeltem már. Érdemes többször megnézni. Ami igazán eredeti, az a monomítosz kifejezés. Vagyis hogy azt a sok ezer történetet amit sok száz nép mesélt és mesél, vissza lehet fejteni, és a mélyén ott rejtőzik az egyetlen történet, a hős útja. Ami a néprajzkutatásban a monomítosz, az a fizikában az egyetlen képlet, amivel leírható az egész világegyetem. Ugyanolyan elképesztő kutatás, ugyanolyan elképesztő cél, lényegében ugyanaz az utazás. És ez a csodálatos ebben az egészben. Az ember mindenre más szemmel néz ezután.

Nyilván ott a csapda is, a mindent leegyszerűsítés csapdája, de aki a bölcsességet keresi, annak meg kell értenie a hétköznapi jelenségek mögött megbúvó szabályos mintázatokat. Mert ezek igenis léteznek, erre a materialista tudomány éppen elég bizonyítékot szolgáltatott, aki nem hiszi, szálljon repülőre, vagy sétáljon át egy hídon. Vagy kapcsolja be a számítógépet. Ezt semmibe venni hihetetlenül nagy ostobaság. Legalább akkora, mint a mítoszokat szó szerint venni, és nem érteni, hogy mi az a metafora.

Nem fogom most elemezni az egész könyvet, felesleges, el kell olvasni mindenkinek legalább egyszer az életben, mert alapvető dolgokról szól. A legfontosabb gondolatnak azt tartom belőle, hogy megértsük: a mítosz nem valóság. Azok a történetek nem történtek meg soha, mert nem történelmi beszámolók, ugyanis nem ez a funkciójuk. Ha valaki ekként kezeli őket - például a Bibliát - akkor sohasem lesz része abban a beavatásban, amelynek véghezvitele a mítosz valódi feladata. Mert a mítosz metafora; a célja pedig, hogy az egyéni ember életét magasabb szintre emelje újra és újra, egy egyre feljebb emelkedő spirálban, mígnem eléri a teljes önmegvalósítást. De ezek csak szavak, ezt a folyamatot nem lehet egzaktul leírni, egyrészt mert az emberi lélek olyan szintjein zajlik, amelyet nem vagyunk képesek közvetlenül érzékelni - a tudattalanban - , másrészt pedig mert végtelenül személyes. Minden egyes ember aki csak él, élt vagy élni fog ezen a bolygón, más utat fog végigjárni, ha elindul a hős útján. Ennek az útnak a felfedezése és a végigjárása az egyetlen emberi feladat, amely méltó ahhoz a lényhez, akit Isten a saját képmására teremtett. Minden más csak időpocsékolás, ez az igazság.

A többi benne van a könyvben, tessék elolvasni. Nem annyira nehéz, mint mondjuk az Aranyág, de az a könyv egészen más céllal, más közönségnek íródott. Kedvet kaptam végigrágni magam rajta, úgyhogy most majd az következik.

Az Ezerarcú Hőst pedig időről-időre újraolvasom majd, és már most tudom, hogy minden egyes alkalommal más élmény lesz, és ez így van jól.

"Lo, der ser jeg min far.

Lo, der ser jeg min mor,

mine søstre og mine brødre.

Lo, der ser jeg mine forfedres linje

helt tilbake til tidenes morgen.

De kaller på meg.

De ber meg innta min plass hos dem

i Valhall, der de modige får evig liv."

/ismeretlen szerző, i.sz. 100 körül/

Kalandok a vadonban 28.

Elnézve az időjárás-előrejelzést azt hiszem, végre elkezdjük a jó életet.

Azért még lehet, hogy befűtök néha, de áprilisban, ahogy emlékszem, nem szoktam már annyira vadul tüzelni; legfeljebb úgy, hogy ajtó-ablak nyitva, mert gazdaságosság van, geci.

És elkezdődik az én fél évem az évben, és ezt meg is fogom ünnepelni. Arról még fogalmam sincs, hogy mivel, meg hogyan, de meg fogom, mert ez az igazi újév, nem az az elbaszott december vége.

Már érzem a jeleket, például egyre többet akarok mozogni, egyre többet akarok kint lenni, és egyre korábban bírok fölkelni magamtól. Nyáron minden nap felpattan hatkor a szemem, és ez a normális - a nyárból egyetlen órát sem szabad elvesztegetni.

De még csak kezdődik, nyugi, még nem vesztegettem el belőle semmit, és minden az enyém lesz, az egész. Királyság.

Most hétvégén voltunk szarvasagancsot keresni egy hatalmas csapattal: csajom, kiscsajom, kis vadonjáró, meg a kis vadonjáró birkózóedzője az egész pereputtyával. Nem találtunk ugyan semmit, de azért én nem adom föl, tudok még pár tuti helyet. Jó, persze a dolog nem arról szól, hogy találjunk is valamit; bár valamit mindig találunk, az erdő már csak ilyen. Most például agancsot nem, de egy egész szarvasra elegendő csontot találtunk. Már alig várom a következő túrát, mert nagyon jól éreztem magam. Nem is csoda, nekem ez tiszta nosztalgia, gyerekkoromban mindig ez volt a program, ha itt voltam a kisvárosban, és jó volt az idő. És ahogyan emlékszem, nekem soha nem kellett ennél több. Sokat akarok a vadonban lenni most, hogy jön a jó idő. Kimenekülni oda mindig jó.

Bár ne kéne már menekülnöm.

9 ok, amiért a gyúrós pároknak jobb

A magyar gyúrós oldalak tragikusak, öcsém. Ezert ha olvasok egy jó cikket valahol, rögtön felötlik bennem, hogy le kéne fordítanom a picsába, hogy legalább legyen valami normális cucc magyarul is a neten már.

Így voltam ezzel a T-nationos cikkel is, amit lefordítottam a magam örömére, az én sajátos stílusomban. Érdemes az eredetit is elolvasni. Vagy inkább ne is olvasd el, csak a képeket nézegesd meg.

Kilenc ok, amiért a gyúrós pároknak jobb

Első ok: azok a párok, akik együtt gyúrnak, kinézetben is összepasszolnak

Ugye veled is előfordult már, hogy láttad ezeket a párokat, ahol az egyik ilyen alul csirkelábú, felül meg szétfolyós dagadt massza volt, ujjatlan pólóban, ami alól úgy lógott ki a hónaljkutyája, mintha mindjárt össze akarna harapdálni valakit… és ez bazdmeg, ez még csak a nő volt!

Közben meg a csávója bikára gyúrt, és látszik rajta, hogy legalább hetente szokott borotválkozni.

Na jó, lehet hogy nem éppen ez a tipikus felállás (inkább fordítva szokott lenni akkor már), de azért tudod, miről beszélek – nap mint nap látni olyan párokat, akik egész egyszerűen nem illenek össze. És az emberek éppen úgy megrökönyödve néznek ezekre az arcokra, mint az egymással játszadozó kisbárányra meg az oroszlánra abban a Youtube-videóban; csak ez nem annyira aranyos, inkább szomorú.

Mert azt ugyan tudod, hogy csak idő kérdése, hogy az oroszlán apró cafatokra tépje azt a bárányt és felfalja, mint a szart, vagy, ha a hasonlat másik oldalát nézzük, otthagyja a picsába azt a bárányt azért a formás személyi edző csajért, aki az egész készletet felvásárolta azokból a seggre tapadós, éppen hogy átlátszó jóga gatyákból, mielőtt meg betiltották volna.

Persze, senki sem mondja, hogy a pároknak ugyanúgy kellene kinézniük ahhoz, hogy menjen az a szekér, de a külső, a megjelenés igenis sokat számít.

Mert ha az egyikőtök egy görög isten(nő) a másik meg úgy néz ki, mint egy kupac napon megolvadt camembert sajt, az azért elég sokat elárul ez utóbbi önbecsüléséről, na meg arról, mennyire veszi figyelembe a párját. És ez igenis kurvára fontos.

Második ok: a szex természetesen sokkal jobb azoknak a pároknak, akik gyúrnak

Kéne pörgetni kicsit a szexuális életeteken, kéne egy kis extra tűz? Ragadjátok meg a súlyokat. Irány az edzőterem.

Mert ha jól érzitek magatokat a bőrötökben, ha szeretitek a saját testeteket, igenis mutogatni akarjátok, hogy minél többen lássák. És ez akkor is sugárzik belőletek, ha éppen fel vagytok öltözve. Öcsém, még az állatok is megérzik, ha egy ember úgy lép föl, hogy "nesze itt vagyok, bazdmeg".

Két ember között, akik keményen edzenek, nem csak intenzívebb, durvább és nagyobb élvezet a szex, hanem vizuálisan is sokkal, sokkal több. Eszedbe nem jut lekapcsolni a lámpát szex közben. Sőt bazdmeg, külön erre a célra veszel lámpákat a hálószobába, lehetőleg valami rockkoncertekre szállító pasastól.

Sőt, a filmsuliban tanuló haverodat kéred meg, hogy jöjjön már át, és állítsa be a fénytechnikát, hogy minél tökéletesebben lásd a csajodat. Vagy a pasidat. Fényt!

És tudod mit, nem csak hogy jobb lesz a szex, de jobb is marad, még hosszú, hosszú évekig. Ha a párod már a külsejével igazán be tud indítani, az egy nagyon fontos eleme egy jó, boldog párkapcsolatnak. 

Harmadik ok: azok a párok akik gyúrnak, több eséllyel maradnak együtt

A tapasztalat azt mutatja, hogy a pároknak kell, hogy legyenek közös céljaik ahhoz, hogy együtt maradjanak.

Az átlagos, hétköznapi párok, amint elmúlt az első szenvedélyhullám a kapcsolatukban, egyből másképpen kezdik látni a párjukat a valóság rideg, kegyetlen fényében. Gondolkodni kezdenek, hogy mi a francért is jöttek össze annak idején a dugáson kívül.

A válasz persze legtöbbször az, hogy "fogalmam sincs", és erre rémületükben gyorsan összehoznak egy gyereket, hogy az majd összetartja őket nagy szeretetben, ráadásul akkor többé nem is kell beszélni a kapcsolatukról, de még csak gondolni sem kell rá.

Tudod mit, jobban jártak volna egy X-box-szal gyerek helyett, mert azt legalább tudnák együtt használni. Arról nem is beszélve, hogy egy szeretet nélküli kapcsolat nem fogja lelkileg tönkretenni azt a ketyerét.

Azok a párok, akik együtt edzenek, legalább egy dologban együtt vannak, még ha semmi másban nem is, mert megvan ez a közös érdeklődés, amivel odafigyelnek a saját testükre, felépítik, és tökéletesítik nap, mint nap - ha nekik gyerekük lesz, az inkább azért lesz, mert valóban szeretik egymást. És persze azért, hogy legyen, aki később vigyáz a kutyára, amíg a szülők elmennek gyúrni.

Negyedik ok: a gyúrós párok nem vitáznak a kaján

Tudod, hogy a kutyák és a macskák miért lennének szar házasok? Mert nehéz úgy vásárolni, hogy a bevásárlókocsi egyik felét kutyakaja tölti ki, a másikat meg macskakaja. 

Két teljesen másfajta ételt főzni állandóan, teljesen más tápértékkel elég macerás dolog, és kurvára nem az egészségről és az összhangról szól. Ugyanez a helyzet a közös kajálással a városban. Ha az egyikőtök odafigyel magára, a másik meg nem, a feszkó folyamatos lesz, és a viták is.

Ha az egyikőtök a zsírbüfébe akar menni, a másik meg a salátabárba, abból csak veszekedés lesz, meg különevés, ráadásul, ha a rossz fél adja föl az örökös torzsalkodást, akkor két dagadt, boldogtalan ember.

De ez nem így van a gyúrós pároknál. Ők elméletben és gyomorban is ugyanúgy állnak ezekhez a dolgokhoz. Ők azért esznek, hogy megadjak a testüknek azt, ami jár neki, és az ő testüknek csak a legjobb jár. A kaja nekik nem érzelmi pótlék, nem örömforrás, nem is a szexet helyettesíti, vagy az unalmat űzi az életükből.

Ötödik ok: a gyúrós párok nem vitáznak a nyaraláson

Azok az emberek, akik nem edzenek, kurvára egyformák, ha nyaralásról van szó: a faszi Vegasba akar menni elkúrni egy kis pénzt, vagy valami vidéki focimúzeumba. A feleség meg el akar utazni a szüleihez valami lepukkant vidéki faluba, ami messze van minden normális helytől. Na jó, esetleg szívesen megnézne valami csajos múzeumot ő is.

Na de ha mind a ketten gyúrnak, az egészen más. A tengerpartra akartok menni! Vagy akárhová, ahol egész nap kevés ruhában lehet mászkálni, és megmutatni mindenkinek azokat a gondosan kimunkált testeket. Mert mind a ketten pontosan tudjátok, hogy lesz még elég időtök Párizsba menni, vagy világkörüli útra, vagy akár múzeumokba is, ha már öregek lesztek, és csoffadtak, és már semmi okotok nem lesz arra, hogy levetkőzzetek, akár egymás, akár bárki más előtt.

Hatodik ok: a gyúrós párok több időt töltenek együtt

Ha csak az egyik fél edz egy kapcsolatban, és a másik nem, az többnyire bűntudathoz/vitákhoz vezet. A másik dühös lesz "mert állandóan a teremben lógsz" ahelyett, hogy otthon lennél vele.

Arról nem beszélve, hogy nehéz közös programot egyeztetni a másik betervezett edzései miatt.

Aztán amikor mégis átmentek végül a haverokhoz egy jó zsíros, olajos vacsorára, akkor amikor a nem gyúrós fél ötféle desszerttel tömi degeszre magát, a másik csak nyársalgatja magában fortyogva a tekintetével, merthogy ő meg nem eszik ilyen cuccokat.

De ha mind a ketten gyúrtok, akkor időt töltötök együtt. Még csak nem is kell, hogy ugyanazokat a gyakorlatokat csináljatok, elég ha néha összefuttok a teremben egy csókra, vagy ölelésre, meg hát milyen király már látni, ahogyan a többi pasi/csaj irigyen méreget téged, amiért ilyen formás, szexi párod van.

Ráadásul megünnepelhetitek egymás rekordjait és eredményeit. Lehettek egymás edzői. Végre van, aki égés nélkül leszedje rólad a 120 kilót a fekvepadon, ha alászorulnál. És a párod legalább biztosan figyelni fog rád, nem kell lila fejjel hörögnöd a rúd alatt.

Odafigyeltek egymásra, figyelemmel kíséritek egymás fejlődését. Erősítitek is egymást, és folyamatosan motiváljátok a másikat. Ha te nem adod fel, ő sem fogja feladni. Ha pedig néha lógtok, azt is együtt csináljátok majd, és együtt a világon minden jobb.

Hetedik ok: a gyúrós pároknak könnyebb az ajándékozás

A csávók tragikusak, ha ajándékokról van szó. A nők már ötletesebbek, de ők is gyakran elszúrják. Aztán leggyakrabban, végső kétségbeesésükben a pasik vesznek valami szirszar kis ékszert valami nevenincs boltban, persze egy kisebb vagyonért. A gondos feleség meg megveszi a férjének azt a Battlestar Galactica harci szerkót, amire a faszi vágyott, de persze az eredeti sorozat gagyi cuccát az újabb menő szerkó helyett. Tragédia bazdmeg!

Persze ha mind a ketten gyúrtok, nem kell azon gyötrődnöd, hogy vajon a csajod örülne-e annak a rénszarvasos pulcsinak a piros bojtokkal. Vehetsz neki edzőcuccot, jóga nadrágot, kesztyűt, még súlyzótárcsát is, a lényeg, hogy nem tudod elbaszni.

Figyelj, még egy tangabugyi sem rossz ajándék a csajodnak, mert ő, ellentétben azokkal, akik nem edzenek, értékelni fogja, hogy mibe bújtatja bele a szexi kis seggét, éppen úgy, ahogyan a magukat elhagyó nők lelkesen dekoráljak a lakásukat mindenféle függönyökkel, meg huzatvédőkkel.

Ugyanez igaz a csávókra is. Vegyél nekik edzőcuccokat, vagy olyan szerkót, amiben még jobban látszanak a keményen kigyúrt izmaik.

Nyolcadik ok: a gyúrós párok több dolgot elintéznek az életben

Ha mind a ketten edzetek, többé nem az van, hogy az egyikőtök az majd mindent megold, a másik meg egy törékeny kis virágszál, aki a konyhában kevergeti a levest, vagy fetreng a kanapén, amíg a másik megváltja a világot. Azok a nők, akik edzenek, legalább olyan kitartóak tudnak lenni a fizikai munkában, mint a férfiak. Pont.

A legtöbb csávó, ha odébb kell raknia a kanapét, kipakolni egy teherautót, vagy odébb tenni a beton madárfürdetőt, inkább megvárja, amíg hazaér a szomszéd, addig is inkább legurít pár sört a várakozás alatt. Vagy egyenesen felfogad pár nagydarab kölyköt, hogy azok talicskázzák a földet a ház mögött. Persze ha mindketten gyúrtok, mindez másképpen megy.

Odébb rakni a kanapét? Követ rakodni? Elpakolni egy rakat vasbeton kerti törpét? Nem kell segítség, mert ott a csajod, aki sokkal erősebb, mint bármelyik szomszédod. Sőt, röhögve a feje fölé lendíti őket.

Kilencedik ok: a gyúrós párok kevesebbet veszekszenek

Ha mindketten edzetek, mindketten megtanuljátok levezetni a feszültséget a lehető legjobb módon. Basztatott a főnököd, nem jött be egy jó meló, egy hajléktalan csóka rácsandázott a legjobb dórkódra, és egyébként is, neked van a legunalmasabb melód a világon? Kit érdekel? Mivel mind a ketten edzetek, a csajod sem egy hisztérika, és te sem csak unott morgásokkal válaszolsz neki, miközben keserű arccal csámcsogsz a vacsorán, amit ő gondosan eléd rakott, és legszívesebben az ablakon basznád ki az egész életedet a kajával együtt. Nem. Ha szarul vagytok, egyszerűen csak lementek a terembe, és szénné alázzátok a vasat egymás helyett. És mire hazaértek, lenyugszotok, összekapjátok magatokat, minden a helyere kerül, és jöhet egy alapos dugás a reflektorok alatt.

Kalandok a vadonban 27.

Na végre már jön ez a kurva tavasz.

Lelkesen el is kezdtem nyüzsögni kint, mert ha süt a nap, nekem a napon kell lennem. Kétségbeesett igyekezettel igyekszem a napon lenni állandóan, amennyit csak lehet, a hosszú, szürke téli évek hónapok után. Most lassan, de biztosan közeledik az én időm, az én hat hónapom, amikor minden a leg. Bizony, áprilistól októberig itt királyság van, meg meleg, és olyankor minden jobb.

(Tudom, tudom, lehetne minden egész évben jobb, majd egyszer így is lesz.)

Szerencsére évről-évre kevesebb a kertben a tennivaló, mert minden ősszel egyre nagyobb rendben tudok hagyni odakint mindent. Most például tolok egy alapos gereblyézést a kertben, és az első fűnyírásig meg is vagyok. Kicsit talán metszegetek a nagyon elvadult növényeken; bár szerintem a vadonban semmi sem lehet túlságosan elvadult.

A tulipánok, amiket a csajom ültetett nagy lelkesen, már bújnak kifelé szépen sorban, és a ház előtti bokor is virágzik már ezerrel, gyűlnek is rá a méhek, mintha már igazán tavasz lenne, pedig ami a hőmérsékletet illeti, nekem ez még nem eléggé tavasz. Még kell pár fok. Mondjuk nem bánom, hogy még tüzelni kell, fám van bőven; mostanában ha befűtök, olyan meleg van már a házban, hogy még én is rosszul vagyok tőle. Ezt nem panaszképpen mondom.

Igyekszem járni is egyre többet a vadonban, a futáson kívül sétálni is akarok sokat. Most hétvégén például elmegyünk szarvasagancsot keresni az erdőbe, remélem sikerrel járunk. Viszem a csajomat és a kiscsajomat is, mert amekkora zajt ők ketten csapnak, pár szarvas csak elejti ijedtében az agancsát tőlük. Legalábbis ez a titkos tervem, aztán majd meglátjuk, beválik-e. És természetesen beszámolok majd mindenről.

Most pedig rakok még pár hasábot a tűzre, hogy kurva meleg legyen; aztán csak bámulok ki a napsütésbe, és türelmesen várom a meleget.

Edzésnapló 53.

Végre teljesen meggyógyultam, küldöm is nagyon keményen újra az edzés témát.

A betegségem alatt nem nagyon volt étvágyam, le is fogytam 84.4 kilóra, majd amikor jól lettem, és újra enni kezdtem, egyből 86 lettem a korábbi 85.5 helyett, ami a betegségem előtt voltam. De semmi gond, lefaragom ebből újra, ami nem kell; kipróbálok egy 84 kilót, azzal fogok a strandon hasítani, ősztől meg lehet izomtömeget növelni... Na jó, komolyra fordítva a szót, most másfajta edzésbe kezdtem, és kíváncsi vagyok hogy a súlyomra, az erőmre, meg az izmaimra ez milyen hatással lesz.

Nyárig mindenképpen ezt az új edzéstervet szeretném tolni:

1. nap

Guggolás - 5 sorozat, 8 ismétléssel. A cél, hogy 90 kilóból toljam azokat a nyolcakat. A pihenőidő 3 perc mint eddig, és kemény ez, öcsém.

Fekvenyomás - 5 sorozat, 8 ismétléssel, és 100-ból akarok ennyit tolni, most még csak egy sorozatot bírok ebből, de a cél az, hogy letoljak 5 x 8-at 100 kilóval a kurva életbe.

Húzódzkodás - itt marad az 5 x 8, mint eddig.

Mellre vétel és nyomás - itt is marad az összesen 5 x 9 ismétlés, a szokásos módszerrel.

Tabata (jumping jack) - visszatértem ehhez a gyakorlathoz, mert a vádlimnak keményen odabasz, és kurva jó edzéslevezető cucc.

2. nap

Deadlift - itt is 5 x 8 a téma, és a cél 110 kilóval nyolcat tolni. Hát ez is durvább, mint az eddigi 3 ismétlések. De tetszik. Határozottan tetszik.

Szűken nyomás - ezt eddig is 5 x 8-on toltam, 80 kilóval. 90-ig azért föl kéne menni, de nem sürgős.

Bicepsz - kézi súlyzóval vagy gépen tolom az 5 x 8-at, és dagad a karom rendesen. Kell a bicepsz a strandra, tudod.

Kitörés - ez a gyakorlat előlépett tabatából súlyzós gyakorlattá, mert azt tapasztaltam, hogy úgy edzi a lábamat, ahogyan a guggolás és a deadlift nem, úgyhogy kipróbálom. A cél az, hogy 40 kilóval toljak 5 x 8-at lábanként. Egyelőre beszarás a gyakorlat, de meg akarok erősödni benne.

Tabata (jumping jack)

3. nap

Guggolas - mint az első napon.

Fekvenyomás - mint az első napon.

Húzódzkodás - mint az első napon.

Mellre vétel és nyomás - mint az első napon.

Tabata (jumping jack)

Kiegészítő edzésként elkezdtem még futni, meg zsákolni a pihenőnapokon; zsákolni azért, mert a kis vadonjáróval felraktuk a bokszzsákot, és miért ne használjam, ha már van. Futni meg azért kezdtem el újra, mert én hülye barom jelentkeztem egy céges futóversenyre, és júniusig el kell jutnom 7 kilométerig futásban. Egyelőre 10 perc is kiüt, de elszántam magam - kurvára nem fog ártani, ha felhozom a futásomat, főleg hogy van okom és célom is vele. Utána persze hagyom a picsába, mert csak az idióták futnak, de ezt a dolgot, ezt a próbatételt most akarom.

Hasazni egyelőre nem hasazok, a magasabb ismétlésszám miatt kivettem minden töltelékgyakorlatot, szóval hasazás az nuku. A gyakorlatok sorrendjét nagyon figyelem, mert nem mindegy, hogy mit mi után csinálok, nagyon tud hatni a teljesítményre. Igyekszem reggelente hatkor fölkelni újra, és fél óra ébredezés után letolni egyben az edzésemet, mint egy igazi harcos. Nehezebben is megy minden egyből - ez a kora reggeli edzés alázatra tanít rendesen - de nem érdekel, mert érzem, hogy most ez kell nekem. Ez a keménység, és mire mindenben felhozom magam a kitűzött célra, kemény is leszek, mint a száraz kutyaszar.

Vagy talán még annál is keményebb.

60. zen történet

Amikor a kérdés közönséges, akkor a válasz szent. Amikor a kérdés szent, a válasz közönséges. Ez a koanok egyik alapja és a zen egyik alapja; nem véletlenül.

Egy szerzetes megkérdezte Csao-csout:

- Ha minden dolog a világegyetemben az Egyhez tér meg, akkor az Egy mihez tér meg?

Csao-csou ezt válaszolta:

- Amikor Csing tartományban voltam, volt egy kenderből készült ruhám. Éppen két kilót nyomott.

Kalandod itt veget ert!

Valojaban eppen csak most kezdodik, ocsem.

Ugyanis elokerultek a regi Kaland-Jatek-Kockazat konyveim a hatso polcrol; gondoltam teszek veluk egy probat a gyerekemnel. Vegulis aki elszantan vedelmezi a furdoszobat a hazba besereglo zombiktol - amig en furdok - es neha kitor a lezercelzos pisztolyaval, hogy derekasan megritkitsa oket, majd orditva rohanjon vissza a biztos menedekbe, az (szinte) minden kalandra keszen all mar.

Nekem gyerekkorom egyik legmeghatarozobb elmenye volt a lapozgatos fantasy konyvek vilaga. Es mivel nekem az volt, ezert olyan lelkesedessel adom tovabb a sajat gyerekemnek, mintha igazi beavatas volna egy masik, izgalmasabb, jobb vilagba.

Bejott.

Talan ket hete meseltem el az elsot a kis vadonjaronak - a Szamuraj Kardjat - azota mar vagy ot tovabbit kiporgettunk. Jol tolja a gyerek; o megmondja, merre menjunk, mikor mit valasszunk, en pedig eloadom neki a csatakat, meg az egyeb jeleneteket, eppen, mint... eppen mint kisgyerekkoromban, amikor a barataimmal jatszottunk igy egyutt.

Vegig is fogjuk tolni mindet, ne izgulj. Nem is egyszer. Kivancsi vagyok, vajon a kis vadonjaro megmutatja-e a baratainak, vagy ez (is) csak velem lesz kozos jatek. Csak osszeakad mar elobb-utobb valami normalis fantasyrajongo kis geekkel, aki olyan mint en o.

Es amikor neztem a kis vadonjarot, hogy milyen elmelyulten gondolkodik a kalandbeli szarnyatlan sarkany feladvanyan, arra gondoltam, hogy ezzel ujra bezarult egy kor. Megint korbeertunk. Fontos dolog ez, mert... na, azt meg nem mondom miert fontos, de erzem, hogy az.

Igen, bezarult egy kor; na de indul is egy ujabb rogton.

Es most lapozz!

Inkabb a hus ocsem

Vegre elfogyott az a kurva feherjepor, amit mar honapok ota tolok be magamba egyre keservesebben. Halleluja!

A vegen mar napi harom shake-et ittam, csak fogyjon mar el a picsaba. Komolyan rosszul voltam mar tole. Es az a helyzet, hogy sokan odavannak ezekert a cuccokert, es persze, ertem en, hogy testepiteni mashogyan nem lehet, csak ezekkel a szarokkal, de akkor inkabb soha ne legyek testepito. (Nahat, nem is akartam soha az lenni, micsoda mazlim van!)

Az a durva, hogy ezt a dezsanyi feherjeport meg decemberben vettem, mondjuk napi egy shake-nel tobbet nem is guritottam le, csak most az utolso ket hetben talan. De tenyleg nehez volt kibirni. Nem csak arrol van szo, hogy szar az ize - es barki barmit mond, mindegyiknek az ize szar. Amelyiknek nem szar az ize, az meg tele van cukorral, es attol finom, de ha cukrot akarnek enni, akkor inkabb fagyival tomnem magam, vagy csokival, nem pedig tomegnovelovel.

Szoval egyreszt szar az ize, masreszt az elmult evek sem gyoztek meg arrol, hogy barmi ertelme van ezeket a szarokat inni, mert en aztan nem izmosodom jobban tole, viszont a beleimnek nem az igazi, mar ha erted, mire gondolok; harmadreszt draga, negyedreszt meg inkabb a hus meg a tej bazdmeg. Ugyhogy ezennel abbahagyom a feherjeporok szedeset. Nem lesz nehez. Maradok a kreatinnal, meg a vitaminoknal, azok legalabb kurvara hatnak. Meg a tesztoszteronfokozok, amik lehet, hogy csak placebok, de engem megis jobban kipattintanak, mint a feherjepor.

Es tovabbra is oszinte tiszteletem annak, aki kepes eveken at napi tobbszor is letolni magaba egy feherjeturmixot. Azok aztan tenyleg megerdemlik a kurva nagy izmokat. Egeszsegukre.

Murphy's Law

Mostanában minden elbaszódik.

Félre ne érts, nem úgy értettem. Nem lelkizés; szó szerint. Valahogyan most jött el az az időszak, amikor Murphy törvénye teljes erővel bezúzott az életembe. Gyakorlatilag minden elromlott mostanában, ami elromolhat egyáltalán: a zuhanyfejemet ki kellett pucolni, mert a vízkő meg a homok eléggé leharcolta, a hűtőm ilyen élőhalott állapotban van, mert hűt, de szerintem rövidesen végleg kiadja már a lelkét, a bojler az valami tragédia, újra kell majd szerelni az egészet, a szivattyúm néha sztrájkot tart, a számítógépet is szervízbe kell vinni, mert abban meg a DVD-meghajtó adta meg magát, soroljam tovább? Ennyiből is érted szerintem.

Ami bazdmeg mindig megbízhatóan működik, az a kandallóm, meg a súlyzóim. Meg a mikróm, bár abból már a másodikat fogyasztom ebben a házban, az összes többi cucc még a régi, úgyhogy igazából szavam sem lehet. Sőt, egy csomó minden még egyszer sem baszódott el, de tuti el fog, mert ami elromolhat, az el is romlik. És ha több dolog van a lakásban, ami elromolhat, akkor a dolgok egyszerre fognak elromlani. És ha az a több dolog egyszerre romlik el, akkor azt olyankor fogják tenni, ami számomra a lehető legkellemetlenebb, például karácsonykor. Este.

Ez így megy. De a durva az, hogy én ezen nem vagyok kiakadva, inkább viccesnek tartom. Biztosan nem tartanám viccesnek, ha a keservesen, kemény munkával felépített tökéletes otthonomban élném a tökéletes életemet, ahol mindennek pontosan és szépen kell történnie, és egy hiba nem lehet. Ha az örökkévalóan tökéletes életre készülnék, akkor idegesítene ez a sok baki, ez a sok hiba, ez a sok malőr, ez a sok... tökéletlenség.

De én egy kibaszott nyaralóban élek. Ahol még a villanykapcsolók is fordítva vannak bekötve. Ahol még az óra is fordítva jár. Ja, és nemsokára itt a nyár. Lehet nyaralni. Fogok is bazdmeg, ne izgulj. Nyaralok itt még pár évet, ezen a világon, aztán továbbállok innen úgyis, és kurvára le fogom szarni, ha szivárog a csap, vagy bedöglött a kocsi, vagy beázik a tető. Ez egy nyaraló, hé, ez az élet, ebben nyaralni kell, nem pedig azon pörögni, hogy hogyan lehetne a lehető legtökéletesebb itt. Persze, majd kicseréltetem a nappaliban az üveget is, ja. De előbb heverek még kicsit a tavaszi napsütésben, mert nyaralok ráérek.

Ami meg igazán fontos, az úgysem tud elbaszódni, ennyi a nagy titok.

Edzesnaplo 52.

Ujra zuzok, mint a legkalapacs, gecc!

Vegre meggyogyultam, bar volt ido, amikor ezt meg a joistennek sem hittem volna el. Marmint azt, hogy valaha is meg fogok gyogyulni. De csak sikerult.

Ujra rendesen edzek vegre, de tanulva a korabbi szopasaimbol, fokozatosan maszok vissza a betegseg elotti eroszintemhez. Eddig jol megy. Sajna egyertelmuen visszaestem, de megis mi a faszomra szamitsak ket het betegseg utan? Na ugye.

Kulonben sem sietek sehova, tovabbra sem. Raerek fejlodni. Ilyenkor a visszaesesek utan egyebkent mindig jobban tudok erosodni. Pontosan tudom, hol hagytam abba a betegseg elott, ugyhogy elso korben az a cel, aztan meg a csillagos eg a kurva eletbe.

Az edzestervemen alakitottam kicsit - az evezest kivettem, mert egyreszt nem ereztem, hogy barmit is hatna a deadlift/huzodzkodas/mellre vetel mellett (csak lefarasztotta a hatizmaimat), masreszt meg igazabol nem ez a gyakorlat az, amiben fejlodni akarok. Helyette a masodik napra beraktam a szuken nyomas melle egy bicepszet, mert ugy erzem, az extra bicepsz viszont megiscsak kell a vastag karhoz. Meg az a helyzet, hogy inkabb bicepszezesben legyek majer, mint evezesben, azzal a sitten is tobbre megyek, ha esetleg bevarrnak, mint az evezessel. Egy ferfinek fel kell keszulnie az eshetosegekre, amiket hozhat az elet, ezert bicepszezek.

Az izomlaz ami az elso bicepszezes utan jott, meg is gyozott arrol, hogy jol dontottem, a huzodzkodas mellett is kell az a plusz karmunka. A bicepsz/tricepsz nap raadasul kurva jol nez ki egy edzestervben, ocsem. C.T. Fletcher is ezt mondja, bazdmeg, es az a neger aztan erti a szakmat. I command you to grow, motherfucker!

A tabata gyakorlatok kozul tovabbra is a kitoreseket tolom ezerrel, nagyon hasit az a gyakorlat. Lehet, hogy idovel beepitem majd az eroedzesembe is, mert ugy veszem eszre, hogy ugy dolgoztat meg, ahogyan sem a guggolas, sem a deadlift nem teszi. Majd kiprobalom sullyal is, aztan meglatjuk, ugy milyen. Annyi gyakorlat van egyebkent, amivel meg kiprobalnam a tabatat, de heti harom edzesbe nem fer bele akarmennyi sajnos. Idovel ugyis kiderul, melyik a legjobb, meg aztan varialni is lehet. Meg arra is gondoltam, hogy mindennap le kene tolni egy tabatat. Az lenne csak a kiralysag.

Na de majd alakul ez meg. Eppen ez benne a kurva jo. Hogy nincs az edzestervem kobe vesve. Hogy alakitok, valtoztatok, kiserletezek, dolgozok rajta. Ettol el az egesz, es ettol (is) szeretem annyira ezt az egeszet. Tudod, amit kobe vesnek, az abban a pillanatban meg is hal a picsaba.

En pedig az eletet szeretem.