My job overloaded

Ha az alkalom kell, hogy bizonyíthasd a rátermettségedet, az elhivatottságodat, és a mindent lehengerlő problémamegoldó képességeidet, gyere hozzánk! Mi kurva sok pénzt fizetünk neked azért, hogy gátlástalanul szarrá dolgoztathassunk téged a nap huszonnégy órájában! 

Tudod, azon a helyen, ahol valaki mindig ott fog ülni a kurva gépe előtt, zölden világítva a belső kommunikátoron, hogy röhögve rejszoljon arra, hogy te azt gondolod, hogy ő dolgozik, pedig NEM.

TE viszont dolgozni fogsz, mert tudod, hogy kurva sok pénzt kapsz ezért a szopatásért. Tudod, hogy hálásnak kell lenned, mert lehetne nagyobb és vastagabb is az a fasz, amit a torkodra löknek, de ők kegyesek hozzád, és hagyják, hogy szokd egy kicsit ezt a méretet, mielőtt kicserélnék egy nagyobbra. Aztán - és ez már alkalmazott pszichológia - te azt a nagyobb faszt is ugyanilyen elszántan, hálásan és lelkesen fogod szopni.

Tudod, lehet basztatni a pornóipart, hogy borzalmas, erkölcstelen, és az emberek legalantasabb vágyait szolgálja ki, meg rombolja a családokat, és a férfiak amúgy is elbaszott egészséges lelkivilágát, meg lassan, de biztosa elrohasztja az egész társadalmat; de tudod mit? A pornó legalább egészen konkrétan az, ami. Emberek basznak, mint az állatok, vagy állatokkal basznak, vagy mit tudom én, de a lényeg az, hogy az embernek szemernyi kétsége sincs afelől, amit csinálnak.

A pornó, az pornó.

Na most a munka, az meg munka kéne hogy legyen, nem értelmes, alkotó tevékenységnek álcázott faszszopás. Kizárólag abban az esetben okés a faszszopás, ha maga a munka a faszszopás, mint például az említett pornóban. Mert tudod, van valami végtelenül egyszerű, nyílt, és igen, tudod mit? Van valami tiszta abban, amikor valaki azt mondja, hogy figyelj, nekem az a melóm, hogy csajokat baszok szanaszéjjel napi nyolc órában, néha befigyel egy melegfilm, csak a változatosság kedvéért, a múltkor meg megbasztam egy törpepónit, miközben négy űrlénynek öltözött pöcsöslány üvöltötte a fülembe, hogy "E.T hazatelefonál, E.T. hazatelefonál!", és ez csak egy átlagos munkanapom volt. Na lökd ide azt a fehérjeturmixot.

Na és te? Te mi a szart tudsz erre mondani? Hogy ülsz egy kurva irodában napi nyolc, tíz, tizenkét, tizennégy, tizenhat órát, de szart se számít, mert a telefonodon úgyis ott csipog, ha új méled jön, a laptopod otthon is felcsapódik és magához ránt, hétvégén is, bármikor ugraszthatnak, és te ugrasz, mert kell a lóvé, kell a rang, kell az elismerés, kell a bónusz. Kinyitod a szád, becsukod a szád, szétteszed a lábad, összecsukod a lábad, felállsz, leülsz, lefekszel, kúszol, mászol, rohansz, megállsz, rohansz tovább. Számítógépet bűvölsz, excel táblák, word doksik, tuti online rendszerek, amikbe nyomod, nyomod megállás nélkül a kurva sok adatot, aztán javítod, átnézed, elküldöd, visszakapod, átnézed, elküldöd, elfogadják, jóvan, mehet elölről. Ha mehet. És ha nem vagy elég jó, örülhetsz, ha csak kirúgnak, és előtte nem küldenek el ordítva a kurva anyádba, vagy máshová. És örülhetsz, ha nem perelnek be.

És bazdmeg komolyan neked van bajod a pornóval? A kurvákkal? Az olcsó celebekkel? Öcsém. Gondolkodj el ezen egy kicsit.

(Én meg még megírok gyorsan pár emailt, mert a főnököm a világ túlfelén most ébredt, és majd kicsattan az energiától hogy rágná szét az ebola a belét.)