A gyerekem tovább birkózik, és bár sokszor nyávog, hogy nincs kedve edzésre menni, én nem hagyom békén vele. És nem is fogom. Mert bármit is mondasz, ez kurva jó neki. A javára válik.
Persze benne van az is a pakliban, hogy bárcsak engem is vittek volna ennyi idősen, de már régen nem erről van szó. Amikor ezt az egészet elkezdtük, akkor még erről volt szó, de azóta sok idő eltelt, és azt hiszem, nekem lett igazam. Faszt hiszem, tudom.
A kis vadonjáró azóta két újabb ezüstérmet szerzett november 22-én, és még egy ezüstérmet december 13-án. Az edzője minden versenyre elzavarta, ami csak volt, és én is ott voltam vele, és nagyon jól éreztem magam. Magával tud ragadni azért ez a világ, még akkor is, ha gyerekverseny, még akkor is, ha nincs igazi tétje... vagy mégis van?
Aztán tegnap egy újabb díjátadón voltunk: a kis vadonjáró megkapta a jó tanuló, jó sportoló érdemérmet és emléklapot. Mondhatnám, hogy nahát, milyen büszke vagyok, de az igazság az, hogy én pontosan tudom, hogy a gyerekem mire képes, ezért aztán csak csendesen örülök magamban, és a saját vállamat veregetem. Meg az edzőét, mert nagyon sokat tett hozzá a gyerekem életéhez. És itt nem a birkózás a lényeg, ezt már leírtam, hanem az edzés. A test edzése, és ezáltal a szív és a lélek edzése is. A küzdeni tudás képessége, ami már önmagában elválasztja az élet veszteseit az élet győzteseitől. Az edzés olyan jellemvonásokat fejleszt ki, amiket nem lehet másképpen megszerezni. Jó az, ha valaki jó tanuló. Jó az is, ha valaki jó sportoló. De ha valaki mind a kettőre képes, annak biztosan nem lesz már nagy baja az életben. És ezt elég egyszer megmutatni.
Tudod miért írtam ezt? Azért, mert esetleg illúzióid lesznek azzal kapcsolatban, hogy a gyerekem most majd mindig ilyen kis mintapolgár lesz. Nem lesz az, mert én sem vagyok az. Most megmutatta, hogy képes erre, ahogyan az edzője mondta, van már egy ilyenünk is. De ennyi, nem kell ezt túllihegni. És a legkevésbé nem kell ezt elvárni. Én nem akarom, hogy a gyerekemből bárki is ilyen kis mintafaszkalapot akarjon kreálni. Akik ostobák, azok persze így lesznek ezzel, de majd pofára esnek, mikor a gyerek tizennégy évesen elköt egy autót, meg állandóan verekedni fog, és nem fogják érteni. Én fogom érteni.
És ennyi az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése