Kalandok a vadonban 24.

A vadonban alapvetően minden a legnagyobb rendben.

Ez is a jó dolgok közé tartozik a vadonban, hogy ott alapvetően minden rendben szokott lenni. Végül is mi a szar romolhat el a természetben? Semmi az égvilágon. És ha valami mégis elromlik, hát rendbe jön gyorsan. Amíg egyetlen kibaszott baktérium is itt hesszel ennek a rojtosra baszott bolygónak valamelyik eldugott sarkában, addig a vadonban is minden rendben lesz.

Ezzel kellett volna kezdeni a Bibliát, nem a sok misztikus rizsával, akkor sokkal kevesebb neurotikus ember élne a földön, és a karácsony miatt sem stresszelnék szarrá magukat.

Egyébként csak mondom, én a karácsonyi előkészületekkel már meg is vagyok, hála a csajomnak és magamnak. És ez nagyon jó érzés, nem mintha annyira lelkesednék a karácsonyért, hanem mert így legalább átvehetem a vadontól azt az érzést, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Végre sétáltam is egyet tegnap, és nagyon jól esett. Jó helyen lakom nagyon, erre a vidékre mindig lehet számítani. A völgyre. A tóra. A hegyekre. Megnyugtat csak azzal, hogy van. Hogy létezik. És tudod mit? Ennek sokkal több köze van a karácsonyi életérzéshez, mint a városok rémült, veszettpatkány-szerű nyüzsgésének. Meg ahhoz a szentimentális gejlhez, amivel az emberek erőszakkal akarnak szeretni ilyenkor, de kurvára, kerül amibe kerül. Harácsony. Ez nekem visszataszító. Jézus születése a faszom. Ennek semmi köze ahhoz.

De igazából hálásnak kellene lennem azért, amiért az emberek ilyenek. Ha látod azt, ami nem tetszik, könnyebb megerősíteni magadban azt, amiben te hiszel. A rossz példa is példa, és a célnak éppen úgy megfelel.

Meg aztán tőlem mindenki úgy ünnepel, ahogyan csak akar, én próbálom nem elrontani senkinek sem az örömét. De ezt a kétségbeesett, vergődésszerű, hisztérikus haláltáncot nem értem, amit az emberek minden évben ilyenkor előadnak. Egyszerűen nem értem. És közben még szarul is érzik magukat. Biztosan meg lehetne érteni, ha valaki igazán belemászna, hogy mi is ez az őrület, de mire megérteném, szerencsére már vége is van.

Nekem az ünnep a nyugalmat jelenti, a csendet, az elmélyülést, a harmóniát és az egyensúlyt; nem a zsizsegést, a harsány, felfokozott érzelmeket, és a tökéletesnél is tökéletesebb képeslap-életérzést. Azt, amit nekem jelent az ünnep, inkább találom meg a vadonban, mint a városban, inkább az erdő mélyén magányosan, mint az emberek között a hangos tömegben. Ez van. Én ilyen vagyok.

De mondom, mindenkinek a magáét. Boldog az, aki úgy ünnepel, ahogyan az jólesik neki.

Én ezt kívánom mindenkinek.