Képzeld, most nem mérem meg magam a mérlegen. Na nem azért, mert végre elértem a 84-85 kilót, hanem mert az elmúlt napokban annyi csokit zabáltam, hogy rá sem merek állni a mérlegre. De komolyan, hatalmas táblákat nyomtam a pofámba, és szinte rágás nélkül nyeldekeltem be az összeset. Mwuhhahhha!
A dolognak annyi értelme volt, hogy beelegeltem magamra, és a mai naptól végre elhagyom a cukrot és az édességeket is a picsába. Aztán meglátom, hogy a napi fél vödör cukor nélkül fogok-e tudni funkcionálni. Az biztos, hogy még ennél is sokkal elviselhetetlenebb leszek. Akárhogy is, letolom azt a kurva pár kilót most már, és megpróbálom megszokni hogy nem zabálok édességet. Előbb-utóbb úgyis el kellene hagynom az életemből, hát legyen most.
(Egyébként kurva jól nézek ki és kurva jól is érzem magam, de az az utolsó egy-két kilócska már nem akar leolvadni magától, ezért született ez a világrengető döntésem. Halleluja.)
Az az érzésem, hogy - döbbenetes módon - már csak ennyi hiányzik az ultimate victory életérzéshez. (Tudod, mikor ott állok a tengerparton és feszítek, körülöttem boldog emberek, a háttérben pedig ilyen menő zene szól.) Mert egyébként az edzésemmel minden zsír. Végre nem fáj semmim sem sehol, minden gyakorlat nagyon hasít, és imádok néha edzőteremben edzeni. Volt egy időszak, amikor kifejezetten utáltam, de mostanában kezdenek visszatérni a régi edzőtermes emlékeim. Tényleg öcsém, gyakorlatilag még mindig többet edztettem teremben, mint nem, és annak ellenére hogy az akkori edzésem a mostanihoz képest nem sok kalap szart ért, azért jó idők voltak azok.
Ha már csak erre az egy hobbira van időm, akkor az legyen változatos. És nekem régóta volt már ilyen szórakoztató és változatos az edzésem. Az izmaim is hálásak a teremben edzésért, meg a változatosságért. Nagyon szeretem az egyes gyakorlatok variánsait is használni, mint a legutóbbi edzésnaplóban írtam.
Még mindig kurvára bejön a heti három edzésnap, egyáltalán nem érzem kevésnek, főleg hogy többnyire egyben tolom le az edzéseimet, így kell is a következő nap a renegeráródásra geci, ahogyan a teremben mondanák az arcok.
Az edzéstervem változatlan a múltkorihoz képest - döbbenet, mi? Egyetlen gyakorlatban próbáltam ki újat, a vállazásban, mert azzal nem voltam megelégedve. Most úgy tolom, hogy leteszem egymás mellé a 16 kilós, a 24 kilós meg a 32 kilós kettlebellt, és egy sorozat a következőképpen néz ki: 3-3 mellre vétel és nyomás a 16-ossal, aztán 3-3 a 24-essel, aztán 3-3 a 32-essel. Aztán pihenő, és szokás szerint 3 percenként tolok le egy sorozatot. 5 sorozat megy belőle mint mindegyik gyakorlatból. Eddig bejött a dolog, a vállam szereti.
A többi dolgot hagytam úgy, ahogyan volt. Mivel hagyok magamnak teret a variálásra az egyes gyakorlatokban, ezért nem is érzem azt, hogy unalmas és behatárolt lenne az edzésem. A tolódzkodást szeretném mostanában nagyon kipróbálni mellre/tricepszre, csak meg kell néznem, hogy melyik teremben van jó tolódzkodópad.
Szóval megy az élet, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése