(Igen, jól érzed, még csak szeptember közepe van de én már könnyes szemmel nosztalgiázok a nyárról.)
Mikor kisebb voltam, sokat jártunk ehhez a tóhoz apámékkal, de sosem a strand részre, hanem a susnyásba mert az ingyen van. Igen, apám mindig is egy sóher geci volt. De én azért ott is mindig jól éreztem magam. A víz mindenhol nagyon tiszta, a part homokos. Igazi bányató, gecc. Aztán amikor ideköltöztünk a kisvárosba, valahogyan nem jártunk oda évekig. És durva, de egy budapesti kollégámnak kellett felhívnia a figyelmemet arra, hogy az a tó még mindig milyen kurva jó hely.
Elmentünk, kipróbáltuk - és tényleg kurva jó. Majdnem Balaton. De tényleg, egy kemény második hely, és sokkal kevesebb a köcsög, annak ellenére, hogy a tó full dakota környéken van. Mikor a csajommal először kerestük a lejáratot a főútról a tóhoz, be is tévedtünk a gettóba, hát kemény volt, öcsém. Már kotorásztam a késem után amit a kocsiban tartok, olyan arcok mellett döcögtünk el a kátyús földúton. De túléltük, megtaláltuk a tavat, és én már alig várom, hogy újra nyár legyen, és megint mehessünk. Most hogy az orfűi strandot így szétmodernizálták, egyre kevesebb nyugis hely van, ahol még úgy igazán lehet strandolni. De ez a hely ilyen, a kurva életbe.
A jegeskávéról nem is beszélve; olyan kurva jó jegeskávét, mint amit ott csinálnak, még sohasem ittam. És a kaja is jó.
El is döntöttem öcsém szent esküvéssel, hogy jövő nyáron, amikor nem kell melóznom és jó idő lesz, egész álló nap ott fogok fetrengeni a tóparton jeges kávét szürcsölgetve.
Mert megérdemlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése