Edzésnapló 38.

Most sem fogom leírni az aktuális edzéstervemet, csak mondom, mert most éppen nincs aktuális edzéstervem. Na nem azért, mert nem edzek (a Föld előbb fogja elhagyni a pályáját a Naprendszerben, mint hogy én ne eddzek), de mostanában annyit variáltam, hogy már megint még éppen nem alakult ki a végleges dolog.

Persze a gyakorlatok maradnak változatlanul a fekvenyomás, a guggolás, a deadlift, a húzódzkodás, meg vállból nyomás helyett újra a mellre vétel és nyomás kettlebellel. És persze egy kis bicepszezés csak a strand miatt. Mert nyáron ugye kurva sokat vagyok strandon (hol máshol lennék) és ott kell a bicepsz. Majd télen nem csinálom.

A súlyom a legutóbbi hivatalos mérésnél 87.4 kiló volt, úgyhogy még mindig húbazdmeg vagyok. Gyakorlatilag még két kiló, és elértem a célomat, a 85 kilót, illetve - most kapaszkodj meg - az összesen 17 kilónyi fogyást öcsém. Belegondolva eléggé durva, hogy a súlyom egyötödét leadtam, a csajom súlyának meg az egyharmadát. Ahhoz képest, hogy mennyi időt hagytam magamnak rá, pár hónap alatt megvolt az egész. A hasam már valamennyire kockás, de azért lesz még kockásabb is, nyugi.

Szóval kisebb vagyok, jóval kisebb, és persze gyengébb is, de ez már kevésbé zavar, mint az elején. Hagytam is ki edzést, fogok is még edzést kihagyni a nyaralás miatt, úgyhogy most nem is annyira érdekelnek a használt súlyok, meg az egyismétléses maximumok. A lényeg most a folyamatos edzés. Az erőedzés majd úgyis felhozza az erőszintemet újra, ha eleget edzem folyamatosan, efelől nincs kétségem. A kardióm is rendben van azzal a kibaszott sok fűnyírással meg a futással, amit a kis vadonjáróval tolok; emellé nem kell más. Heti két zsákolást mondjuk most beiktattam, hogy a fighter-wannabe énem is kiélhesse kicsit magát, de ennyi.

Képzeld, amikor visszajöttem az első nyaralásból, és nekiálltam edzeni, meg füvet nyírni ezerrel, nem figyeltem eléggé arra, hogy kíméljem magam, meg hogy lassan emeljek a súlyokon, és meg is lett az eredménye: úgy meghúztam a hátamat - guggolás közben bazdmeg! - hogy utána napokig kellett pihentetnem. Szerencsére már rendben vagyok, és a leckét is megtanultam. Lassan, nyugodtan, fokozatosan. És persze vegyél vissza a kurva anyádat. Még 60 évesen is keményen akarok súlyzózni, ehhez viszont az kell, hogy most észnél legyek. Úgyhogy vissza is léptem pár lépést, és onnan indultam újra előre. (Már képletesen, érted.)

Kipróbáltam a 10 x 3-as protokollt, többek között ennek az eredménye is volt a hátsérülésem, merthogy túl kemény volt. Egyszer még lehet, hogy visszatérek rá, de az nem mostanában lesz. A 10 sorozat ugyanis túlságosan is kimeríti az izmokat - főleg, hogy én nem kokszolok - és nagyobb a rizikója, mint a szokásos öt vagy hat sorozatomnak. De nem baj, jó azért a cucc, csak nem itt és nem most.

Rájöttem, hogy a gi-hez tartozó övemmel kurva jól fogok tudni súllyal húzódzkodni úgy, hogy rákötöm a kettlebellt, úgyhogy ez is megoldva, nem kell spéci felszerelést vennem ehhez a projekthez sem. Csak előbb el akarok jutni a szériánként mondjuk 12 ismétlésig húzódzkodásban (most kilencnél járok), és csak akkor fogok elkezdeni súllyal húzni. A bicepszem tuti szeretni fogja, és akkor lehet, hogy végre nem lesz szükségem a plusz bicepszezésre.

Hát ezek vannak öcsém. Egyébként nyár van, meleg van, királyság van.