2014. augusztus 15., péntek

A szakállas szerzetes 3.

Változatlanul szakállas vagyok, és csak konfirmálni akartam, hogy ez már így is marad öcsém.

Néhány hét növesztés után szépen visszatrimmeltem a szakállamat a szakállnyíróval. (Mert nekem olyanom is van, csak eddig sosem használtam szakállnyírásra.) Az eredmény tökéletes lett, én meg megkönnyebbültem, hogy meg fogom úszni ennyivel ezt a szakáll témát. Most már csak a fejemet kell borotválnom, de amekkora arcom van, végülis mindenképpen jól jártam.

Kicsit túl civilizált is lettem ezzel a visszanyírt szakállal, na de majd megnövesztem újra és újra. Az egyik helyen ahova melózni mentem (még a lenyírás előtt) közölték, hogy nézzétek már, megjött a Szulejmán! (Mondjuk még mindig jobb, mintha Rumcájszot mondtak volna.) Ezt jelnek vettem, hogy kicsit igazítsak a pofámon.

Most még figyelnem kell arra, hogy viszonylag kultúráltan nézzek ki, de el fog jönni az én időm, amikor majd kedvemre elvadulhatok. Jó is lesz az. Addig pedig alkalmazkodom.

A személyim is végre lejárt már cirka tizenöt év után, voltam újat csináltatni, és az új képen már a vigyori szakállas kigyúrt néger állat vagyok, úgyhogy ezzel is bebetonoztam az új imidzsemet.

Elégedett ember vagyok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése