Mostanában megnéztem egy csomó kurva jó bunyós dokumentumfilmet (a When We Were Kings tetszett asszem a legjobban), és rá kellett jönnöm, hogy az igazi bunyót sokkal szívesebben nézem már, mint a filmes műbunyót, még akkor is, ha az utóbbi látványosabb, meg hát direkt azért lett kitalálva, hogy jól nézzen ki.
Mióta igazi bokszmeccseket nézek a hálivúdi koreográfia már nagyon gázul néz ki nekem. Régebben nem tűnt föl ennyire, de régebben nem is néztem ennyi rendes bunyót. Mondjuk a kungfus filmekben mindig is idegesített, hogy negyedóráig csépelik egymást keresztül erdőn-mezőn-templomon, aztán nem történik igazából senkivel semmi, akkor már inkább a japán filmek, ahol egy vágás, egy halál.
De már azokkal a filmekkel is bajom van, amik a bunyóról szólnak - talán azért, mert ha az ember egyszer másképpen nézi, már nagyon meglátszik egy verekedésen a megkoreografáltság. És nem csak arról a klasszik trope-ról beszélek, hogy a hősre mindig csak egy ellenség ront rá egyszerre - ez is elég borzalmas - hanem mondjuk a Rocky filmek bokszmeccseire. Szeretem ezeket a filmeket, de basszus nézzél meg a neten egy jó bokszmeccset, aztán nézzél meg egy jelenetet a Rockyból, és mondd, hogy nem ordít a különbség. És ez nekem már élvezhetetlenné teszi ezeket a cuccokat. Mert nézni két harcost, akik valóban küzdenek messze felülmúlja nekem azt, hogy ja, persze, a hős megint lever valakit, vagy ha nem, akkor majd leveri később egy kiadós tréningmontázs után.
A JCVD filmeket meg már csak úgy tudom nézni, mint vígjátékokat. Komolyan, röhejes belegondolni, hogy gyerekként én tényleg így képzeltem el a pusztakezes harcot.
Nem öregem. Az igazi küzdősport a frankó. Más kérdés, hogy a régi, klasszikus boksz nekem jobban tetszik nézőként, mint a modern MMA, és tudom, hogy ez gáz, de mit csináljak, így van. Majd kipróbálom egyszer edzésben is mind a kettőt, és akkor kiderítem, hogy csinálni melyiket jobb. Bár az tuti, hogy előbb állnék ki bokszolni, mint MMA-zni, de ez persze erősen függ a körülményektől is. MMA-ban könnyebb veszíteni úgy, hogy ne fájjon annyira. Ha szétütnek, az mindenképpen fáj, öcsém.
De ez most sajna nincs napirenden, a meccsek nézegetése pedig igen, főleg a régi legendás meccseké.
Szerencsére a Youtube tele van velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése