Azért rájöttem ám, hogy idén sem fogom megúszni sem a hideget, sem a sötétséget. De tudod mit? Nem is baj.
Elkezdtem olvasni Joseph Campbelltől az Ezerarcú Hős című könyvet. Neked is ajánlom; nem csak azért, mert alapmű, hanem azért is, mert az önismeret olyan mély szintjeire lehet vele eljutni a jung-i archetípusokon keresztül, hogy az valami döbbenetes. Főleg annak, akinek olyan szintű hőstudata van, mint nekem.
(Ha az előző két mondatot teljesen megértetted, elismerésem.)
A könyvről most nem akarok sokat mondani, talán máskor. Egyrészt mert még nem is olvastam végig, másrészt meg mert ez az a könyv, amiről nem lehet keveset beszélni. Hatni pedig még évekig folyamatosan fog rám, vagy talán mindaddig, amíg csak élek. Röviden összefoglalva a hős útjáról (the hero's journey) szól. Nem egy bizonyos hős útjáról, nem; veszi az összes mitológia összes hősét, összehasonlítja és kiveszi belőle azt, ami minden egyes történetben, minden egyes hősben ugyanaz (ezt nevezi Carl Jung archetípusnak), és bemutatja. Nem mond véleményt, nem ítélkezik, csak mesél.
És a mese lenyűgöző, mert benne van minden történet, amit valaha is elmeséltek.
Majd egyszer elmesélem ezen keresztül az én történetemet is, de nem most, még nem. Még csak az út elején vagyok, és bár nagyon sok minden történt velem már eddig is, még nem kezdenék bele abba a mesébe.
Várjunk vele pár évtizedet, barátom.
Egy dologról akartam most írni, ez pedig az újjászületés; a közelgő tél kapcsán, meg annak örömére, hogy mégis kihordtam lábon a nyavalyámat. Megfogadtam hogy így lesz, és végig keményen edzettem (csak a csajom meg ne tudja, mert lekúrna érte), és bár picsaszarul voltam, elviselhetetlen voltam, de legalább ágynak nem estem. Dolgoztam, edzettem, végső kétségbeesésbe taszítottam a kis ribancomat, de túléltem.
Most végre vége, és mint minden újjászületés végén, most is kurvára a toppon érzem magam.
Ezért van szükségem a télre, ezért van szükségem az éjszakára, ezért van szükségem a betegségre, a szenvedésre, a halálra; mert ezek nélkül nem tudnék újjászületni sem. Ezért nem zavar, hogy már hideg van, ezért nem zavar, hogy már sötét van.
Gyere, sötét, gyere és nyelj magadba. Próbálj meg megölni, próbálj meg elemészteni, próbálj meg megtörni; hadd legyek hős. Nem is kell megkeresned, eléd jövök én magam. Nem félek tőled. Többé már nem. Hiszen te segítesz azzá válnom, aki mindig is lenni akartam. És remélem, hogy ez a tél hosszú lesz, hideg és sötét, remélem, megint úgy fogok kint gyúrni, hogy közben a pofámba tömi a havat a szél, de jöhet bármi, én kemény leszek, mint a beton. És csodálatos érzés lesz felmerülni a sötétségből. Csodálatos érzés lesz a vadonban a természettel együtt újjászületni, amikor eljön a tavasz.
De ezt most még hagyjuk. Most még nem ennek van itt az ideje. Most készülünk a küzdelemre, a próbatételre, a nagy kalandra, a lélek hosszú éjszakájára. Minden erőnket összeszedjük, mert most ennek jött el az ideje.
Úgyhogy gyere sötét. Gyere és nyelj el.
Próbálj meg legyőzni, ha tudsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése