39. zen történet

A középkori japán polgárháborúk alatt egy támadó hadsereg gyorsan bejuthatott egy városba, és átvehette a hatalmat. A harcok mindennaposak voltak.

Egy bizonyos faluban mindenki elbújt, mielőtt a támadó sereg megérkezett volna, kivéve a zen mestert. A sereget vezető tábornok kíváncsi volt erre az öreg fickóra, és elment, hogy megnézze, miféle ember is az öreg. Amikor megérkezett a kunyhójához, a mester nem fogadta a tábornokoknak kíjáró tisztelettel és alázattal, ezért a szamuráj iszonyú haragra gerjedt.

- Te arcátlan! - ordította a tábornok kardját kirántva, - hát nem döbbentél rá, hogy egy olyan ember előtt állsz, aki úgy hasít ketté, hogy közben a szeme sem rebben? 

- És te nem döbbentél rá - felelte nyugodtan a mester, - hogy egy olyan ember előtt állsz, akit úgy kettéhasíthatsz, hogy közben a szeme sem rebben?
A tábornok erre eltette a kardját, és mélyen meghajolt a zen mester előtt.