Rovinj

A nyár zárásaképpen (van egyáltalán ilyen szó? Mindegy, most már van) lezúztunk a csajommal és a manócskával Horvátországba. Sajnos csak néhány napra tudtunk menni, mert a csajom nemrég kezdett az új melóhelyén, és még próbaidőn van, nem valami sok szabival, de azért kihoztuk a dologból, amit csak lehetett.

Csak az utolsó pillanatban találtuk ki, hogy hova is menjünk Horvátországon belül, de így utólag nézve Rovinj tökéletes választás volt. Apartmanba mentünk, ahol volt wifi is - tudod, a manócskával én sosem bízom a véletlenre a dolgot - és nem főzőcskéztünk, csakis étteremben ettünk/kisboltban vásároltunk; mint az urak meg a gazdagok, bazdmeg.

Na jó, az utolsó reggel sütöttünk egy durva rántottát, az előző nap az étteremből ellopott szalonna-, és kolbászmaradékokkal kiegészítve. Mert természetesen mindenhol összecsomagolnák nekünk a maradékot, de ellopni annyival jobb érzés. Úgyhogy mi mindig, mindenhol ezt csináltuk.

Elsősorban a tenger miatt mentünk, és abban sem kellett csalódnunk. A víz kurva meleg volt, az egész közeli-távoli környéken mindenhol lehetett fürödni, ingyen, gyönyörűbbnél-gyönyörűbb öblökben és strandokon. Az evést és az alvást leszámítva tulajdonképpen egész nap a tengerparton meg a tengerben mászkáltunk meg búvárkodtunk, haza is hordtunk egy csomó víz alatti kincset, és a kocsimnak még mindig tengeri só, és döglött rák szaga van, de imádom.

A kaja közepes volt, de azért nekünk elég jó - az ínyencek menjenek máshova, vagy vigyenek magukkal enni, mert ez ilyen nyaralós hely, nyaralós kajákkal. Nekem a csevapcsicsa volt a lényeg, a csajomnak a tengeri herkentyűk, a manócska meg elpizzázott nyugiban. Ja, meg volt Lidl, úgyhogy a bevásárlást otthoni rutinból toltuk. Megkóstoltunk egy csomó helyi specialitást, és amiből haza is hoztunk, az például a Cockta (olyan, mint a kóla, csak gyógynövény íze van). Na, az annyira ízlett, hogy fogok keresni itthon is, csak lehet valahonnan keríteni. Nagyon tuti a cucc.

A hely nincs messze egyébként, simán levezettem megállás nélkül, meg haza is, meg se kottyant. Sőt, ennél még messzebbet is bevállalnék. Dubrovnikig mindenképpen le akarok menni jövőre, mert gyerekkoromban sokat nyaraltam arrafele, és a háború óta nem is voltam ott. Splitet is meg akarom nézni, de egyébként ez a vidék, ahol most voltunk, mindenben teljesen megfelel az igényeimnek.

Egy baj volt csak - hogy maradtunk volna tovább is, mert olyan jól éreztük magunkat. Na de jövőre folytatjuk! Van még pár hely Horvátországban, amit meg akarok nézni magamnak, így azt gondolom, a következő egy-két évben is oda fogunk menni, amennyit csak tudunk.