Betegségnapló

Olyan ritkán vagyok beteg, hogy szinte már élményszámba megy, ha néha mégis. Szinte.

Horvátországban sikerült valahogyan megfáznom, szerintem akkor, amikor az egyetlen szemerkélős napon úgy döntöttünk, hogy ha már esik, akkor bejárjuk Rovinj óvárosát, és majd délután strandolunk, ha már jobb idő lesz.

Az ég hamar kitisztult, de azért gyalogoltam körülbelül egy órát esőben és süvítő szélben, egy szál vékony pólóban, mert nem is én lennék, ha nem így tettem volna. Vagy ha nem ekkor fáztam meg, akkor az apartmanban éjszaka a légkonditól. Tudod mennyire utálom a légkondit.

A lényeg, hogy tegnap hazafele már folyt az orrom folyamatosan, ma meg eléggé ramatyul vagyok, bár legalább a taknyom már kezelhetőbb. Éjszaka nem sokat aludtam az állandó taknyadzástól, mert ha háton fekszem ugye, akkor legalább a torkomba folyik a takony, és nem kell állandóan fújnom az orromat, viszont én háton nem tudok aludni, ha meg hasra vagy oldalra fordulok, akkor csorog belőlem a lé.

Sehogyan se volt ez jó, na. Ma már jobb a helyzet, de eléggé gyenge vagyok, meg nyominger, mondjuk a nátha nálam mindig ilyen. Ha már a levertségen túl vagyok, és a taknyom is besűrűsödik, akkor már jó a dolog, és elviselhető, de addig kínszenvedés.

Mindegy, ez is kell néha. Kibírom. Nagyobb bajom ne legyen.