Kalandok a vadonban 49.

Tegnap eloszor futottem be a kandallomba, nagy elmeny volt. Minden evben az; a legelso meg a legutolso begyujtas az mindig amolyan unnepfele nalam. Az elso jelzi az oszt, a masodik meg a tavasz veget.

Errol az jut eszembe, hogy: a vadonban lakom, faval futok; en ne legyek kemeny?

Eleg rossz passzban vagyok mostanaban - egzisztencialis valsag, tudod, es annak alaposan meg kell adni a modjat - , de amikor tegnap delutan felcsaptak a langok az uveg mogott, es a kurva fust belepte a hazamat mindossze egy oraval kesobb mar kurva meleg is volt a hazban, azert ugy ereztem, hogy megiscsak van nemi orom is ebben a rojtosra kurt eletben.

Kint omlik az eso, es hideg van, mert az osz is rajott vegre, hogy oktober van, es az enyhe szeptember utan most mindent meg fog tenni, hogy kompenzaljon az eddigi napsuteses orakert. Na de tolem aztan. Fa van eleg a sufniban, es a nyilaszarok meg egyelore jol tartjak magukat. A padlas is kivaloan elnyeli a beszivargo vizet, igy a hazba mar nem jut belole. Egyelore.

A kertben meg nem vegeztem, ugyhogy nehany enyhebb oktoberi napra azert szuksegem lesz, de nagyjabol ket nap alatt szerintem mindent be fogok tudni fejezni, mar ha a kurva melotol lesz ra idom meg energiam; aztan tavaszig a kertben ugyis beke van. Bar a lelkemben is az lenne.

A bojlert csak le kene hozatni meg az iden, de ha nem fog beleferni, akkor majd tavasszal, leszarom en mar.

Vissza kene fekudnom aludni meg egy par orat kicsit, de ezt ma sem tudom megtenni.

(Egyebekben minden okes am, tudod a Vadonjarot nem lehet sokaig a padlon tartani.)