Nyugalom, csak kepletes ertelemben vonulok remetesegbe.
Ugy dontottem nemregen, hogy abbahagyom azt a melot, amit az elmult 8 evben csinaltam. Ez egy eleg komoly dontes volt, merthogy gyakorlatilag amit ez az anyagi vilag embernek nyujtani kepes - penz, karrier, siker, megbecsules, satobbi, tudod mar a mantrat jol - az ebben a munkaban megvolt. Ha ezt a vilagot akarnam valasztani, nyugodt szivvel koteleznem el magam a meno ceges geci elet mellett.
De en keptelen vagyok erre. Igazabol azota a kiutat keresem, amiota elkezdtem, de csak mostanra lett eleg penzem arra, hogy valoban kiszalhassak. Hogy csak szunetet tartok, vagy tenyleg uj eletet kezdek, azt meg meglatom az elkovetkezendo egy ev soran; ennyit adtam erre magamnak.
Ja igen, csak januar kozepetol kezdodik az uj elet, addig meg itt fogok szivni ebben a vilagban, remelem minel kevesebbet. Es legalabb lesz idom vegiggondolni, hogy hogyan es merre tovabb. Tobb tervem es elkepzelesem is van, majd meglatjuk, mi jon be ezekbol. Bizom a kulso segitsegben (nevezd akarhogy), mert eddig is minden ugy tortent, ahogyan az a leheto legjobb volt, es tudom, hogy ezutan sem lesz ez maskeppen.
Mielott meg kerdezned, igen, nagyon felek. Nagyon felek es nagyon izgulok is, hiszen a biztos jot es a konnyut hagyom ott a bizonytalanert es a nehezert. De azt is tudom, hogy talan ez az utolso lehetosegem, hogy belekezdjek valami ujba, es talan az utolso lehetosegem, hogy megtalaljam azt, amit kerestem. En sem tudom, meddig elek, nem tudom mennyi idom es energiam van meg arra, hogy elerjek valamit. De meg kell probalnom.
Igazan nem mondhatom azt, hogy eddig nehez lett volna az eletem, voltam ugyan kemeny helyzetekben, de sosem annyira, hogy ne tudtam volna kimaszni belole, egyedul vagy segitseggel.
Most sem az eletem mulik azon, hogy kitalaljam, mihez akarok kezdeni a jovoben - szerencsere. Vagy balszerencsemre, mert ha az eletem mulna rajta, akkor ugye ez a mostani munka is tokeletes lenne; es eszem agaban sem volna mast keresni.
Mindent osszevetve (mert sok lesz mar a duma) ha vegiggondolom, ez semmikeppen sem egy racionalis dontes, na - en most egy irracionalis uton indulok el. Meg kell neznem, hova vezet. Tudod mit? Ha elegge bator vagy, velem tarthatsz, csak vigyazz: itt agyalassal nem sokra mesz, itt erezni kell.
Szoval gatyat felkotni, oveket becsatolni, cipot bekotni, de gallert meglazitani.
Indulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése