Nagyon megy a nyar-eleterzes, nagyon megy. Nagyon jo ez igy nekem. Ezert erdemes elni, ocsem.
Kint kortyolgatom reggel a kavemat a lepcso tetejen, a madarak kozben ezerrel csipognak, egyebkent csend van es nyugalom, a reszeg no se rezzen, a termeszet egyutt ebredezik velem, es minden tele van elettel.
Napkozben is jo erzes neha kimenni a haz ele, levegozni; kicsit leheveredni a nyugagyba es napozni, vagy korbejarni a kertet, kiszedni egy szal gazt, nezegetni a kurva fuvet, hogy mikor kell mar megint lenyirni. Bar most szepen le van nyirva mindenutt, ugyhogy most ez nem aktualis, most eppen rend van odakint. Es tudod, hogy van ez, ha rend van odakint, rend van idebent is. Ja, kozben dolgozom meg edzek is neha, de az mellekes, a legfontosabb dolog ilyenkor a nyar. Es ra kellett jonnom, hogy nekem nem is a vizpart mar a legfontosabb, vagy a strand, hanem a vadon, meg az otthon. Meg persze a Nap, az isten aldott Napja!
(Bar egy magamfajta introvertaltnak ugyis mindegy, hiszen semmi, ami odakint van, nem lehet olyan erdekes, mint ami idebent van, nem igaz?)
A kurva bambuszt kicsapkodtuk vegre a csajommal meg a kis vadonjaroval. Igazabol a gyerekem kezdte az egeszet: a husos kis testevel olyan lelkesen baltazta a bambuszt, hogy vegul ugy dontottem, most lesz az a nyar, amikor vegre kiirtom az egeszet a picsaba. Szerettem en nagyon, csak gyorsan terjedt es megallithatatlanul, nem volt egy praktikus noveny, nagyjabol a zombi-apokalipszis termeszetbeli megfeleloje. Ugyhogy nekialltunk es kiszedtuk, meg a foldet is folcsakanyoztam utana, szet is szedte a kezemet a csakany rendesen baszki. Ilyenkor mindig rajovok, hogy tobbet kene csakanyoznom, de ugyan mi a szart? Kene nekem valami titkos banya itt a hegy melyeben, ahova neha lerandulok dragakoveket keresni, csak a moka kedveert... meg persze a profitert.
Szoval most minden idegszalammal arra fogok koncentralni, hogy kielvezzem a jo idot, a meleget, a napsutest, az egesz eletet.
Hiszen most van az en idom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése