Teljesen fullos (ami az en szotaramban persze azt jelenti, hogy teljesen minimalista), es az eddigi tesztkorok utan maximalisan meg is vagyok vele elegedve. Nagyon kiraly cucc, ocsem. Alig varom, hogy a nyaron korbetekerjem vele a Balatont, baszki! Meg amikor csak lehet, felpattanjak ra, es toljak egy nagy kort itt a vadonban!
Amire viszont radobbentem, es ez eleg erdekes elmeny volt, az az, hogy bazdmeg gimis korom ota nem vettem magamnak uj bringat! Segitsegkeppen, most 37 eves vagyok. Es ez az en esetemben azert durva, mert tizeneves koromtol fogva egeszen addig, amig ide nem koltoztem a kisvarosba, es el nem kezdtem a felnott eletemet, en bringaval jartam mindenhova, minden egyes nap. Autom ugye nem volt, Budapestre mentem csak vonattal, mert Pecsen nem voltak tavolsagok, es annyi. (Meg bringafutar is voltam egyetem alatt, igaz nem valami sokaig.)
Eletem osszes eddigi bringajara emlekszem nagyjabol: gyerekkoromban volt osszesen harom bringam, ebbol 1 BMX, meg egy Csepel, a harmadik meg ilyen gyerekbringa, az volt a legelso. (A fenykepek is megvannak roluk mind, ezert is emlekszem ilyen jol rajuk.) Aztan apam vett egy bringat (maganak, de amekkora lusta geci, alig hasznalta) es en abba raktam bele a legtobb kilometert a mai napig; remelem ezzel az uj bringaval azert idovel lekorozom majd, de teny, hogy minden nyaron azt a cajgat hajtottam szet a Balaton-felvideken, es de jo is volt, a kurva istenit neki.
Otthon is kaptam egyszer bringat, de az annyira ronda volt, meg gaz, hogy inkabb nem hasznaltam. Nem is tekintettem soha a magamenak, ezert aztan a neveloapam le is nyulta, de nem bantam; az a bringa sarga volt bazdmeg es csiricsare, telekerekkel, szarvkormannyal, lofasszal es tormaval, de kozben meg 18 sebesseges volt, hat mi vagyok en, valami proligyerek? 21 sebesseges alatt en ra nem ulok egy bringara. Anyamek meg is sertodtek, amikor kozoltem, hogy kell a francnak.
Gimis voltam mar, mire vegre valoban magamnak valaszthattam egy bringat - tulajdonkeppen eletemben az elsot, amit tenyleg magamnak valasztottam! Az volt a sokat megelt repaszinu biciklim. Egesz gimi es egyetem alatt azzal jartam, felismert mar rola mindenki a varosban. Szerettem nagyon, pedig messze nem volt egy csucskategorias gep, de nekem eppen elegge jo volt. Sok kilometert letoltunk egyutt.
Aztan amikor meghazasodtam, a felesegem kapott egy uj bringat (jo dragat, persze nem hasznalta sokat, pedig nekem eloadta anno, hogy o mekkora nagy bringas), en pedig megorokoltem az o regi bringajat, ami meg akkor is jobb volt, mint az enyem. Azt hasznaltam azutan sok evig, egeszen a mai napig. (Az mar csak a sors ironiaja, hogy azt a bringat visszaadtam a most mar ex-felesegemnek, mivel a mostani csavojanak kellett egy bringa... a mokus uszni ugyan nem tud, de remeljuk bringazni azt igen.)
Es ezzel jutottunk a kronika eddigi legutolso fejezetehez: eletemben masodszor vettem magamnak egy bringat, de eletemben eloszor teljesen olyan, amilyenre mindig is vagytam. Nincs is mas hatra, mint hogy
Ne izgulj, neha azert elmeselem, merre jartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése