En mindig a "cimke" kifejezest hasznaltam eddig, mert szerintem ez elegge talalo; elvegre az emberek tobbsege eppen ugy "markazza", "brandeli" magat, mint a nagy cegek. Tudod, egyeniseg, felismerhetoseg, eladhatosag, satobbi. Es ennek semmi koze a modern fogyasztoi tarsadalomhoz; van egy olyan erzesem, hogy ez mar a pattintott kokorszakban sem volt maskeppen.
A rendes kifejezes erre persze az identitas; es ez az egesz szorosan kapcsolodik a tribal mentality-hez, a torzsi mentalitashoz, amivel kapcsolatban mostanaban sokat olvasok - egyebkent a bortonokben alakult bandak kapcsan jutottam el idaig. Ne kerdezz semmit.
A torzsi mentalitasrol majd maskor irok bovebben, most az identitasrol akarok irni. Nemreg hallgattam valakit a radioban, aki emlitette, hogy o ezt es ezt dolgozta evekig, de kozben az identitasa vegig valami mas volt, a valodi hivatasa. Ennek a peldanak a kapcsan gondolkodtam el azon, hogy ha megkerdeznenek, en mit mondanek? Nekem mi az identitasom?
Ezzel kapcsolatban meg mindig bajban vagyok. Merthogy nekem nincs olyanom. Sosem volt, es attol felek, sosem lesz. Nemreg irtam, hogy nem vagyok bolcsesz, mert ugyan annak tanultam, de a mostani szakmamban mar regebb ota vagyok. De nem vagyok a mostani szakmam sem, mert ez egy munka, amit csinalok es amit szeretek, de ezzel nem igazan lehet azonosulni. Szellemi ember vagyok, az tuti, ez nalam mindennek az alapja, de ez meg nem jelent semmit, igy nem lehet bemutatkozni, ez csak meg tovabbi magyarazatot igenyelne. Es akkor mondhatnam, hogy alapbol ketfele szellemi ember letezik, az egyik, aki szamara a szellem az az intellektus, a masik meg az, aki szamara a szellem az a spiritualitas, es en ez utobbi vagyok, de ez mar nehezen kovetheto volna, azt hiszem.
Szeretek edzeni is nagyon, de nem vagyok sportolo, sem edzo, bar remelem meg leszek. Es ha leszek, majd az lesz az identitasom, es annyi? Ezt nehezen tudom elkepzelni. Nezd, ott az oreg Vadonjaro bacsi, az edzo! Eleg hulyen hangzik. En meg nagyon fiatal vagyok, de maris annyifelet csinaltam az eletben aminek az egvilagon semmi koze sincs egymashoz; az en eddigi eletemet sem lehet egyetlen fonalra felfuzni, es azt erzem, az ezutan kovetkezo meg legalabb ennyi evnyi eletemet sem lehet majd.
Nekem nincsen cimkem. Illetve volt mar tobb is, de idovel mind lehullott rolam. En... en egyszeruen csak en vagyok. Es ez oke, ha az ember cimkekrol beszel, mert az vicces, de valoban nincs identitasom? Nincs az egvilagon semmi, amivel meghatarozhatnam magam? Azon kivul, hogy INTJ vagyok, mint nem is olyan regen
Az igazsag az, hogy nekem ez az identitas dolog egyszerre furcsa, erthetetlen es vicces. Keptelen vagyok komolyan venni, es keptelen lennek ravenni magam arra, hogy csak azert kepesszek, hogy valaki legyek. Marmint valaki olyan, aki egyebkent nem vagyok. Egy kirakati babu? Ki a tokomnek? A facanoknak, meg az ozeknek?
A kozepkorban engem sokszorosan is kivegzett volna barmely jozan megfontolasu, istenfelo kozosseg; farkasfogam van, boszorkanyfulem, ragadozotekintetem, balkezes vagyok, es ezek csak a kulsosegek, de akkoriban ez boven eleg is lett volna. Garabonciasnak jo lettem volna, vandor csavargonak, aki az eszebol el meg a ravaszsagabol, es csak annyira jellemtelen es erkolcstelen, hogy meg eppen jo ember legyen. Igen, az nekem valo elet lett volna. Dehat azota nagyon megvaltozott a vilag. Vagy megsem?
Egyelore kenytelen vagyok annyiban maradni magammal, hogy ugy konkretan meghatarozva nem vagyok az egvilagon senki. Es ezzel csak az a baj, hogy ez engem nem zavar. Mert csak kene hogy zavarjon, nem? Csak kene, hogy akarjak valaki lenni! Az nem lehet, hogy en ne akarjak identitast!
De. Ugy tunik, megis lehet. Es ameddig jol megvagyok igy, addig ez nem is lesz maskeppen. Az en identitasom az, hogy nincs identitasom. Kivancsi vagyok, azokat hogy hivjak? Ja, az a divergens, mi?
Hat en aztan az vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése