Ma reggel peldaul felebredtem, es radobbentem, hogy a mostani szakmamban mar tobb idot toltottem el, mint anno bolcseszkent az egyetemen, meg az eletben. Ez azert nem semmi dolog, ugye belatod te is?
Mert ez azt jelenti, hogy igazabol mar nem vagyok bolcsesz. Igazabol mar a mostani szakmam vagyok, meg ha nem is ezt tanultam eredetileg az egyetemen (egyebkent ezt a szakmat egyetemen nem is tanitjak, max spec kepzesben, ugyhogy itt aztan tenyleg csak a gyakorlat szamit).
Meg aztan bolcseszkent sosem "praktizaltam"; a forditast nem szamitom annak, az szimplan a kivalo nyelvtudasom volt, de azt a mai napig hasznalom, es szinten nagy radobbenes, de a mai napig meg is elek belole. Es mindig meg is fogok tudni, ez mar biztos. Igen, ha van valami, amire szivesebben szantam volna tobb idot az egyetemen, az a nyelvtanulas. Ha az angol mellett mondjuk a japant is igy nyomnam, akkor aztan biztosan nem lenne hetkoznapi az eletem. Na jo, igy sem az. Raadasul nyelveket tanulni sosem keso, lehet, hogy egyszer meg rafekszem erre. Befektetesnek keves jobb dolog van, mint megtanulni egy
Szoval mindezen el kell gondolkodnom, es at kell ertekelnem magamban az onmagamrol alkotott kepet. Eveken at bolcsesznek tartottam magam, ezt vallaltam fol, de ez mar nem ervenyes, az a helyzet. Tobbe mar nem. De akkor mi vagyok tulajdonkeppen?
Hat, a kerdes adott, a valaszt meg keresem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése