Most, hogy beteg voltam, gyorsan kaptam is a kinalkozo lehetosegen (mert ugye en minden helyzetbol kihozom a legjobbat. Ugye? Ugye???), es gyorsan befejeztem a Lost harmadik evadat is; sot, a negyedikbe is eleg alaposan belekezdtem. (Na jo, mar a felenel tartok, de errol tudnod kell, hogy ez a legrovidebb evad, mindossze 14 resszel. Van olyan evad, amiben ketszer ennyi resz van.)
Nem volt nehez visszaterni a szigetre, nem volt nehez felvenni a fonalat sem, mert bar hetekig nem neztem egy reszt sem, kepes voltam lelekben ott folytatni, ahol abbahagytam. A rahangolodas sem tartott sokaig, csak leallni volt megint nehez. Na de leszek en meg beteg, es akkor majd folytathatom.
Rolam tudni kell, hogy halas es igenytelen kozonseg vagyok; viszont nagyon nehez lenne kiszamitani elore, hogy mi az, ami engem megfog, mert az viszont sosem egyszeru. (Meg en magam sem tudom). A Lost meg mindig megfog. Barmerre kanyarodjon is a tortenet, az nekem jo. Az nekem belefer, es teljesen el tudom fogadni - legalabbis eddig mindvegig el tudtam - hogy ami tortenik, az a sorozat vilagaban igy logikus. Es ami kell, az eddig stimmel is. Sot, voltak kifejezetten lenyugozo reszek, peldaul a Constant cimu, amelyben Desmond Hume a foszereplo, aki az egyik legjobb arc a karakterek kozul, persze szigoruan John Locke utan, ha mar a filozofusoknal tartunk.
Szeretem a nagy tortenetet is, ami az egeszet mutatja be, de szeretem az egyes szereplok torteneteit is - es ez jol van igy, mert a Lost legalabb annyira szol a karakterekrol, mint magarol a szigetrol.
Kivancsi vagyok, hogyan folytatodik tovabb, es mar elore sajnalom, ha egyszer vege lesz - es ennek aztan tuti vege lesz, merthogy a sorozatnak mar vege.
Egyetlen dolgot tehetek csupan - igyekszem elhuzni az elkerulhetetlen befejezest, ameddig csak tudom. Nem konnyu feladat, de szerencsere kurva keves idom van fetrengeni, es sorozatokat nezni. Milyen jo is, ha az ember kurva sokat dolgozik, mi?
Minden jo dolog tovabb tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése