Ha majd levetkőztem végre gyermeki naivitásomat - bár tudod mit, ez sosem fog menni teljesen - akkor rájövök végre, hogy ez az egész alapvetően el van baszva.
És ez nem pesszimizmus és nem rinyálás; minden út ide vezetett, ahol a dolgok elbaszódnak. Sosem történhetett volna másképpen. Nem lehet másképpen. Mert a dolgoknak az a természetes rendje, hogy elbaszódjanak, hogy aztán lehessen küzdeni azért, hogy rendbe jöjjenek.
Teljesen persze sosem fognak rendbe jönni. Nem az a dolguk, hogy teljesen rendbe jöjjenek. Ha mégis megtörténik, akkor valamit elkúrtál, és nincs hová fejlődnöd tovább. Mert ha nem tudsz menni előre, el fogsz kezdeni csúszni hátrafelé.
Egy kibaszott háborúban vagyunk, katona. Nem években, meg századokban, hanem hetekben, de leginkább napokban számoljuk az életet. Napokban a legjobb, mert akkor csak reggeltől-estig kell végezned a feladataiddal, akkor csak 24 órát kell túlélni, és még 24 órát könnyebb túlélni, mint egy egész életet. A többivel meg nem kell törődni, felesleges.
Ez egy olyan háború, ahol harcolunk, nem egy olyan, amiben győzünk vagy veszítünk. Mindenképpen meghalunk előbb vagy később, tehát ezzel nem is érdemes nagyon foglalkozni. Ezt el kell engedni. Csakis annyi a beleszólásod a dolgokba, hogy meddig küzdesz. Vagy talán nem is így fogalmaznám meg, legyen inkább úgy, hogy hogyan küzdesz. Lehet úgy, hogy jól érezd magad, meg lehet úgy is, hogy nagyon komolyan veszed, meg lehet úgy is, hogy szarsz az egészre magasról.
Amit el kell fogadnod, hogy sokkal kevesebb beleszólásod van a dolgokba, mint hinnéd. Az egész harcmezőt a büdös életben nem fogod átlátni. Csakis azzal foglalkozz, ami az orrod előtt van, az a tuti. És ha jön néha egy kis fegyverszünet, amikor meg lehet állni, és le lehet ülni, és ki tudod fújni magad, akkor meg lazíts. Csak ne felejtsd el, hogy legfeljebb egy csatának lehet vége, a háborúnak sohasem. Az addig tart, amíg csak téged is le nem terít egy golyó.
Szoktasd magad a gondolathoz, hogy lesz olyan, amikor te már nem leszel, de akkor is azt fogod érezni, hogy pár dolgot azért még elintéznél előtte. És ha azokat elintézted, akkor még pár dolgot. De ez csak mennyiségi kérdés, a minőségi része a dolognak már eldőlt - és eldőlsz te is, mint a rongy.
Ne keríts túl nagy feneket ennek a háborúnak. Ez csak az, ahogyan a dolgok vannak. Mindig legyél éber, mindig legyél harcra kész, és ne gondold, hogy valaha is lesz olyan, amikor boldogan nézel szét a csatatéren. Nem lesz ilyen.
A dolgoknak az a természetes rendje, hogy elbaszódnak. Bárhogyan is küszködj ez ellen, sosem lesz másképpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése