Végre itt van már az a rojtosrabaszott jó idő.
Egy kicsit később érkezett, mint tavaly, de most már úgy tűnik, hogy marad. Ilyenkor ez mindig furcsa érzés; mintha egy örökkévalóság óta nem lett volna napsütés meg meleg, mintha mindig is tél lett volna. Pedig csak pár hónap volt, de én megszoktam. Most így az elején még furcsa a meleg, furcsa a napon lenni, az ember viszket, meg izzad, meg franc se tudja, miket érez, és minden olyan izé. De azért ne izgulj, a jót könnyű megszokni. Állandóan csak a napon szunyókálnék bazdmeg.
A tulipánfám gyönyörűen virágzik: tavaly egyetlen nyominger kis virág volt rajta, most meg csak úgy roskadozik a szirmoktól. A virágok, amiket Picur ültetett is jól vannak - nem mintha én gondoznám őket, csak jó volt az idő.
És kapaszkodj meg: lassan nyírhatom a füvet is, öcsém! Nem mintha várnám, de a fűnyírás már a nyárhoz tartozik bakker, és a nyár az jó. Ma nem gyújtottam be először úgy, hogy itthon voltam. A levegő meg... a levegő az valami mámorító. Ha télen szar is, ilyenkor mindig biztosan tudom, hogy csak itt érdemes élni, nem máshol.
A hangyák megint rohamra indultak a házam ellen, de ezt a háborút csakis én nyerhetem meg, még ha egy dél-kínai gyógyszergyár egész éves termelésének megfelelő mérget is kell szerteszórnom a környéken. Nem bazdmeg, én nem védem a természetet - én uralom. A házon kívül minden lény, növény és állat, boldoguljon ahogyan tud, de a házon belül ott hiperevolúció van, faszok. Vagy kurva gyorsan megtaláljátok a kijáratot, vagy kipusztultok.
Egyébként nyugodtság van. Fellógattam a függőágyat is, holnap abban fogok heverni és a farkammal hajtom a legyeket, közben pedig sört kortyolgatok. Na jó, maradjunk abban, hogy heverni mindenképpen fogok egy keveset.
A többit meg majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése