62. zen tortenet

Egyszer Nan-csuan fuvet sarlozott a mezon. Arra jart egy vandor szerzetes, es azt kerdezte tole:

- Melyik ut vezet a Nan-csuan kolostorba?

Nan-csuan felegyenesedett, es odatartotta sarlojat a szerzetes ele:

- Harminc penzt fizettem erte - mondta vidaman.

- He, engem nem ez erdekel, hanem a Nan-csuanba vezeto ut! - felelte a szerzetes.
- Bizony jol vag - kacsintott ra a szerzetesre Nan-csuan.

Still Lost, and I don't want to be found yet

Most, hogy beteg voltam, gyorsan kaptam is a kinalkozo lehetosegen (mert ugye en minden helyzetbol kihozom a legjobbat. Ugye? Ugye???), es gyorsan befejeztem a Lost harmadik evadat is; sot, a negyedikbe is eleg alaposan belekezdtem. (Na jo, mar a felenel tartok, de errol tudnod kell, hogy ez a legrovidebb evad, mindossze 14 resszel. Van olyan evad, amiben ketszer ennyi resz van.)

Nem volt nehez visszaterni a szigetre, nem volt nehez felvenni a fonalat sem, mert bar hetekig nem neztem egy reszt sem, kepes voltam lelekben ott folytatni, ahol abbahagytam. A rahangolodas sem tartott sokaig, csak leallni volt megint nehez. Na de leszek en meg beteg, es akkor majd folytathatom.

Rolam tudni kell, hogy halas es igenytelen kozonseg vagyok; viszont nagyon nehez lenne kiszamitani elore, hogy mi az, ami engem megfog, mert az viszont sosem egyszeru. (Meg en magam sem tudom). A Lost meg mindig megfog. Barmerre kanyarodjon is a tortenet, az nekem jo. Az nekem belefer, es teljesen el tudom fogadni - legalabbis eddig mindvegig el tudtam - hogy ami tortenik, az a sorozat vilagaban igy logikus. Es ami kell, az eddig stimmel is. Sot, voltak kifejezetten lenyugozo reszek, peldaul a Constant cimu, amelyben Desmond Hume a foszereplo, aki az egyik legjobb arc a karakterek kozul, persze szigoruan John Locke utan, ha mar a filozofusoknal tartunk.

Szeretem a nagy tortenetet is, ami az egeszet mutatja be, de szeretem az egyes szereplok torteneteit is - es ez jol van igy, mert a Lost legalabb annyira szol a karakterekrol, mint magarol a szigetrol.

Kivancsi vagyok, hogyan folytatodik tovabb, es mar elore sajnalom, ha egyszer vege lesz - es ennek aztan tuti vege lesz, merthogy a sorozatnak mar vege.

Egyetlen dolgot tehetek csupan - igyekszem elhuzni az elkerulhetetlen befejezest, ameddig csak tudom. Nem konnyu feladat, de szerencsere kurva keves idom van fetrengeni, es sorozatokat nezni. Milyen jo is, ha az ember kurva sokat dolgozik, mi?

Minden jo dolog tovabb tart.

Betegségnapló

Öcsém, de utálok betegnek lenni. Még akkor is, ha semmi komoly, csak valami kósza vírus.

Pár napja fosok, mint az állat, szerencsére már majdnem fullos vagyok, négy napja volt a legrosszabb, mert úgy fájt a fejem, hogy majdnem széthasadt. Na azt nehezen viseltem, csak hevertem itthon, home office-ban, mert megtehetem. Na jó, nem tehetem meg, de meg tudtam úszni egy nap kiesést.

Amikor a fejfájás elmúlt, már egyből magamhoz tértem, és azóta egyre jobban vagyok, de azért kell még pár nap. Enni nem nagyon eszem, de legalább lefogyok kicsit, nem igaz?

Látod, többet most nincs is kedvem írni, csak heverek. Néha ezt is kell, úgy látszik.

A következő évek elé

Ha majd levetkőztem végre gyermeki naivitásomat - bár tudod mit, ez sosem fog menni teljesen - akkor rájövök végre, hogy ez az egész alapvetően el van baszva.

És ez nem pesszimizmus és nem rinyálás; minden út ide vezetett, ahol a dolgok elbaszódnak. Sosem történhetett volna másképpen. Nem lehet másképpen. Mert a dolgoknak az a természetes rendje, hogy elbaszódjanak, hogy aztán lehessen küzdeni azért, hogy rendbe jöjjenek.

Teljesen persze sosem fognak rendbe jönni. Nem az a dolguk, hogy teljesen rendbe jöjjenek. Ha mégis megtörténik, akkor valamit elkúrtál, és nincs hová fejlődnöd tovább. Mert ha nem tudsz menni előre, el fogsz kezdeni csúszni hátrafelé.

Egy kibaszott háborúban vagyunk, katona. Nem években, meg századokban, hanem hetekben, de leginkább napokban számoljuk az életet. Napokban a legjobb, mert akkor csak reggeltől-estig kell végezned a feladataiddal, akkor csak 24 órát kell túlélni, és még 24 órát könnyebb túlélni, mint egy egész életet. A többivel meg nem kell törődni, felesleges.

Ez egy olyan háború, ahol harcolunk, nem egy olyan, amiben győzünk vagy veszítünk. Mindenképpen meghalunk előbb vagy később, tehát ezzel nem is érdemes nagyon foglalkozni. Ezt el kell engedni. Csakis annyi a beleszólásod a dolgokba, hogy meddig küzdesz. Vagy talán nem is így fogalmaznám meg, legyen inkább úgy, hogy hogyan küzdesz. Lehet úgy, hogy jól érezd magad, meg lehet úgy is, hogy nagyon komolyan veszed, meg lehet úgy is, hogy szarsz az egészre magasról.

Amit el kell fogadnod, hogy sokkal kevesebb beleszólásod van a dolgokba, mint hinnéd. Az egész harcmezőt a büdös életben nem fogod átlátni. Csakis azzal foglalkozz, ami az orrod előtt van, az a tuti. És ha jön néha egy kis fegyverszünet, amikor meg lehet állni, és le lehet ülni, és ki tudod fújni magad, akkor meg lazíts. Csak ne felejtsd el, hogy legfeljebb egy csatának lehet vége, a háborúnak sohasem. Az addig tart, amíg csak téged is le nem terít egy golyó.

Szoktasd magad a gondolathoz, hogy lesz olyan, amikor te már nem leszel, de akkor is azt fogod érezni, hogy pár dolgot azért még elintéznél előtte. És ha azokat elintézted, akkor még pár dolgot. De ez csak mennyiségi kérdés, a minőségi része a dolognak már eldőlt - és eldőlsz te is, mint a rongy.

Ne keríts túl nagy feneket ennek a háborúnak. Ez csak az, ahogyan a dolgok vannak. Mindig legyél éber, mindig legyél harcra kész, és ne gondold, hogy valaha is lesz olyan, amikor boldogan nézel szét a csatatéren. Nem lesz ilyen.

A dolgoknak az a természetes rendje, hogy elbaszódnak. Bárhogyan is küszködj ez ellen, sosem lesz másképpen.

Konzol vs PC

En tovabbra sem veszek reszt ebben a konzol-vagy-PC viadalban.

Merthogy C64-el kezdtem meg nagyon regen, ami tulajdonkeppen PC-nek szamit, de aztan szinte rogton jott a Nintendo is, es onnantol fogva parhuzamosan volt mindig legalabb egy konzolom, meg asztali gepem is. Mikor milyenek.

Neha felmerul bennem, hogy ebben is egyszerusiteni kene, de mindenben ugy latszik, en sem tudok minimalista lenni. Persze, kurva praktikus lenne egy laptop az asztali gep helyett, de nem visz ra a lelek, hogy kikukazzam ezt az osoreg szart. Most eppen a DVD-olvasoja van elbaszodva, de meg fogom javittatni, es ha mas baja van, azt is; mar csak a regi jatekok miatt is meg akarom tartani ezt a gepet meg egy darabig. (Nem mintha a regi, oreg jatekaim nem futnanak akarmilyen laptopon...)

A konzol meg szep, a konzol meg jo, a konzol meg csilivili - attol sem akarok megszabadulni. Azt hiszem, egy kicsit mindig a PC fele fog huzni a szivem, de azert az sem veletlen, hogy egy konzol mindig van a keroban a mai napig. Oke, hogy csak egy osoreg PS2-es, oke, hogy mar szarakszik, oke, hogy ezzel sincs tobb idom jatszani, mint barmi massal - de almodni szabad, es nekem ezek a dolgok mindig is fontosak voltak. Eletem kurva sok jo elmenye kapcsolodik a szamitogepes jatekokhoz, na. Es egyebkent a PS2 CD meg DVD lejatszasra is jo, ami azert hasznos, mert egyebkent nincs DVD-lejatszom. TV-m van, csak adas nincs benne, mert minek is az egy vadonjaronak. Bar a csajomnal el tudom bamulni a TV-ben a bunyot meg a... hat, igazabol csak a bunyot.

A lenyeg, hogy szuletett, verbeli gamer vagyok ocsem, ez van. Nem kell megerteni, de nem art elfogadni.

Azt talaltam ki, hogy a PS2-esem helyett veszek egy PS3-ast (igen, meg mindig merfoldekre lemaradva a mainstreamtol, nem is lennek vadonjaro, ha ez nem igy lenne), a PS2-t meg kidobom, vagy elajandekozom nalam is kokorszakibb arcoknak.

A PS3 ugyanis lejatssza a PS2-es jatekokat, mig peldaul a PS4 mar nem, az XBox vonalat pedig nincs szivem elkezdeni igy, hogy ennyi PS2 jatekom van. Nem, tokeletes lesz egyelore a PS3 hugyer'-finger', ahhoz van par olyan jatek, amire nagyon fenem a fogam (Diablo III, God of War III, kiralysagok a kobon) es ugye a regi jatekok is megmaradnak.

Jol van, jo lesz ez igy. Es akkor, ha vegre kitor valami zombi apokalipszis vagy nagy haboru de az aram szerencsesen megmarad, akkor par evre lesz eleg szorakoznivalom.

Game on!

Edzésnapló 55.

"Bizony mondom néktek, az ég és a föld elmúlnak, de a 8 ismétlések soha el nem múlnak."

Olyannyira nem múlnak el, hogy lassan azt érzem, hogy emelhetek is a használt súlyaimon, ami azért durva, mert akkor túl is lépném az eddig belőtt céljaimat. Ami nem baj, csak meglepően hamar megtörtént. Nem mintha panaszkodnék.

Az aktuális súlyom 88 kilogramm, ami még mindig oké az erőszintemet tekintve, direkt hagytam most megszaladni magam, de azért lassan behúzom a féket - mint írtam legutóbb, a 90 kilót semmiképpen sem akarom átlépni.

A mostani edzéstervem a következőképpen néz ki:

1. nap

Fekvenyomással nyitok hétfő reggel, mint minden valamirevaló gyúrós arc. Ja, minden gyakorlatból 5 sorozatot csinálok, 3 percenként indul egy sorozat, és egy sorozatban - ki nem találnád - nyolc ismétlés van. Mindegyik gyakorlatban, mert én ilyen kis precíz geek gyerek vagyok. A fekvenyomásból most 90, 90, 100, 100, 100 kilóval tolom, aminél nem is akartam följebb menni, de bazdmeg, ahogy fejlődök, még lehet hogy a 110-ből is feltornázom magam a 8 ismétlésig. Az már 150 kilós maxot jelentene, baszkikám. Az a nem semmi.

Utána guggolás: 80, 80, 90, 90, 90 kilókkal. Itt még akarok fejlődni, és érzem is, hogy lassan menni fog a 100 kilóból is a 8 ismétlés. A végcél a 120 kilóból a 8 ismétlés.

Utána húzódzkodás: 5 x 8, semmi extra.

Utána mellre vétel és nyomás: ebben annyit változtattam, hogy a 24-es és a 32-es kettlebellel csinálok 4-4 ismétlést egy sorozaton belül. A 16 kilóst kivettem, mert könnyű volt már, akár a tollpihe. (Egy olyan madárról, aminek kettlebellek a tollai, érted.) Múltkor teszteltem a fej fölé nyomást, és simán megy 50 kilóból nagy rúddal a 8 ismétlés, és ennyi volt a cél. Ebben is fejlődni fogok még egy tízest persze, mert miért ne?

Legvégül hasazok egy sorozatot a tuti titkos módszeremmel, aztán zárásként tabata. Tabatából még mindig a jumping jack a kedvencem. Kipróbáltam az ugrókötelet is, de abból még nem bírom a teljes 4 percet. Nem baj, legalább tudom, miben kell fejlődnöm. Lassan bevezetem a zsákolást is mint tabata gyakorlatot, valamint a nagyon brutál kettlebelles clean/swing/snatch szuperkombót, az orosz súlyemelők forró ajánlásával.

2. nap

Deadlifttel nyitok: 80, 90, 100, 110, 100 kilókkal. Itt még a 110 kilót akarom tolni egy darabig, aztán ha már 3 sorozat megy belőle, akkor emelek. Ugye itt a végcél a 140 kilóból 8 ismétlés.

Tricepsz a második: ebben csak simán csinálok 5 x 8 fej mögé engedést állva, 14 kilós egykezes súlyzóval. Előszörre jól odabaszott ez a gyakorlat, napokig izomlázam volt utána. Ez a gyakorlat nyújtja a legjobban a tricepszet, úgyhogy ennél maradok.

Bicepsz: csak simán 5 x 8 ismétlés vagy gépnél, vagy kézisúlyzóval, annyira nem izgat, csak durrantsa be rendesen a bicepszemet, a többit leszarom.

Kitörés az uccsó: most már 20, 20, 30, 30, 30 kilókkal tolom, és kemény gyakorlat ez. Otthon tudom a gyaloglós verziót csinálni, állat. Különösebb célom nincs benne, csak fejlődni. Abszolút érzem, hogy erősíti a lábaimat, de nem gyengíti a guggolásomat és a deadliftemet, sőt. Még mindig azt érzem, hogy sokáig meg fogom tartani ezt a gyakorlatot.

Legvégül has és tabata, mint mindig.

3. nap

Ugyanaz, mint az első napon.

A kiegészítő edzésnek tolt futásban még mindig két körnél tartok, de áprilisban fel akarom nyomni legalább három körre jó tempóban. Aztán majd májusban jöhet a negyedik meg az ötödik kör. Júniusban meg ugye a verseny. 

Az edzéstervembe azért szépen odaírtam a bokszot, a BJJ-t meg az MMA-t is, elférnek ott, legalább így, ha már máshogyan nem. Egyszer...

Legvégül pedig jöjjön a Picur-szekció: mivel az én mihaszna csajom lusta ahhoz, hogy rendszeresen logolja a saját edzését, majd megteszem helyette én. Le fogom írni az edzéstervét, meg hogy éppen melyik gyakorlatban hol tart, illetve meddig akarom hogy fejlődjön szeretne fejlődni. Így legalább látszani fog, hogyan halad az a kis nyominger. Az első szép eredménye máris megvan: ma kinyomott 40 kilót fekve. Nagyon büszke vagyok rá ezért. És persze tartom benne a lelket, hogy elhiggye: minden lehetséges, a gyúrásban is.

Pollenjelentes 4.

Csak mert iden sem fogom elfelejteni, hogy (b)logoljam a szenanathamat, ha mar van. Elvegre ez is en vagyok.

Meglatjuk, az idei milyen ev lesz, remelem olyan, mint az utobbiak, vagyis semmilyen, mar ami az allegiamat illeti.

Most, hogy bejott a jo ido, ereztem egy par napja, hogy szipogok, meg turhazok a szokasosnal is tobbet, meg folyik a taknyom, es mivel megfazva nem vagyok, szerintem ez mar az allergia. De nem volt tul zavaro, es gyorsan el is mult. Majd utananezek, hogy mi eregeti ilyentajt a pollenjeit, ha jol tudom, a nyarfa, pedig meg nincs is nyar.

Mindegy, ennel rosszabb iden nyaron se legyen.

Kalandok a vadonban 29.

Végre itt van már az a rojtosrabaszott jó idő.

Egy kicsit később érkezett, mint tavaly, de most már úgy tűnik, hogy marad. Ilyenkor ez mindig furcsa érzés; mintha egy örökkévalóság óta nem lett volna napsütés meg meleg, mintha mindig is tél lett volna. Pedig csak pár hónap volt, de én megszoktam. Most így az elején még furcsa a meleg, furcsa a napon lenni, az ember viszket, meg izzad, meg franc se tudja, miket érez, és minden olyan izé. De azért ne izgulj, a jót könnyű megszokni. Állandóan csak a napon szunyókálnék bazdmeg.

A tulipánfám gyönyörűen virágzik: tavaly egyetlen nyominger kis virág volt rajta, most meg csak úgy roskadozik a szirmoktól. A virágok, amiket Picur ültetett is jól vannak - nem mintha én gondoznám őket, csak jó volt az idő.

És kapaszkodj meg: lassan nyírhatom a füvet is, öcsém! Nem mintha várnám, de a fűnyírás már a nyárhoz tartozik bakker, és a nyár az jó. Ma nem gyújtottam be először úgy, hogy itthon voltam. A levegő meg... a levegő az valami mámorító. Ha télen szar is, ilyenkor mindig biztosan tudom, hogy csak itt érdemes élni, nem máshol.

A hangyák megint rohamra indultak a házam ellen, de ezt a háborút csakis én nyerhetem meg, még ha egy dél-kínai gyógyszergyár egész éves termelésének megfelelő mérget is kell szerteszórnom a környéken. Nem bazdmeg, én nem védem a természetet - én uralom. A házon kívül minden lény, növény és állat, boldoguljon ahogyan tud, de a házon belül ott hiperevolúció van, faszok. Vagy kurva gyorsan megtaláljátok a kijáratot, vagy kipusztultok.

Egyébként nyugodtság van. Fellógattam a függőágyat is, holnap abban fogok heverni és a farkammal hajtom a legyeket, közben pedig sört kortyolgatok. Na jó, maradjunk abban, hogy heverni mindenképpen fogok egy keveset.

A többit meg majd meglátjuk.

Neked mi az az 5 dolog?

Az egyik ilyen önsegítő könyv szerint, amit olvastam, egy ember életébe legfeljebb egyszerre öt dolog fér be, amivel rendesen foglalkozni tud.

Időről-időre elolvasom ezt a könyvet, és időről-időre összeszedem azt az öt dolgot, csak hogy tudjam, még mindig kézben tartom az életemet. Engem ez nyugtat meg, mást meg a kóla, ez van.

Tudomásul kell venned, hogy az energiád véges. A lehetőségeid is végesek. Az időd és a pénzed is véges. Meg az életed is. Ahhoz viszont, hogy boldog legyél, hogy jól érezd magad a bőrödben, nem kell csoda; elég annyi, hogy olyan dolgokkal foglalkozz és annyit, amennyi neked elég.

Muszáj néha nyugodtan leülni és végignézni az életedet, hogy lásd, minden a helyén van benne, és csak azzal foglalkozol amivel akarsz, és csakis annyi energiát szánsz rá amennyit akarsz és nem többet. Ha valamire kevesebb energia megy, mint szeretnéd, azzal foglalkozni kell. Ha valamire több energia megy el, mint szeretnéd, azzal is foglalkozni kell.

És ez a kulcs: hogy foglalkozz vele. Mert egy felnőtt ember arra és úgy szán időt, amire és ahogyan akar; nincs más tényező számára. Nem szabad, hogy legyen. Ha egy felnőtt ember azért csinál valamit, mert nem akarja ugyan, de kell, akkor ott gáz van, és azzal foglalkozni kell. Ugyanígy van akkor, ha valaki nagyon szeretne valamit, de egyszerűen nem megy. Nincs olyan, hogy nem megy, a kurva életbe; ott valami másról van szó.

Szerintem a boldog, teljes élet definíciója kurva egyszerű: ha az életedben olyan emberek vesznek körül akiket szeretsz, ha olyan dolgokkal foglalkozol, amikkel szeretsz, és ha bármikor megteheted, amit szeretsz és ami előrevisz az életed minden percében, akkor alapvetően boldog ember vagy, és semmilyen átmeneti rossz körülmény sem fogja tudni elvenni tőled a boldogságod.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig fülig érő szájjal fogsz mászkálni mint egy idióta - bár állítólag boldogok a lelki szegények - hanem azt, hogy ha az életed alapvetően rendben van, te is alapvetően rendben leszel, és ennél többet szerintem nem is lehet kívánni.

Szóval öt dolog. Nem több, mert akkor túlságosan elforgácsolódik az energiád, és ha nem haladsz, hanem csak baszarogsz valamivel, az annál idegesítőbb lesz, és annál kevésbé fog örömet adni. Boldogságot az ad, ami előre visz, amiben haladást és fejlődést érzel napról-napra. Ezért inkább kevesebb dologba érdemes energiát fektetni mint többe; egyszerűen azért, mert Pareto-elv és kész.

Na de nem is kevesebb, mint öt, mert akkor meg túl kevés lesz az életedben a kihívás és a történés, a feladat és a változatosság, és beszürkülsz a hétköznapi mókuskerékbe. A munka-alvás-munka kombó például lehet, hogy kurvára hatékony, de nem emberi élet. Ennél mindenki többet érdemel.

Találd meg az egyensúlyt ebben is.

Az én öt dolgom jelenleg a következők: család (a csajomhoz mászkálás, meg a gyerekem intézése), edzés (a gondosan felépített edzéstervem követése), munka (mert kell a lóvé, és inkább hagyok ki egy munkanapot, mint egy edzést), írás-olvasás (ez a blog, na meg a könyvek, amik ott sorakoznak a polcomon), és a házam (mert egy kertes családi házzal éppen elég meló van).

Nemrég szedtem ezt így össze, és megnyugtatott. Megnyugtatott, mert azt érzem, hogy semmi sem maradt ki, amit akarok, és most nagyjából mindenre tudok annyi időt szánni, ami oké. Ennél persze az ember mindig többre vágyik, én is - tudnám sorolni hogy mennyi mindent csinálnék még - de nem esik nehezemre tudomásul venni, hogy vannak dolgok, amik egy életbe egy időpontban nem férnek bele. Elégedett vagyok az életemmel így. Elég változatos, és ha vannak is körülmények, amiken még igazítani akarok, azok apróságok. Alapvetően minden rendben van.

Hát veled?

Anywhere else vs here

Easter Monday anywhere else:

Easter Monday here:

...and I like it that way.

61. zen történet

Egy zaklatott ember felkeresett egy zen mestert.

- Kérlek, mester, segíts rajtam! Teljesen elveszettnek érzem magam, kétségbeesett vagyok! Azt sem tudom, ki vagyok! Kérlek, mutasd meg nekem az igazi énemet.

De a mester csak unottan végigmérte, és nem szólt semmit. Az ember beszélt és könyörgött, de a mester egy szót sem sem válaszolt. Végül az ember reményvesztetten feladta, és elindult kifelé. 

Amikor az ajtóhoz ért, egy pillanatra megállt, és fáradtan felsóhajtott. Abban a pillanatban a mester hirtelen rákiáltott:
- Ez az!

Edzésnapló 54.

Hát kurva jó ez az edzésprogram.

Komolyan, ezekkel a 8 ismétlésekkel nagyon gyorsan lehet izmosodni, főleg ha valaki olyan alkat mint én. Ha nem vagy olyan alkat, akkor rábasztál, de legalább mozogsz valamit.

A mostani súlyom 87 kiló, de ezt egyáltalán nem bánom, mert csak izom jött rám, zsír szinte semmi. Maximum 89 kilóig vagyok hajlandó amúgy fölmenni még színizomban is - persze, kurva jól hangzik a "90 kilós kigyúrt néger állat" mint epiteton ornans, de 90 kiló fölé semmiképpen nem akarok menni, akár izom, akár nem.

Szóval ezzel az edzéstervvel átkozottul gyorsan jön rám az izom, mellette még tolok Brutal Anadrol-t is, de faszom tudja, hogy az mennyit számít. Azért én inkább az új ismétlésszámra gyanakszom.

A gyakorlatokban annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy a hasazást visszatettem most, hogy már hozzászoktam a nagyobb terheléshez. Tényleg, szinte minden egyes edzésen érzem, ahogyan fejlődök, és ez kurva jó. Minden egyes alkalommal többre vagyok képes, és az érzés - kibaszottul állat. A 8 ismétlésektől rendesen bedurranok, és kurvára masszívnak érzem magam edzés közben is, meg egyáltalán, pedig súlyban nem nőttem annyit. Az edzések kemények, de én nem adnám alább a világ minden kincséért sem. Másik változás, hogy a szűken nyomást kivettem, mert nagyon érzem a vállamat közben - hiába, ezzel az ismétlésszámmal a heti két fekvenyomás és a heti két mellre vétel és nyomás már odabasz rendesen. De semmi gond, helyette simán tricepszezni fogok. Annyi jó gyakorlat van arra.

A futás is egyre jobban megy, most 2 körnél tartok a kedvenc pályámon; egy kör 1500 méter. A cél 5 kör jó tempóban, maximum 49 perc alatt, az 7 perc kilométerenként, az már nekem éppen eléggé jó.

Végeredményben a heti három edzés, heti két futás, heti két zsákolás az ideális, ha összejön. A gyúrás a minimum, a többin nem görcsölök.

Tabatában még mindig a jumping jack a legjobb, ezt akarom majd jobb időben lecserélni ugrókötélre kint - már ha jönne végre az a kibaszott jó idő. Emellett ki akarom próbálni a kettlebellel a szakítás/lendítés kombót, tabatában tuti nagyon kemény lesz.

De akkor jó, ha kemény, nem?