Na, az influenza a kis vadonjárót sem kímélte, gyorsan ágynak dőlt, de mert igazi kisfiú, kurva gyorsan fel is pattant. Túlságosan is gyorsan, ha engem kérdezel.
Persze leginkább nálam gyógyulgatott, és szerencsére nem volt sokáig lázas; remélem ezzel az évi egy betegségét le is tudtuk, bár mondom, ez igazán nem volt túl durva.
Edzésre sem megy még a héten, és nem úgy tűnik, mintha bánná ezt a kis szünetet. Néha kell az. Meg a suliból is, bár a kis vadonjárónak aztán egyáltalán nem nehéz az iskola, sőt. Azért ő kifejtette, hogy a legjobb dolog itthon lenni és játszani, és még egyet is értenék vele, ha nekem nem kéne közben dolgozni.
És akkor is könnyebb, mint régen. Nem csak azért, mert ő nagyobb, hanem a körülmények miatt. Néha még mindig azt érzem, hogy túl gyorsan elfelejtettem, hogy milyen rossz is volt régen. Pedig nem kéne. Nem szabadna.
Most végre jó, és ezt nem szabad elfelejtenem. Még úgy is jó, hogy a gyerekem beteg. És azt hiszem, ennyi a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése