Itthon betegeskedek nyomorultul, ami egyébként csak annyiban különbözik a standard home office-tól, hogy... hát, hogy szeretnék én dolgozni de az istennek se megy. Pedig ragyog a nap, kényelmesen be tudnám fejezni a mai feladataimat, de kurva szarul vagyok.
Csak nátha, de majd szétszakad a mellkasom, amikor köhögök. És most van a mélypontja, most, a második napon, illetve tulajdonképpen ez az első nap, mert tegnap még nem voltam hajlandó tudomásul venni hogy beteg vagyok. Ezért aztán edzettem, dugtam, dolgoztam, autóztam - és estére teljesen meg is pusztultam, naná.
Igyekszem gyorsan túl lenni rajta, mert az én életemnek egyetlen olyan aspektusa sincs, amibe beleférne az, hogy én hörögve szenvedek és taknyadzok. Egyszerűen nem opció, pajtás.
Persze, régen voltam beteg, és néha kell ez is - mielőtt még azt gondolnám, hogy én valami szuperember vagyok, aki mindig fullon hasít. Itt a blogban meg is tudnám nézni, hogy mikor voltam utoljára beteg, mert ezt mindig leírom. Nem a rinyálás miatt, mielőtt még beszólnál, hanem azért, mert egyébként elfelejtem gyorsan. És nem rossz dolog, ha ezek a dolgok is fel vannak jegyezve valahol. Ezért is blogolok, elvégre.
Úgyhogy most megerősítem: kurva szar náthásnak lenni. Taknyod-nyálad folyik, fáj a torkod, ha köhögsz az halál, és gyenge vagy, mint a harmat. Kedved semmihez sincs, aludni nem tudsz, mert a tested zúg és izzik a háborútól, ami benned tombol; és amíg a jó fiúk nem állnak abszolút nyerésre, addig ne is reméld, hogy rendesen ki fogod tudni aludni magad.
A szokásos gyógymódok játszanak be: forró tea, algopirin, heverés, hálaadás a sorsnak, amiért munkaidőben gyógyulhatok, és izzadás. Még jó, hogy imádok izzadni. Meggyőződésem, hogy az gyógyít meg a leggyorsabban. Megnézem ezt a fokhagyma dolgot is, már ha van itthon. Melózni is kéne azért valamit, lássák már, hogy nem csak a tévét nézem egész nap. Rengeteget iszom, (nekem azzal amúgy sincs bajom), de ilyenkor egy hét alatt tele tudom hugyozni a pöcét. Hogy ez mennyit segít, azt nem tudnám megmondani, de legalább a veséimet átmosom alaposan. Vettem egy csomó édességet is tegnap, mert megfigyeltem már, hogy ha beteg vagyok, az nekem kell. Meg a kóla (ami eredetileg orvosságnak készült, csak mondom).
Pár nap alatt túl leszek rajta, és utána újra kurva jó lesz, csak addig kell kibekkelnem valahogy.
Csak kitartás, mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése