Képzeld, nemrég olvastam arról, hogy milyen technikák vannak arra, hogy jobban emlékezzünk az álmainkra. Nem arra, hogy hogyan álmodjunk többet, mert az más tészta. Az, hogy mennyit álmodunk, az csakis attól függ, hogy mennyit alszunk; van egy minimum idő, amit alvással kell tölteni ahhoz, hogy egyáltalán REM-fázisba kerüljünk (gyors szemmozgásos fázis, ilyenkor álmodunk). Mivel ez a fázis az alvási ciklus legvégén van, ezért necces ezt elérni. Teljes ciklusból egyébként egy éjszaka alatt többet is bejárunk, tehát leggyakrabban nem is egyszer, hanem többször is álmodunk, de mint írtam, a dolog nehezebbik része nem ez. Hanem az emlékezés másnap reggel, vagy azután.
A technikák pedig a következők: először is sokat kell aludni. Nem vicc, aki élénk, emlékezetes álmokat akar álmodni, annak a 6-7 óra alvás kevés. 8-10 kell legalább. Sajnálom.
A másik dolog, hogy az álmoknak nem kedvez az, ha valaki túl nyugodt életet él. Úgy tűnik, kell némi stressz és feszítettség az álmokhoz; ami nem is csoda, hiszen ugye az álom a tudattalan problémafeldolgozó-mechanizmusa, ezért ha több a probléma, több a feldolgozás is... illetve mindenképpen érdemes aktív, változatos életet élni, hogy a tudattalannak legyen mivel dolgoznia. Kezdjetek el élni!
A harmadik dolog pedig már valóban tudatos technika: esténként próbáld ki azt - nekem bejött - hogy tudatosan rákészülsz arra, hogy ma éjjel valami fantasztikusat fogsz álmodni, és erre reggel emlékezni is fogsz. Kondicionáld csak magad erre minden este, és hidd el, működni fog. Nekem pár nap után már működni is kezdett ez a módszer.
Még egy dolog az álomnapló készítése - akár az éjszaka közepén is. Hányszor van az, hogy fölébredek mondjuk hajnalban, hogy milyen kurva jót álmodtam, aztán visszaalszom, és reggel már nem emlékszem rá...erre mondják azt, hogy minden este készíts az ágyad mellé papírt és tollat; ha pedig felébredsz álmodból gyorsan írj le pár szót, ami reggel majd segít emlékezni - és valóban döbbenetesen hatékonyan tud segíteni akár néhány szó is.
Jung azt mondta, hogy az álom az egyénnek az, ami egy mitológia egy közösségnek - vagyis az álom az egyéni mítosz. Ezért is tartom fontosnak, hogy időt és energiát fordítsak az álmaimra. Ugyan nem hiszek a pszichoanalízis abszolút fensőbbségében, de azt érzem, hogy ismerni a saját álmainkat végtelenül fontos dolog. Azért olyan fontos, mert a lelkünknek egy olyan részébe nyerünk általuk betekintést, ahová ébren sohasem jutnánk el. Márpedig én hiszem, hogy végtelenül nagy és csodálatos dolgok vannak ott, ahonnan az álmok jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése