Edzésnapló 51.

Na, hát az már tuti, hogyha fogyni akarsz, legyél beteg. Az mindig bejön.

Engem a lassan két hete tartó influenza letolt 84.3 kilóra. Örülnöm kéne nagyon, valahogyan mégsem őszinte a mosolyom a tükörben. Sem.

Pedig ezzel a súlyom kipipálva, de a betegség miatt nem tudom felhőtlenül élvezni a lelkemből feltörő katarzist. Főleg, hogy edzeni se edzettem rendesen vagy két hete, de kedvem sincs hozzá, úgyhogy semmi gond. Talán jövő héten végre elkezdem lájtosan, tudod, először kis súlyokkal, aztán újra felépítem magam. Lassan jön a jó idő, lehet újabb csúcsokat dön(tö)getni, mire kitavaszodik.

Étvágyam nem volt a betegség alatt, még mindig nincs, amiatt a fogyás, de látod, célba értem. Vékony vagyok és izmos, csak ne köhögnék annyira, egész nap a tükör előtt forgolódnék és magamat fogdosnám. Valamennyi mondjuk tuti vissza fog jönni ebből a leadott súlyból (legalábbis remélem), de a lényeg az, hogy a súlyomnál vagyok. Már nagyon-nagyon régen volt az, utoljára egyetemen, hogy én ennyi kiló voltam. Viszont akkoriban nem voltam ennyire erős.

Az egyetemen annyival volt könnyebb, hogy rengeteg időm és energiám volt edzeni és pihenni, bár a kajálással abban az időben még egyáltalán nem foglalkoztam. Ez a mostani fogyásom pedig annak az eredménye, hogy végre a kajálásomat is rendbe raktam. Sosem gondoltam volna, hogy ez így sikerülni fog. És tudod, nem a célba érés volt a lényeg, hanem maga az utazás, de tényleg. Nem is fogom abbahagyni, mert megszerettem azt, hogy így élek. Megszerettem azt, ahogyan kajálok, meg azt, ahogyan edzek. Most az a szakasz jön, amikor fokozatosan erősödni fogok úgy, hogy a testsúlyom marad állandó. Most ez lesz az új kihívás.

És a betegségemnek "hála", van is honnan elindulnom. De tényleg, olyan ez most, mint a hős útjának egy újabb köre. Most még beteg vagyok, de rövidesen felmerülök a betegségből, és nekivághatok a következő útnak. Egy újabb kezdet, egy újabb elindulás a kényszerű szünet után. (Vajon mennyire volt kényszerű, és mennyire volt sorsszerű?)

Újfent tudatosítom magamban: egy nagyon fontos célt értem el. Csaknem egy évbe tellett, de a változás immár végleges. Idebent is megtörtént az, ami odakint, és még csak nem is ért teljesen véget; ehhez a változáshoz tartozik a szakáll, és ehhez a változáshoz tartozik a tetkó is, ami még ugyan nincs meg, de meglesz, és ez is ugyanennek a változásnak az eredménye.

Most pedig ez a szakasz lassan lezárul, minden a helyére kerül ebben a körben. Még a betegségem is. És amint minden a helyére került - indul minden újra. Éppen úgy, ahogyan az edzéstervemben; mert most tulajdonképpen végig az edzésről írtam. De te érted ezt jól, igaz?