...hogy van annyi alkohol a lakásodban, hogy bármikor tajtrészegre tudod inni magad anélkül, hogy el kelljen botorkálni a legközelebbi vegyesboltig. Vagy, az én esetemben, a legközelebbi településig.
Nekem van itthon viszkim, jégermájszterem (a magyaros írásmód indokolt), meg még három üveg pezsgőm is, mondjuk azokat csak végső kétségbeesésemben innám meg. Komolyan. Egyszerűen ki kéne locsolnom azt a szutykot, az üveget meg kidobni a kukába, de annyira utálok pazarolni, még a szart is habozva húzom le a klotyóban.
Erős piára minden háztartásban szükség van, ahol férfiak élnek, mert egy férfi életében néha bizony eljön az a pont, amikor mocskosul be kell baszni; vagy mert annyira jó, vagy mert annyira rossz, vagy mert. És az az ember, aki az otthona biztonságában leihatja magát, az az ember boldog.
A pia a lakásodban olyan, mint a mentőöv a csónakban. És azzal is vagyunk úgy néha, hogy szeretnénk kipróbálni. Szeretnénk látni, megtapasztalni, hogy milyen az, ha kell.
Volt már pár alkalom az életemben, mikor csak az segített, ha leittam magam. És ez így van rendjén. Ez nem egy szégyellnivaló dolog, mint a füves cigi. Annyi alkoholom van itthon, amennyivel meg tudnám ölni magam, de legalább nem vagyok egy utolsó szemét drogos, érted...
És néha bemegyek a spájzba és végigsimítok a viszkisüvegen és arra gondolok, hogy jól van. Jól van, öcsém. Te itt vagy nekem, ha minden kötél szakad. Más a templomba megy, meg a családjához rohan, én bazdmeg felülök a hátsó kertem legfölső rézsűjére a fűbe, és iszom.
Mondom, boldog ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése