Na nem azért, mert itthagyom a vadont, hanem mert behúzódom a házamba a hideg elől és csak edzeni megyek ki a kertbe, ha éppen itthon edzek. A kertrendezéssel lassan megvagyok, jöhet a hó. Megint sokat tudtam haladni, de döbbenet hogy mennyi mindent lehetne még csinálni, ha akarnám. Tényleg át lehet baszmorogni ezt az egész életet, ha valaki csak úgy ellenni akar, és nem élni.
Ami engem illet, én élni akarok. Rájöttem végre. Úgyhogy meg fogom tenni a szükséges intézkedéseket ennek érdekében.
Kint hideg, ködös idő van, filozófusoknak és sorozatgyilkosoknak való; valószínűleg én is ezért elmélkedek mostanában annyit, mert gyilkolni azt éppen nincs kedvem. Tényleg megvan ez a hangulat-dolog az életben, és a vadonban sokkal inkább, mint a városban. A városban is van a különböző évszakoknak és időpontoknak hangulata, de másképpen. Itt természetközelibb a dolog, és ezért nyersebb. Vagy mittudomén milyenebb.
Kint hideg, ködös idő van, de ez most nem esik rosszul. Persze, ki kell kászálódni az ágyból, hogy begyújts, és nincs időd meg kedved baszarogni, mert fel kell öltözni és le kell dönteni egy csésze izmos kávét hogy érezd magad valahogyan, de hangulat az akkor is van.
A kis vadonjáró is megjegyezte valamelyik nap, hogy milyen csönd van kint. Bezzeg nyáron, akkor meg milyen hangzavar meg nyüzsgés van folyton. Nem mondom hogy nem hiányzik, de azért ez is valami. Ez a nedves, ködös, lusta idő. Nyáron minden egyértelmű, ősszel meg minden olyan misztikus kicsit, ebben az időben. Kéne vennem a hátizsákomat, jól felöltözni, és elmenni járni egy nagyot az erdőben. Már csak a hangulat miatt is.
Élnék olyan helyen, ahol mindig nyár van, ez nem vitás. Az a legkönnyebb nekem.
De talán nem baj, hogy nem mindig a legkönnyebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése