Edzésnapló 36.

90.1 kilót mértem tegnap reggel, és nagyon büszke vagyok magamra. Menni fog ez, és most már kurvaélet, hogy 85 kilóig meg sem állok, csak azt nem tudom, hogy akkor mi lesz, mert nem akarok a végtelenségig fogyni. (Mondjuk a tegnap betolt szilvásgombócok is éppen ezt a célt szolgálják, afféle biztonsági hálóként, érted.)

A kreatinnal teljesen leálltam, mert volt egy olyan érzésem, hogy az fosat nem tesz jót a bélműködésemnek teljesen, a következményekről majd beszámolok, de nem hinném, hogy a kreatin hiányában leeresztenék, mint egy lufi. Ha meg mégis, akkor van még a sufniban, majd újra elkezdem tolni.

Rátaláltam viszont egy zseniális találmányra a kedvenc kokszos cégemnél. Valaki okos ember kitalálta, hogy ha reggelente már úgyis kávézol, meg úgyis vinnél be extra proteint, miért ne kötnéd össze a kettőt, és innál olyan instant kávét, amiben van 21 gramm protein is a 150 milligramm koffein mellett. Kipróbáltam és kurvára bejött, úgyhogy a napi két kávémból az egyik ez lesz a jövőben, öcsém. Ráadásul finom is és sztívia van benne, nem cukor.

Ja, a hex-rúd jött, látott és veszített, úgyhogy visszavittem, és szerencsére kis verekedés után szó nélkül visszavették. Két bajom volt vele. Egyrészt nem voltak rá jók a tárcsáim, mert nem jól emlékeztem az átmérőkre, de ha jók lettek volna is visszaadtam volna a cuccot, mert rádöbbentem, hogy az úgy már nem minimalizmus. Komolyan, álltam ott a hex-rúddal, és azon gondolkodtam, hogy mégis tulajdonképpen mi a fasznak kell nekem még egy rúd ide, amikor már mindenem megvan? Ha már olyan büszke vagyok a minimalizmusomra, legalább legyek következetes benne. Végül majdnem becseréltem egyébként MMA-s göncökre, mert legalább öltözzek úgy, mint egy ketrecharcos, de aztán második körben is győzött a józan ész, és azt a 32 rugót inkább elvertem kokóra és kurvákra.

Az erőszint csökkenésemet most már markánsan érzem, de nem ráz meg különösebben, számítottam rá. És mivel lefogyva sokkal jobban nézek ki, ezért nem zokogok a sarokba bújva. Inkább levittem a sorozatonkénti ismétlésszámaimat 5-ről 3-ra, és innen fogom újra felhúzni, aztán meglátjuk, mennyire sikerül. A sorozatok közötti pihenőidőt már régebben levittem öt percről négy percre, ez is lehet az erőszint-csökkenés mögött, úgyhogy no para. Ráadásul amíg fekvenyomásból kimegy a 150 kiló, addig én nem izgulok, annál följebb meg szerintem a 85 kilós tervezett testsúlyommal nem is akarok menni. A vállból nyomást felhúzom kerek 100 kilóra (most kábé 90 menne), a húzódzkodásban lassan elkezdek a tökömre akasztott súllyal nyomulni, a guggolást és a deadliftet meg majd tolom még feljebb (szerényen beérném a 150, illetve 200 kilókkal a két gyakorlatban), ha a felsőtesttel megvagyok. Utána pedig hátradőlök, és élvezem.

Újra kipróbáltam az evezést és a bicepszet, mert nem hagy nyugodni a gondolat, hogy túl kevés gyakorlatot használok, de az evezés felől végül teljesen megnyugodtam; nagy súllyal húzva sem éreztem másnap, hogy újszerűen mozgattam volna meg magam, legfeljebb a húzódzkodáson éreztem, hogy a hátizmaim mást is dolgoztak. Újra csak azt mondom, hogy a deadlift és a húzódzkodás elég kell hogy legyen a hátizmoknak, ha valaki elég nagy súllyal csinálja.

A bicepsz az más tészta, azt kizárólag esztétikai célból nyomatnám, hogy nagyobbak legyenek a karjaim öcsém. Csak az a baj, hogy még nem találtam olyan bicepszgyakorlatot, ami igazán bedurrantaná a bicepszemet, vagy jobban, mint a húzódzkodás, de kitartóan keresem még egy darabig a tökéletes gyakorlatot.

A power cleant szeretném még megtanulni és gyakorolgatni egy ideig, hátha bejön. Kettlebellel már jól megy, de a kétkezes rúd az ugye teljesen más téma. Annyira sokan dícsérik ezt a gyakorlatot, hogy muszáj már adnom neki egy esélyt, ráadásul ez is alapgyakorlatnak számít, csak én eddig nem csináltam nagy rúddal, csak kettlebellel. Meglátjuk.

Ja, és képzeld, futottam is. A kis vadonjáró birkózóedzésének végén mindig van futás, és mivel kint futnak, múltkor én is elkísértem szegény fújtató gyermekemet egy körre a kettőből. 1500 méter egy kör, öcsém, vagyis ezek a kis szerencsétlenek már 3 kilométert le kell, hogy fussanak. Eszem-faszom megáll. Mindenesetre mondtam neki, hogy ha akarja, én szívesen elkísérem akár minden alkalommal, nekem sem fog ártani, ő meg talán annyival is jobban fut, a kis husigolyó. Továbbra sem értem, mi a fasznak kell bárkinek is futnia, aki nem futó, de inkább nem pofázok bele az edző munkájába. Majd ha 14-15 évesen elkezdenek súlyzózni a gyerekek, na akkor bele fogok pofázni.

De akkor nagyon.