Edzésnapló 37.

Ezen a héten szünetet tartok az edzésben; nem vagyok beteg, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nyaralok, öcsém. Ellenálltam a késztetésnek, és nem raktam be a kocsiba a kettlebellemet. Ezen a nyáron két olyan hetet is terveztem - ez az első - amikor egyáltalán nem fogok edzeni. Ennyi pihenés kell az izmaimnak és az idegrendszeremnek is. Nyilván kicsit izgulok amiatt, hogy a kihagyás után ugyanott tudjam folytatni, ahol abbahagytam, mert ugye súlycsökkenés projekt is van, de bizakodom erősen.

Kellett már a pihenés, és kellett már a kiszakadás is. Sokat úszom, mindennap, igyekszem gyalogolni is eleget, szóval aktív pihenés, és semmi súlyemelés. Lesz még elég életemben.

Ja igen, a súlycsökkenés projekt: 89.6 kiló az eddigi legjobbam, és ez kibebaszottul kurva jó. Egyrészt mert továbbra sem gyötröm magam a végkimerülésig, és mégis haladok, másrészt meg mert már csak négy kiló van vissza a teljes és totális sikerig. És akkor öcsém...akkor beleugrok egy kád olvasztott belga csokiba.

Az elsődleges célom ez volt: átlépni a 90 kilót. Azt tervezem, hogy most már életem végéig nem fogom átlépni a 90 kilót; erre nagyon oda fogok figyelni. Nyolcvanig nem megyek le, 85-nél akkor is megállok, ha az ég a földdel összeszakad. Már most is nagyon jól nézek ki, nagyon jól is érzem magam, és ennél több nem kell.

És tudod, rájöttem, hogy sosem lennék erőemelő. Rájöttem, hogy nekem a testsúly és a külső igenis számít. Nem tudnék csak az erőre építeni, mert nem érezném úgy jól magam. Ettől függetlenül az erőedzést használom, és fejlődni is szeretnék benne, ha egyszer belőttem a végsőnek szánt testsúlyomat; de sosem az lesz az elsődleges. Ez egy kicsit ijesztő gondolat is nekem, egy kicsit olyan, mintha most elvesztettem volna a fókuszomat, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, nekem mindig is az számított, hogy jól érezzem magam a bőrömben - ehhez kellett az erő és kellett az, amit a tükörben látok - a többit igazából leszarom. Jó lenne persze, ha elmondhatnám, hogy sportból csinálom, meg a teljesítményért, de nem ez az igazság.

Azért csinálom, mert nekem ez kell. Ezzel nagyon nehéz villogni, nehéz megideologizálni, és még nehezebb ezt valakinek elmagyarázni úgy, hogy meg is értse. A francba is, nekem állandóan ilyen dolgaim vannak...

A power cleant kipróbáltam, de tuti, hogy egyelőre felejtős lesz, lebeszéltem magam róla. Teljes test edzésre van épp elég gyakorlatom, és egyszerűen semmi pluszt nem ad a mostani edzésemhez. A derekamat pedig kímélném, amennyire csak lehet, és a heti két deadlift és guggolás éppen elég neki. A mellre vételt és az egyéb dinamikus szarságokat csinálom továbbra is kettlebellel, mert arra még mindig ez a legjobb. A rúd meg a nagy súlyok pedig erőemelésre a legjobbak nekem. Ami egyébként edzésnek még mindig bőven elég, ha robbanékonyságot akarok, majd rámegyek arra, de az nem mostanában lesz.

Egy ideig eljátszottam a heti 3 edzés gondolatával, de hamar visszatértem a 4 naphoz; egyrészt másom még mindig nincs, csak az edzés, másrészt a 3 nap kevés nekem, harmadrészt pedig így éppen azokon a napokon edzek, mint a kis vadonjáró, ami azt hiszem mind a kettőnknek nagyon fontos, és tök jó, hogy így van. (Könnyebb is ráadásul, mert amíg ő edzésen van, addig én is le tudom nyomni a saját edzésemet.)

A kis vadonjáró edzésének a végére amúgy igyekszem mindig odaérni, mert az edzés végi futásnál el szoktam őt kísérni egy-két körre, az edző legnagyobb örömére. Ez az egyetlen dolog, ami rá tud venni a futásra, egyébként utálom mint a szart, de hogyan is várhatnám el a gyerekemtől, hogy menjen neki, ha nekem sem megy?

Na ugye.