A szakállas szerzetes 2.

Jó dolog ez a szakáll; megtartom. Persze a teljes szakáll nyert, de ezt tudtam jól már előre, mert a dolog lényege, hogy minél kevesebbet kelljen szarakodni az embernek magával. Leborotválom a nyakamnál, meg kicsit az arcomon, és annyi. A többi része hadd nőjön.

Először persze ijesztő volt a dolog. Néha azt éreztem, hogy feladom, leborotválom az egészet a faszba, mert nem vagyok rá méltó, és különben is, mi a faszt képzelek én? Aztán rájöttem, hogy de igen, a kurva életbe, ez kell nekem. Senki sem méltóbb rá, hogy szakálla legyen, mint én.

Még szoknom kell, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem imádom. Valahogy a helyén van az, hogy szakállas vagyok. Egy csomóan észre sem veszik, alighanem azért, mert annyira természetes, hogy van.

Úgyhogy növesztem. És istenkirály csávó vagyok tőle, öcsém. Akárcsak Hank.