Amikor láttam hogy megérkeztek kicsit aggódtam, merthogy korán van még. Remélem nem fog befagyni a kis seggük. Érdekes módon az állatoknál meg a növényeknél annyira azt hisszük, hogy ők aztán tudják a frankót, mert az ösztönök meg a gének meg a kutyafasza. Bezzeg az emberek, azok eltávolodtak, meg azok már nem érzik, meg civilizáció, meg. Aztán amikor a rügyek elfagynak, a fecskék meg nem tudnak szarni, mert befagyott a seggük, akkor csak vonogatjuk a vállunkat, hogy az időjárás a ludas, nem a természet gyermekei baszták el.
Azért vagyok annyira rákattanva amúgy a fecskesegg témára, mert
Egyébként meg örülök, hogy itt vannak. Minden évben örülök immár ötödik éve. A fészkükre vigyázok, minden évben megvárja őket, van hová hazajönniük. És amikor megérkeznek, mindig arra gondolok, hogy már a nyár sincs messze. Mondjuk most éppen még messzinek tűnik, mert fűtök mind az állat, de nem izgulok. Tavasz van, és az kurvaélet, hogy ebből tél már nem lesz, így marad a nyár. Q.e.d.
A bringámat is elővettem és lesuvickoltam tegnap, és a kis vadonjárót este már bringán kísértem haza. Örülök hogy egyre nagyobb és egyre önállóbb, és hogy egyre több mindent lehet rábízni. Még szoknom kell, hogy akár egyedül is hazabringázik majd, de a trend mindenképpen ez. Bringázzon csak. Most már tudunk együtt is bringázni menni, ami egy újabb nagy mérföldkő lesz. Azt nem tudom megmondani, hogy a bringázás neki is annyit fog-e jelenteni mint nekem jelentett, de ha kicsit is élvezni fogja, már jó. Szerencsére a családban mindenki eléggé nyomja a bringa témát ahhoz, hogy a lelkesedés meglegyen.
Most éppen szabadságon vagyok (legalábbis azzal áltatom magam) ezért lehet, hogy én is tekerek egyet ma, még meglátom. Slow life van, öcsém.
(Nem, nem füves cigit tekerek, bazdmeg, a bringámat.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése